Egy csapat katonai rendőr rádöbben, hogy valaki vadászik rájuk. Egymást érik az ellenük elkövetett alattomos merényletek. Saját szakállukra nyomozni kezdenek, nyomozásuk azonban messzebbre vezeti őket, mint azt sejtették: egy időugrás potyautasaiként a távoli jövőben találják magukat.
A csapat motorja, a harcművész Fred és a társai próbálnak hazajutni, de közben rájönnek, hogy ők képesek lennének véget vetni a polgárháborúnak, amely évszázadok óta dúl a jövőben.
Ha szívesen olvasnád, ide kattintva tudod megrendelni a könyvet!
A közös munka
A Halj meg tegnap írójáról senki nem feltételezné, hogy nem katonáról van szó, pedig így van. Meglepett a történet hitelessége, annyira, hogy egyből javasoltam Viktóriának, koncentráljon erre. Az eredeti kézirat ugyanis egy sci-fi és egy fantasy történetet fűzött össze, de elég laza kapcsolattal ahhoz, hogy külön műként lehessen őket értelmezni.
A kézirat darabokban, aztán teljes lektori véleményezésen is járt nálam, Viktória komolyan vette a történetét, és megadta neki a kellő figyelmet. Az írás során javasoltam neki például, hogy kellően ágyazzon meg a fordulatoknak, pl. az időugrásnak, meséljen kicsit részletesebben, hogy mindig értsük a helyzetet, és figyeljen az információadagolásra: mindig mondjon el mindent, amit az olvasónak értenie kell. Például később a sztoriban fontos lesz, hogy az egyik szereplő beszél arabul: ez derüljön ki korábban.
A kéziratot Viktória több kiadónak is küldte, a Főnix Astra a harmadik volt a sorban, és ők le is csaptak rá. Én már alig várom, hogy olvashassam azt az új verziót, ami a lektori véleményem és a kiadó visszajelzései alapján csak a sci-fi kalandregényből készült!
A szerző így élte meg a közös munkát
Nádasi Kriszt négy évvel ezelőtt kerestem meg először, a S.O.S. Kéziratdoktor szolgáltatását
vettem igénybe, amelyet az óta is többször kértem, mert alkalmas arra, hogy néhány napon belüln pontos képet kapjak arról, hogy milyen első benyomást kelt egy kézirat. Később konzultáltunk a Halj meg tegnap teljes első verziójáról is. Egész más képet mutatott akkor még a kézirat, sokkal hosszabb volt, több kötetben lehetett volna csak megjelentetni. Krisz tanácsára végül a két szálon futó történet egyik szálát dolgoztam ki kerek egésszé, és ez jelent most meg Halj meg tegnap címmel a Főnix Astra kiadónál. A későbbiekben is tartottam Krisszel a kapcsolatot, figyelemmel kísértem a honlapját, és ha olyan képzést hirdetett, amelynek érdekelt a témája, akkor részt vettem rajta. A közösségi médiával sokáig semmilyen kapcsolatom nem volt, de az „Instagram íróknak” kurzus után indítottam egy Instagram-oldalt, hogy minél több olvasóhoz eljuthassanak az írásaim.
Nagyon hasznosnak találtam még a szinopszis írásáról szóló kurzusát is. Ez a feladat korábban igazi mumus volt a számomra, de azóta sokkal magabiztosabban állok hozzá! Idén nyáron pedig a történet különböző idősíkjairól szóló képzésen vettem részt.
Ha te is elküldenéd a kéziratodat véleményezésre, erről itt olvashatsz többet!
Olvass bele!
Öt katonaruhás férfi üldögélt a meredek hegyoldalon kapaszkodó tölgyfák árnyékában. Katonai rendőrök voltak, és azért választották ezt a kopár mészkősziklát, mert onnan jó kilátás nyílt a völgyre.
Egyikük fészkelődött, előredőlt ültében, fejét forgatva hallgatózott.
– Tűnjünk innen! – jelentette ki és felpattant. A mozgása ruganyos volt, és alacsony termete ellenére áradt belőle a kirobbanni kész energia. – Hatalmas füstfelhő gomolyog a város széle felett, és nyugtalanítanak a lövések, amiket az előbb hallottunk.
– Fred, ülj vissza! Azt a parancsot kaptuk, hogy jöjjünk ide, és a gyakorlat időtartama alatt számoljuk, hogy hány sárga jelzőrakétát lőnek fel nyugatról. Rádión értesítenek, ha lefújták a gyakorlatot – szólt rá Dave Windhover, az egység parancsnoka.
Fred visszaült, de pár másodperc után ismét talpra szökkent. Mielőtt megszólalhatott volna, Dave-O, egy keskeny arcú, szőke kefefrizurás férfi a parancsnokhoz fordult: – Nekem sem tetszik ez az egész. Miért minket küldtek ki ide? Nem szoktunk részt venni gyakorlatokon.
– Lehet, hogy valami alakulatok közötti verseny, és azt szeretnék, hogy független tiszt bíráskodjon – válaszolta a parancsnok vállat vonva.
– Akkor is azt mondom, hogy tűnjünk innen! – mormolta Fred.
– Nem. Maradj a seggeden, és figyeld a sárga jelzőrakétákat! – A parancsnok a szőke tiszt felé fordult. – Te pedig ne aggódj! Maga Morrison adta ide a parancsot meg a rádiót is, aki szintén fedett műveleti csoportot vezet, úgy látszik, erre a gyakorlatra kellünk és kész.
– Morrison? – kapta fel a fejét Dave-O. Járomcsontján megfeszült a bőr. – Az lehetetlen. Reggel beugrottam a kórházba, hogy feltöltsem az orvosi táskám. Benn fekszik. A Norman-ikrek megint összeverekedtek valakivel, és amikor szét akarta választani őket, Morrison átgázolt egy kupac szeméten, és szög állt a talpába. Tegnap műtötték meg.
– Az mondtad, a rádiót is ő adta? – szólt közbe Steve Patterson. A fekete hajú, markáns arcú férfi a parancsnoknál fiatalabb volt, de az egység többi tagjánál mintegy tíz évvel idősebb.
– Igen.
– Jeff – fordult Steve az ötödik társukhoz, egy szőke, kölyökarcú katonához –, nézd át!
Egy pillanatig csend volt, aztán parancsnok jóváhagyólag biccentett.
Jeff apró csavarhúzót kotort elő hátizsákjából, és gyakorlott mozdulatokkal megbontotta a készülék burkolatát.
– Ezt kibelezték – állapította meg néhány perc múlva. – Az egyetlen ép áramkör benne, amelyik az üzemképes állapotot jelző lámpát működteti.
– Valami nincs rendben, hadd nézzek körül! – kérte Fred.
A parancsnok bólintott.
Fred elindult lefelé a hegyoldalon, de néhány lépés után összerogyott. A halántékán vér csorgott.
Dave-O felugrott, hogy segítsen, de egy piros pont jelent meg mellkasán, aztán összeesett.
– Orvlövész! – ordított fel Steve, de a szó vége már beleveszett a felugató fegyverek zajába.
Steve előtt elsötétült a világ. Amikor feleszmélt, didergett és további lövéseket hallott. Hatalmas erőfeszítés árán megmozdította a fejét. A Norman-ikrek egyike, becenevén Mylord fegyverrel a kezében guggolt Windhover parancsnok vértócsában fekvő teste mellett, és a holttest zsebeiben keresgélt. Talált egy összehajtogatott papírlapot, és zsebre vágta. Ezután továbblépett az ájult Jeffhez, és felvette a megbontott burkolatú rádiót. A kölyökarcú katonának feleszmélni sem volt ideje, mielőtt a golyó a homlokába fúródott.
Néhány méterrel arrébb Dave-O hevert véres mellkassal, eszméletlenül a földön és hörögve küzdött minden levegővételért. Mylord feléje indult. Steve kétségbeesetten próbált megmozdulni, hogy megállítsa, de az izmai nem engedelmeskedtek. Aztán mozgást vett észre a szeme sarkából.
A lejtőn heverő Fred megrezdült. A fejéhez emelte a kezét, majd felkönyökölt. Arca jobb felét vér borította, de élt. Steve újra Mylord felé fordult, aki már csak két lépésnyire járt Dave-O-tól. Már felemelte a fegyverét, de ebben a pillanatban Fred úgy ugrott neki, ahogy egy tigris teríti le a gazellát. A földre döntötte, és rámarkolt a fegyverre. Néhány pillanatig a porban birkóztak a puskáért. Aztán a fegyver felugatott, de Fred az utolsó pillanatban a sziklához ütötte az ellenfele kezét, így golyók ártalmatlanul repültek a levegőbe.
A tár kiürült.
Mylord felugrott, de amikor Fred követni próbálta, megtántorodott, és nem tudott védekezni a fejére lesújtó puskatus ellen. Rongybabaként esett össze.
Lábdobogás hallatszott a völgy felől, és Mylord futásnak eredt az ellenkező irányba.
Steve a lombok nyiladékán át látta az eget. Egy gomolyfelhő sárkányt formázott a kék háttér előtt. Aztán ismét elveszítette az eszméletét.
Tetszett a részlet? Ha szívesen folytatnád az olvasást, ide kattintva tudod megrendelni a könyvet!
