Krisz Nadasi writes – Az írás a szenvedélyem. És az, hogy Te is legyél író!
business-iroda

Legjobb befektetés a humor – jogi kalandregény megjelenését menedzseltük

A Limcsi ügyvédsztori sorozat harmadik kötete, Az e-nyű, egy újfajta pénzügyi befektetéseket kezelő cég körüli ármányokat, trükköket és jogvitákat mutatja be szerelmi szálakkal meghintve. A fiatal ügyvédek dolgoznak a cég megmentésén és ezen keresztül bepillantást engednek a jogászok világába humorral fűszerezve. A könyv ütős szórakozást ígér a sorozat rajongóinak épp úgy, mint az új olvasóknak.

Ha szívesen olvasnád, ide kattintva rendelheted meg a könyvet!

Sándor István: Az e-nyű
(a borító és a grafika Tankó Anita munkája)

A közös munka

A Limcsi ügyvédsztori című jogi kalandregény-sorozat harmadik részét nyáron olvashattam. Mindig öröm számomra, ahogy látom, mennyivel jobb ugyanazon szerző újabb művének történeti íve, mennyivel letisztultabb a stílusa. Az e-nyűvel is ez volt a helyzet.

A legfőbb javaslatom Istvánnak az volt, hogy a megoldást a végén a szereplők bővebben beszéljék meg, hogy az olvasó mindenképp megértse a sztorit. Ezen kívül fontosnak tartottam még bizonyos háttérszálak erősebb összekötését – ezt viszont nem árulom el, az olvasók hadd fedezzék fel maguk!

A szerző így élte meg a közös munkát

Sándor-István-Limcsi-ügyvédsztori
Sándor István, a Limcsi ügyvédsztori sorozat szerzője

Mint már régi ismerősökkel dolgoztam együtt a KNW csapatával a Limcsi ügyvédsztori sorozat harmadik kötetének lektorálása és kiadása során. Számos remek észrevételt és tanácsot kaptam, amelyek jelentős segítséget nyújtottak Az e-nyű végső formába hozásában. A profi szerkesztés és tördelés, a nyomdai előkészítés, a látványos borító megtervezése pedig egy újabb izgalmas kaland méltó befejezési fázisai voltak.

Köszönöm Krisznek, Veronikának, Klárának, Petrának és Anitának a sok segítséget! Már alig várom, hogy az ügyvédsztori és az együttműködésünk hamarosan újabb fejezettel gazdagodjon.

Ha te is elküldenéd a kéziratodat véleményezésre, erről itt olvashatsz többet!

Olvass bele!

A fiatal ügyvéd délelőtti programját követően érkezett az irodába, elégedetten nyugtázta magában, hogy Janka ma is bűbájos, s hogy Kázmér, a Pocakkal közel egykorú, szőrmók kinézetű ügyvédtárs, közismert nevén Tócsni vidéken tárgyal az ügyvédjelölt Berta kíséretében, vagyis mindenki dolgozik. Legalábbis úgy tesz.

A délután szép lassan telt; az ügyfelek jöttek és mentek, Pocak pedig állta a rohamukat.

– Henrik, megérkezett… – közölte kedves mosollyal Janka.

– Már öt óra, és még mindig dolgoznom kell – zsörtölődött Pocak. – Tócsni nincs itt véletlenül?

– Kázmér? Nem. Úgy látszik, komolyan veszi, hogy Bertát mindenbe beavassa – felelte a titkárságvezető cinkos mosollyal az arcán.

– Azt meg minek – reagált Pocak unottan. – Berta sokkal tapasztaltabb, mint az idióta társam, még a végén behálózza azt a szerencsétlent.

– Bezzeg én nem vacakolnék annyit, ha végre egy igazi lovag megkérné a kezemet.

– Janka, ne most, ez nem a megfelelő pillanat.

– Ez az én dumám. Na mindegy, hagyjuk, Gitta néni már vár a tárgyalóban. Ha jól láttam, még egy kis kosarat is hozott. Gondolom, neked.

– Azt te szoktál adni.

– Nos, ahogy a jázminillatú levegőillatosítót kenterben verő szaghatásokat érzékelem, nem lesz hiányod házi kosztból a következő két hétre.

Pocak kelletlenül tápászkodott fel a székéből. A tárgyalóba vezető úton megfordult a fejében, hogy Móricz Zsigmond dzsentriregényében mennyi igazság rejlik. Gitta néni ugyanis a nagyanyai rokona volt, akinek a vidéki házikójában annak idején többször is volt szerencséje egy-két hetet eltölteni. Hirtelen gyermekkori emlékek tódultak az ügyvéd emlékezetébe a kis faluról, a tyúkólról, a reggeli hattojásos rántottákról és a közeli horgásztóról, ahol paraziták szívták a vérét, és soha nem fogott semmit. Most is hasonló helyzetben érezte magát.

– Hogy te milyen fess legény lettél! Mindig mondta az én ángyom, hogy belőled még lesz valaki. Pedig milyen hitvány kisgyerek voltál, amíg fel nem hizlalt a falusi levegő – üdvözölte a terebélyes asszonyság Pocakot, miközben ellentmondást nem tűrően átölelte és két cuppanós puszit helyezett el az arcán.

– Gitta néni, de régen láttalak – válaszolt Pocak, fejben azt megállapítva, hogy milyen jól is van így.

– Puccos egy helyen dolgozol, az már igaz. Látom, most már nemcsak a legyeket hajkurászod az emésztőgödör körül, mint gyerekkorodban – parolázott, s közben jelentőségteljesen Jankára nézett.

– Milyen jó egészségnek örvendsz, Gitta néném, de jó, hogy meglátogattál – reagált Pocak kényszeredetten. – Foglalj helyet, aztán vágjunk bele a jogi ügyedbe, nehogy lekésd a vonatot hazafelé.

Gitta néni beleegyezően leült a fotelbe.

– Te gyerek, szerintem engem csúnyán rászedtek – kezdte.

***

Tócsni kelletlenül battyogott a városháza felé. Irigykedve haladt el az útmenti kávézók, éttermek és sörözők előtt, a kihelyezett asztaloknál üldögélő, a júniusi napsütésben lubickoló mosolygós emberek mellett. Ránézett az órájára és megszaporázta lépteit. Ötkor a kerületi önkormányzat épületébe volt hivatalos, hogy ingyen osszon jogi tanácsokat.

Ahogy ott sétált, megfordult a fejében, hogy az ügyvédek működésének megítélését sokszor beárnyékolja a köztudatban elterjedt díjszabásuk. Ezt az imázst valamelyest ellensúlyozza, hogy időnként a vaskos számlák ellenértékét megfizetni nem tudó, de jogi segítségre rászorulók részére is nyújtanak szolgáltatást.

Ingyen.

Még rágondolni is rossz, nemhogy kimondani vagy leírni – fordult meg Tócsni fejében.

Határozottan emlékezett rá, hogy Pocak kiemelte az egyik irodai értekezleten: a társadalmi elkötelezettség és erkölcsi elvárás diktálja, hogy az ő ügyvédi irodája se maradjon ki ebből. Na persze, de jómaga ebben nem kívánt tevékenyen részt venni.

– Én kapom mindig az ilyen megtisztelő lehetőséget – motyogta maga elé Tócsni.

A városháza épületében egy kedves hölgy beterelte az egyik irodába, amelynek ajtajára ideiglenesen celluxszal odaerősített papírlap hirdette, hogy doktor Cicege Kázmérhoz lehet fordulni aznap. A szomszédos szobában doktor Nagy általános orvosi, míg a másikban Óriás mérnök úr építészeti kérdésekben készült eligazítást nyújtani az érdeklődő nagyközönségnek. Mert az volt. A folyosón elhelyezett padok és székek zsúfolásig megteltek és ácsorgók is szép számmal akadtak a várakozók között.

– Essünk túl rajta – morogta Tócsni morcosan, majd szólította az első érdeklődőt.

A hetvenes évei vége felé totyogó hölgy érkezett hozzá és foglalt helyet az íróasztala túloldalán.

– Ezt kaptam – zsörtölődött az asszony, és átlökött Tócsninak egy papírlapot.

– Ez bizony közlekedési szabálysértés miatti bírság. Mi történt pontosan?

– A férjemmel együtt a Trabival mentünk bevásárolni. Én vezettem, mert hát én még egész jól látok. Ő meg még tud cipekedni. Egyszer csak szembejött egy olyan forgó, vagy micsoda.

– Körforgalom?

– Ha maga mondja. Azt sem tudtam, hova kerültem. A bolt a bal oldalon volt, hát arra tekertem a kormányt. Nem is lett volna baj, ha az a sok autós egy kicsit nagyobb toleranciával viseltetne a nyugdíjasok iránt. De azok szembejöttek, és még dudálással és mutogatással keltettek még nagyobb zavart. Miért kell a dolgozó embereknek pont szombat délelőtt intézniük a vásárlásaikat? Lehetnének egy kicsit nagyobb tekintettel az idősebb korosztály iránt.

– Teljesen igaza van, ezek a mai fiatalok még a járdán sem tudnak közlekedni, összevissza csámborognak, nemhogy az utakon – helyeselt Tócsni vidámkodva.

– Meg az a sok lábtekerészeti tovalöködöm, hát azokat betiltanám, csak úgy összevissza hajtanak velük.

– Úgy bizony, egyezik a véleményünk.

– A szemüvegem meg lecsúszott az orromról. Nézze csak, erre is ráférne egy kis javítás. Ért maga ehhez?

– Sajnos nem a szakterületem – felelte Tócsni.

– Őszintén szólva nem is néztem ki magából. Nem úgy néz ki, mint aki értene bármihez is. Szóval nem sokat láttam, hát mondtam az uramnak, lesz, ami lesz, most befordulunk.

– Jól tette, hölgyem. A bátorság a karosszérialakatosok újkori istene és szövetségese.

– Most mit tegyek?

– A bírság nem kicsi. De ha fellebbezünk, akkor az akár többe is kerülhet.

– Sejtettem, fiatalember. A fiam is ezt mondta, ő is jogász. Csak gondoltam, ellenőrzöm. Biztos, ami biztos. Ezekben a paragrafushimpellérekben nem lehet bízni, igaz?

Még néhány hasonló eset után Tócsni kezdte élvezni, mint némák között a falusi templom kóristája, vagy a tehetségtelen kántor, hogy a süketek gyülekezetének előadást tarthat. Ráadásul a legkülönfélébb ügyekben.

Tetszett a részlet? Ha szívesen folytatnád az olvasást, ide kattintva rendelheted meg a könyvet!

Megjegyzés hozzáfűzése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.