Krisz Nadasi writes – Az írás a szenvedélyem. És az, hogy Te is legyél író!

Nem írom meg az ötletemet, mert nem elég eredeti

Te is olyan író vagy, aki azért nem alkot, mert azt hiszi, hogy nem elég jó, amit kitalált?

Szeretnéd, ha megerősíteném, igenis érdemes megírnod a sztorit, mert igenis eredeti?

Ha igen, akkor rossz ajtón kopogtatsz. Abban hiszek, hogy mindig kell adni valami újat az olvasóknak, mindig kell mutatni valami eredetit.
De hát… lehetséges, hogy van olyan történet, amit még nem írtak meg?
Persze.
És az lehet, hogy egy új történet annyira egyedi legyen, hogy semmi ehhez hasonló nem létezik?
Na, az már nem valószínű.

Akkor végül is már mindent megírtak?

Ó, ez így biztosan nem igaz. Nem létezik, hogy az összes érdekes variációt már kiadták, hogy ne lenne miről írni. Igenis elő lehet venni univerzális vagy régi témákat, már csak két egyszerű oknál fogva is:

1) Változik a társadalom.

A mai emberek mindig a mai problémákról szeretnek olvasni. Száz éve nem az volt a lényegi kérdés, egy nő hogyan tud egyszerre feleség, anya, pénzkereső, vezető beosztású, politikus stb. lenni. Ez egy olyan téma, amit a társadalmi változások hoztak elő. Ötven éve nem volt lényegi kérdés, mi lesz a gyerekekkel válás után, hiszen nem volt jellemző, hogy a szülők elváltak.
És mielőtt azt mondanád: köszönöm szépen, de én fantasyt írok, annak semmi köze a váláshoz, gyorsan mondom, hogy dehogynem. Akaratlanul is a mai jelenünk alapján ítéljük meg a könyveket. Minden olyan történet, amit régebben írtak, más lenne, ha ma készülne el. Nézd meg mondjuk a Csillagok háborúját: a pasik mind vagányak benne, a nő pedig elegáns, bár talpraesett. Ha ma írná valaki ezt a sztorit, szerintem lenne benne egy esetlen tudósféle figura is, Luke titokban meleg lenne, és talán Csubakka meg nő volna. (Mellesleg a modern folytatásokban van női harcos és fiatal főgonosz, szóval igazam van.)

2) Változnak az olvasási igények.

A megváltozott körülmények miatt, persze, de megváltozott az olvasási ízlés is.
Napi szinten megjelent az életünkben a tévé, a film-, és videónézés. Ennek tudható be, hogy jobban kedveljük azokat a könyveket, amelyek olyan részletességgel számolnak be a cselekményről, mintha látnánk magunk előtt, ahogy egy film pereg. Ma azt szeretjük, ha a fontos részleteket mozdulatszinten látjuk, ha az arckifejezésekről is olvasunk pár szót, nem csak azt kapjuk meg, hogy „Annamari dühös lett.”
Ezzel egyidőben kitárult a világ. Bármit megnézhetünk az interneten, ott a Wikipédia, a YouTube, a Google Maps. Nem várjuk el egy könyvtől, hogy részletesen leírja, hogyan néz ki egy sivatag, mert természetfilmekben láttunk már eleget, de ha nem, bármikor megnézhetjük. Nem várjuk el, hogy a könyv oktasson, mert az adott témát tanultuk a suliban, de ha nem, bármikor utánanézhetünk a neten. Azok a könyvek, amik leírják a való világot, unalmasak. Olvass csak bele Verne: Utazás a Föld középpontjába c. regényébe. Oldalakon keresztül írja le, milyen kőzetrétegeket látnak a tudósok. Épp olyan érdekfeszítő, mint egy lexikon – ma ez már nem izgalmas. Csak akkor számított érdekesnek, amikor ez a tudás még nem volt hozzáférhető. A nyakamat merném rá tenni, hogy A marsi sem lesz érdekes száz év múlva senkinek: pont olyan szakmázásszámba fog menni, mint ma az említett Verne-regény.
Kevesebb az időnk. Azt várjuk, hogy minél hamarabb érjünk a lényeghez, az író ne köntörfalazzon, ne tegyen fölösleges köröket, mindig történjen a könyvben valami: ne rabolja az időnket.
Felgyorsult a világ. Szinte mindenkinek van kocsija, Budapesten már négy metróvonal üzemel, egyre gyorsabban jutunk el oda, ahova indulunk, egyre több gép szolgál ki bennünket, egyre több minden fér bele egy napunkba. A színházi előadások, a filmek rettentő gyors jelenetekből állnak, úgy pörögnek, hogy azt sem tudjuk, hol áll a fejünk. A könyveket is akkor érezzük izgalmasnak, ha tele vannak cselekménnyel és csavarral, ha folyton meglepődünk, ha állandó extázisban tart az adott olvasmány.
Ha tehát fogsz egy olyan történetet, amit már száz éve megírtak, és megpróbálod a mai kívánalmakra szabni, garantálom, hogy nem fog hasonlítani az eredetire, még akkor sem, ha meghagyod az eredeti hátteret (a kort, a szereplőket). Biztos vagyok benne, hogy ha felgyorsítod, felturbózod a cselekményt, több történést teszel bele, akkor megváltozik maga a sztori, annyira, hogy más lehet a mondanivalója és a végkifejlete is. Úgy látom, kifejezetten reneszánsza van az újraírt sztoriknak, nézd csak meg Kiera Cass könyveit (a Hamupipőke újragondolása a Selection-trilógiában, A kis hableány átírása a Sirenben) vagy akár A kis herceg történetének új magyar átiratát Szelidíts meg! címmel Róbert Katalintól.

És akkor vegyünk még egy apróságot:

2,5) A Te hangod máshogy szól, mint bárki másé.

Tehát ha akarattal próbálnád elmondani ugyanazt a sztorit, pontosan ugyanúgy, ahogy valaki más már megírta, nem sikerülne. Más szavakat használnál, mások lennének a szempontjaid, mást tartanál fontosnak.
Ne félj hát belevágni, ha azt hiszed, hogy a te történetedet már megírták!

Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről!

Megjegyzés hozzáfűzése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .