Krisz Nadasi writes – Az írás a szenvedélyem. És az, hogy Te is legyél író!
Krisz Nadasi writes – Az írás a szenvedélyem. És az, hogy Te is legyél író!

Hogyan ne írjunk krimit?

A minap egy remek krimit olvastam, aminek a végét az író meglehetősen elrontotta. Ennek kapcsán gondoltam arra, hogy beszéljünk arról: hogyan ne írj krimit?

Először is hadd szögezzem le, hogy a klasszikus whodunit bűnügyi nyomozásról beszélünk, tehát amikor történik egy bűneset (gyilkosság, lopás, emberrablás stb.), és a kérdés, ki a tettes az író által felsorakoztatott lehetséges gyanúsítottak közül.

Az ilyen típusú regényekben két szarvashibát követhetsz el, ezekről szól a mai cikk.

1) Nyúl a kalapból

Adott a szereplőgárda, és az olvasónak már megmutattad őket. Ismeri minden szereplőd motivációját, és látja, hogy ki követhette el a gyilkosságot. Megvan a saját teóriája, mire te a regény végén megírod a gyilkost felfedező jelenetet.

Nos, az egyik hiba, amit véthetsz, hogy ebben a jelenetben, ahol a nyomozó elmeséli majd minden szereplőre, hogy ő miért követhette el a gyilkosságot, végül bemutatja, hogy közülök ki a tettes – egy váratlan és alig mutatott szereplő lesz a gyilkos. Vagy esetleg valaki olyan, aki eddig fel sem tűnt, nem volt benne a gyanúsítottak gárdájában.

Például a nyomozó egyszer csak bejelenti: a kertész fia a tettes. Csakhogy a kertészről az író csak egyszer tett említést a könyvben, a fiáról pedig soha nem hallottunk. Mindezzel együtt a nyomozó azt állítja, hogy a kertész fia azért gyilkos, mert ő örökölte a halott pénzét – tehát mint egy bűvész, előhúz egy tettest a kalapból. Ezt a nyulat még sosem láttuk, varázslatról van szó.

Ilyen fordulat nem jó a krimiben.

Ha a gyilkos személye így derül ki, az olvasó elégedetlen, hisz nem volt lehetősége kitalálni, ki a gyilkos. A nyomok nem ehhez a személyhez vezették, ez a személy nem volt gyanúsított.

Tehát mindig a felvonultatott szereplőgárdából kell választanod, közülük kell kikerülnie a gyilkosnak.

2) A gyilkos profilja nem illik a tetthez

Most szeretnék mesélni a krimiről, amit olvastam, és ami eklatáns példája volt a másik szarvashibának: amikor a gyilkos személye nem stimmel, mert ha ő követte el a gyilkosságot, akkor nem illik össze a kirakós minden darabja.

A regény címe Míg a halál el nem választ, és Mary Higgins Clark és Alafair Burke írta. Bevallom, még sosem olvastam krimit Mary Higgins Clarktól, így amikor a YouTube feldobta nekem a lehetőséget, hogy hangoskönyvben meghallgassam egyik művét, azonnal lecsaptam rá. A regény remek volt, rettenetesen élveztem magát az ötletet is, illetve nagyon jól és érdekesen volt megírva a történet, izgalmasak voltak a karakterek is. Végig gondolkoztam, miközben hallgattam, hogy ki lehet a gyilkos.

A poént muszáj lelőnöm, annak ellenére hogy lehet, te is szeretnéd elolvasni a krimit. Azonban nem fogom tudni elmesélni, mi a rossz ebben a regényben, anélkül hogy elmondanám, miről szól. Kezdjük tehát ezzel.

Milyen egy jó whodunit krimi?

A történet

A regény főhőse egy televíziós producer, Laurie, akihez egy anyuka érkezik, hogy a következő műsorban az ő lányának az eltűnéséről beszéljenek. Ez a műsor ugyanis olyan megoldatlan bűneseteket tárgyal, amelyeknél nem derült ki, hogy ki a gyilkos.

A menyasszony, Amanda az esküvője napján tűnt el, egy gyönyörű szállodából, a vendégsereg forgatagából. A gyanúsítottak, akiket a tévéműsorban vissza is hívnak egy-egy interjú keretében, az alábbiak:

  • Az édesapa, aki egy sikeres vállalatot vezet, amelyet az eltűnt menyasszonyt vett volna át, ha életben marad.
  • Az anya, aki a gyerekeket nevelte, és a háztartást vezette, és az elmúlt 5 évben, mióta a lánya eltűnt, csakis őt keresi.
  • Az eltűnt lány nővére, aki a testvére eltűnésével nagyobb szerepet kapott a cégben, és végre megkapja a neki járó figyelmet.
  • Van egy öccs is, aki keveset szerepel a történetben, ő nem akarta átvenni a cégvezetést apjától.
  • Ott van a vőlegény, Jeffrey, akiről tudjuk, hogy a lány halálával jelentős örökséghez juthatott volna. Jeffrey az esküvő után nem sokkal elvette feleségül az eltűnt lány legjobb barátnőjét, Meghant.
  • Ez a hölgy, Meghan is jelen van az interjúkon.
  • Meghívja továbbá a műsorvezető a vőlegény két legjobb barátját, akik szintén ott voltak az esküvőn.
  • Rajtuk kívül a fotós kap nagyobb szerepet, akiről hamarosan kiderül, hogy remek lesifotókat készített a násznéptől.

Ők tehát a gyanúsítottak.

Ki lehet a gyilkos?

Nos, az én tippem az volt, hogy az apa a gyilkos, mert féltékeny a lányára, akinek túl jól üzleti ötletei vannak.

A történet ezzel szemben úgy haladt, hogy viszonylag hamar a vőlegényre, Jeffrey-re esett a gyanú, majd Jeffrey későbbi feleségére, az eltűnt lány egykori barátnőjére. Mindez hihető is volt, hiszen jól megalapozta a szerző, hogy Meghan mindig is szerette Jeffrey-t, csak ezt titkolta mind Jeffrey, mind Amanda elől.

Teljesen hihető volt az is, hogy a vőlegény akarta eltenni láb alól Amandát, ugyanis az is kiderült, hogy ők hárman az esküvő előtt vitatkoztak. Ráadásul Amanda írt végrenedeletet, és mindent Jeffrey-re hagyott.

Aztán jött az a fordulat, ami tönkretette az egész regényt.

Az történt ugyanis, hogy a vőlegény, Jeffrey egyik barátja lett hirtelen a gyanúsított. Mégpedig úgy, hogy elrabolja Meghant, a hajóján elviszi. A logikus az lett volna, ha az, aki elrabolja, azért teszi, mert a nő tud valamit. Ezzel szemben az író azt mondja nekünk, hogy ez a gyilkos szociopata, aki gyűlöli a vőlegényt, Jeffreyt, és irigy rá. Hogy higgyük el, hogy Amandát is azért ölte meg annak idején, mert rosszat akart Jeffrey-nek.

Aha, oké. Gondoljuk ezt végig!

Az író azt mondja nekünk, hogy Jeffreynek volt egy barátja éveken keresztül, az egyetemi évek eleje óta, és ő éppen most akarja megölni a feleségét!

  • Most, amikor egy tévéfilmforgatás zajlik.
  • Most, amikor mindenki Amanda gyilkosát keresi.
  • Most, hogy öt év eltelt, mióta legutóbb kibabrált vele.
  • Most, amikor… na, hát az író most írja a könyvet, kérem.

Ha ez a barát meg akarta volna ölni Meghant, hogy ezzel Jeffrey-nek nagy fájdalmat okozzon, akkor lett volna értelme ezt megtennie, amikor a barátja a legsebezhetőbb volt. Például a lányt elrabolhatta és megölhette volna az esküvőjük előtt, akárcsak Amandát. Vagy ha ezt rizikósnak találja, akkor az esküvőjük után közvetlenül. De évekkel később? Egy filmforgatás közepén, amikor rajtuk a világ szeme?

