Fayer Sándor Ördögi kör című regénye 2020. január 14-én jelenik meg az Athenaeum Kiadó gondozásában. Sándor részt vett a KNW Novel Shool regényíró tanfolyamon, ahol (hosszas unszolásra) mesélt nekünk a hamarosan megjelenő katonai történetéről. Ennek apropóján szerveztük meg az interjút a regényéről és a kiadóval történő közös munkáról.
Krisz: Miért éppen katonák a főszereplőid?
Sándor: Több mint húszéves katonai múlttal rendelkezem, a katonai élet szerves részét képezi a mindennapjaimnak, így a legtöbb tapasztalatot, életérzést innen tudom meríteni. Úgy gondolom, hogy a katonai regényem és az abban szereplők, kiváltképpen a főszereplő ezáltal lesz életszerű, a történet igazán színes-szagos.
Krisz: Mióta foglalkozol írással?
Sándor: Az írás gondolatát már évek óta dédelgettem, de igazán az írás útjára 2018 nyarán léptem, amikor részt vettem az első íróképző tanfolyamomon. Itt végérvényesen eldöntöttem, hogy az írást az életem részévé teszem.
Krisz: Hogyan született meg az Ördögi kör ötlete? Mennyi idő alatt készült el?
Sándor: Az Ördögi kör ötlete egy novella formájában született meg. Amikor felhívták rá a figyelmem, hogy ebből a novellából és a bennem rejlő tapasztalatokból, emlékekből, ez a novella kibővíthető lenne akár egy regénnyé is, akkor gondolkoztam el komolyabban az Ördögi kör megírásán. A Szurovecz Kitti írónővel folytatott motiváló beszélgetések, valamint az írókurzuson résztvevő társaim pozitív visszajelzéseinek hála döntöttem amellett, hogy belevágok. Itt emelném ki az előolvasóimat, valamint Kal Pintér Mihályt. Hatásos közreműködésük, folyamatos motiválásuk nélkül ez a mű ilyen formában és szinten nem jöhetett volna létre.
Kal Pintér Mihály neves szerkesztő. Melyek voltak legfontosabb megjegyzései, amiből a legtöbbet tanultál?
Sándor: Az ő megjegyzései, meglátásai dramaturgiai szempontból sokat javítottak az írásomon, valamint sokkal feszesebbé tették azt.
A könyvet a Líra oldalán tudod előrendelni.
Krisz: Melyik volt az írás legnehezebb része?
Sándor: Amikor Mihály instrukciói alapján újra nekiálltam a kéziratomnak és elkezdtem az észrevételeinek megfelelően átdolgozni. Számomra a legnehezebb pont az újrakezdés volt, az, hogy a szememben már késznek tűnő kéziratot, ha nem is a legelejéről, de több ponton át- és újra kellett írnom. Számomra egy kész kézirat átírása nehezebbnek bizonyult, mint egy teljesen új megalkotása.
Krisz: Ez volt az első befejezett kéziratod? (Ha nem, mi lett a korábbiak sorsa?) Amikor elkészült a szöveg, azonnal hagyományos kiadókat céloztál meg, vagy elgondolkodtál a magánkiadáson is?
Sándor: Ez volt az első kézirat, és egyben az első regényem is, aminek nekiálltam. Előtte novellákat írtam, regénnyel nem próbálkoztam, annak ellenére, hogy legfőképpen ebbe az irányba szeretnék haladni. Elsődlegesen hagyományos kiadókat céloztam meg az írásommal,
a magánkiadással, annak részben jelentős költségvonzata miatt is, nem terveztem. Mindamellett úgy érzem, hogy ha egy hagyományos kiadó, főleg, ha egy olyan neves, mint az Athenaeum, úgy dönt, hogy munkát és pénzt fektet egy regény kiadásába, az az író számára nagy megtiszteltetés.
Krisz: Miért az Athenaeum?
Sándor: Szabó Tibor Benjámin, az Athenaeum Kiadó vezetője tartott egy előadást a könyvkiadás folyamatáról, valamint a könyvpiac helyzetéről. Tibor magas szakmai felkészültsége, emberi hozzáállása, valamint Szurovecz Kitti folyamatos dicsérő szavai a kiadóról, ahol az ő regényei is megjelennek, meggyőzött arról, a regényem ennek a kiadónak a gondozásában lenne a legjobb helyen.
Krisz: Hogyan kerested meg őket? Mennyi idő múlva válaszoltak?
Sándor: A kiadót több fronton és különböző időközönként támadtam az írásommal. Legelső alkalommal, amikor Szabó Tibor Benjámin előadást tartott nekünk. Ekkor még csak egy novellával és az alapötlettel rendelkeztem, de mivel annak története, helyszíne felkeltette Tibor érdeklődését, abban maradtunk, hogy ha már megvan a regény kézirata, akkor keressem meg. Sokat köszönhetek Kittinek, aki már Tibor előadása előtt mesélt neki az írásomról, valamint hogy a mű készülése közben is dicsérő szavakkal illetett Tibornak, nem hagyva, hogy a beszélgetésünk a múlt homályába vesszen. Közben azért én is kerestem a találkozási lehetőségeket Tiborral, így kilátogattam a könyvhétre, könyvfesztiválra, ahol szerencsére Tibor mindig fordított arra időt, hogy meghallgassa, hogyan is áll a kézirat. Szerencsére Kal Pintér Mihálynak is elnyerte a regényem a tetszését, így ő is többször pozitívan nyilatkozott róla a kiadó vezetőjének. Úgy gondolom, mindezek összessége segített ahhoz, hogy a megkeresésem sikeres lett, valamint hogy a kéziratra nagyon rövid időn belül reagáltak.
Krisz: Mertél aznap pezsgőt bontani?
Sándor: Pezsgőt csak a könyv megjelenése után tervezek bontani, nyugtával dicsérd a napot.
Krisz: Mesélj a közös munkáról! Hogyan zajlott a szerkesztés?
Sándor: Szerencsésnek tartom magam, hogy még a kézirat írásakor megismerhettem Kal Pintér Mihályt, aztán a kiadói szerkesztési folyamat során Bedecs Lászlót – vele a közös munka utolsó mozzanatai még tartanak. Instrukcióik, javítási felvetéseik által sokat tanulhattam tőlük, így hozzájárultak a további fejlődésemhez, amiért külön hálás vagyok nekik.
Krisz: És a bortótervezés? Mennyi beleszólásod volt a grafikába?
Sándor: Abban a megtisztelő helyzetben voltam, hogy a kiadó vezetője kikérte a véleményemet a borítótervvel kapcsolatban is. Végül az általam beküldött tervezetet valósította meg a kiadó grafikusa, méghozzá annyira tökéletesen átadva az elképzelésemet, hogy ezt jobban nem is lehetett volna. Így további tervezgetésekre, javításokra nem is volt szükség. A borító, legalábbis szerintem, már elsőre tökéletesen sikerült.
Krisz: Nem titok, hogy könyveddel egy nemes ügyet is képviselsz, a bevételből támogatod a Baptista Szeretetszolgálat, Tisztelet a Hősöknek elnevezésű programját. Kérlek, mesélj erről!
Sándor: Katonaként rettentően hálás vagyok a Baptista Szeretetszolgálatnak, hogy ezzel az egyedülálló programmal támogatja azokat a személyeket és családjaikat, akik nap mint nap az életüket kockáztatják és nem ritkán adják is a hazájukért, az állampolgárokért. A program példamutató tevékenységét mindenképpen szerettem volna támogatni, elismerni és remélhetőleg minél jobban megismertetni a magyar lakossággal. Horváth Sándort, a program vezetőjét a Baptista Szeretetszolgálat önkénteseként személyesen is megismerhettem, nagyra tartom őt és a munkásságát egyaránt.
Krisz: Mik a terveid? Pihensz, vagy jön a következő könyv?
Sándor: Katonaként ritkán pihenek, ez az írással kapcsolatos tevékenységeimnél is meglátszik. A fejemben már körvonalazódik a regény folytatása, és hamarosan neki is fogok a megírásának. Természetesen ehhez nagy motivációt nyújthat majd a regény remélhetőleg pozitív fogadtatása.
Krisz: Facebookon mi is hírt adunk majd a megjelenésről. A tanfolyam keretében írt novelláid alapján én biztos vagyok benne, hogy sikeres könyv lesz!
A könyv már előrendelhető, ezen a linken te is beszerezheted a saját példányodat!
Ha szeretnél részt venni te is az írótanfolyamon, gyere el a következő KNW Novel Schoolra!
Hogy egy cikkemről se maradj le, iratkozz fel a hírlevelemre!