A hosszú várakozási idő azért sem logikus, mert Jeffrey-nek Amanda előtt volt már egy barátnője, és az a lány eltűnt – őt is a barát tette el láb alól, amint úgy gondolta, komolyra fordultak a dolgok. Tehát az lett volna logikus, ha Jeffrey harmadik nőjét is azonnal megöli, amint komolyra fordul a kapcsolatuk.

Fontos, hogy az elkövető már eleve a gyanusítottak köréből kerüljön ki.

Még egy nagy logikai hiba

A történetben az is kérdés volt, hogy az eltűnt lány, Amanda vajon meghalt, vagy lelépett a családjától? Ez utóbbi lehetőség is hihető lett volna, ugyanis egyértelműen kiderült, hogy a család óriási nyomást helyezett a lányra az üzlet miatt, a vállalkozás miatt, illetve az is felmerült, hogy Amanda talán nem is akar annyira hozzámenni Jeffrey-hez. Elhittük volna azt is, hogy egész egyszerűen lelépett a saját esküvőjéről.

Azonban a gyilkos felhívta a rendőrséget a filmforgatás idején, és elmondta, hol találják meg Amanda holttestét. Ennek semmi értelme nem volt, csak annyi, hogy magára irányítja a figyelmet. Az író ebben az esetben sem találta ki, hogy pontosan miért is történik az, ami történik. A gyilkosnak akkor lett volna értelme jeleznie, hol temette el a holttestet, hogyha ezzel célja van. (Nem feltűnési viszketegségben szenvedett a gyilkos, hanem szociopata volt!)

Ez az információ nem kapcsolódott sehová, senkinek nem volt vele célja, csupán az írónak volt rá szüksége, hogy megtalálják a holttestet. Nem dolgozta ki, hogyan hiteles ennek az információnak a felbukkanása.

Figyelj oda tehát, hogy ha a krimidben bárki bármit tesz, mindig tedd fel magadnak a kérdést: miért? Miért megy oda, miért mondja el, miért hallgat, miért ugrik a vízbe stb. Minden szereplő önmagában konzisztens, mindig olyasmit tesz, ami a jelleméből következik!

A konfliktus és a megoldás elválik egymástól

Összességében tehát az a gond a megoldással, hogy nem következik az előtte leírt eseményekből. Nem logikus, hogyha az az ember a gyilkos, akit az író annak nevez, akkor az előző gyilkosságai után jelen pillanatban miért úgy cselekedik, ahogy cselekszik. A gyilkosra is igaznak kell lennie ugyanis, hogy a saját jellemének megfelelő módon viselkedik. De ebben a regényben nincs indokolva sem az eltelt idő: sem az, hogy ebben az időszakban miért nem ölt, sem az, hogy most miért. Nincsen mögötte magyarázat.

Lehetett volna a vőlegény fiatalkori barátja a gyilkos, hogyha most nem rabolja el a barátja feleségét, hogyha most nem tereli önmagára a gyanút azzal, hogy bejelenti, hol temette el annak idején a menyasszony holttestét.

Egy nagyon jó krimit tett tönkre az, hogy az író az utolsó pillanatban változtatta meg a történteket, olyan csavarokat tett bele, amelyek nem illenek a korábbi eseményekhez.

Tehát a whodunit krimik titka

Amikor bűnügyi regényt írsz, mindenképpen tervezd meg a gyanúsítottak fix körét, valamint hogy közülük ki a gyilkos. Ennek a gyilkosnak a személyéhez vezessenek nyomok. Ha nincsenek nyomok, vagy ha ezek nem a megfelelő személyhez vezetnek, tehát nem visszafejthető a gyilkosság, akkor nem jó a rejtély!

Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről! Ha tanfolyam érdekel, kattints ide, ha pedig a kéziratodra szeretnél véleményt vagy szerkesztést kérni, ezen az oldalon találsz több infót.

Megjegyzés hozzáfűzése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .