Befejezted a könyved, egy tucat ember elolvasta, és mindenkinek tetszett, azt mondják, hogy kiadót kellene keresned? Ez nagyon jól hangzik,

Most biztosan büszke vagy magadra – és joggal.

Általában jó dolog befejezni bármit, és azzal a tudattal lefeküdni, hogy kész! és megcsináltam! Egy könyv megírása azonban mégis más, mint amikor a füvet nyírod le vagy ebédet főzöl. Hosszabb ideig tart az alkotás, és ha ügyes vagy, a hatása akár egy emberöltőn is átívelhet. A könyvírás amiatt is különleges, mert a kézirat maga még nem késztermék. Ahhoz az is kell, hogy kiadvány váljék belőle.

Te hogy vagy ezzel?

Szerintem (bár van, aki tagadja), de igenis mindenki, aki már átélte a kézirat befejezésének érzését, szeretné, ha kézbe vehető lenne a műve. Ha más emberek tartanák a kezükben, olvasnák rajta a szerző nevét, majd ki is olvasnák, hatást gyakorolna rájuk, szórakoztatna…

Ezért hidd el, teljesen normális az, ha szeretnéd kiadni a könyved.

 

Csakhogy. Az a helyzet (és ezzel te is tisztában vagy, de leírom, hogy megerősítselek), hogy egyre kevesebb ember olvas, míg a számítógép elterjedésével egyre többen írnak. Megértem, ha félsz a csalódástól, ha tartasz tőle, hogy a könyved nem kell majd az olvasóknak, a kiadóknak. Abszolút megértem, ha inkább a boldogság érzetével zárnád le a könyvírás folyamatát, azaz afelé hajlasz, maradjon a kézirat a fiókban. Mert valóban, annyi rémhír kering róla, hogy még az sem egyszerű, ha egy kiadó végre rábólint a kéziratodra. Van, aki a szerződés ellenére mégsem adja ki a könyvet, vagy csal a fogyásjelentéssel, kifizetteti veled a nyomdaköltséget, sőt, késve fizet jutalékot, ha egyáltalán fizet. Szóval megértem, ha félsz – bár azért hidd el, hogy igenis vannak rendes tagok a kiadóknál is.

 

Ha benned is van félelem, az még nem azt jelenti, hogy le kell mondanod az álmodról.

Sőt.

Egyszerűen valóra válhatod:

Ha van pénzed, amit szívesen fordítasz a saját vágyaid beteljesítésére, akkor nyomtatásban is megjelenhet a könyved.

 

Ha nincs rá pénzed, vagy nem vállalod a rizikót a terjesztéssel (azaz a könyvek boltba juttatásával), akkor egyértelmű a válasz:

Manapság e-könyvben megjelentetni egy regényt, szakkönyvet, verseskötetet csupán egy pár mozdulat. Már elsőre sem bonyolult, de olyan, mint a biciklizés: ha megtanultad, nem lehet elfelejteni! Az e-könyvkiadáshoz nem kell informatikusnak lenned, nem kell angolul sem tudnod. Ha magabiztosan kezeled a számítógépet és meg tudod oldani, hogy kinyomtass és postára adj pár szerződést, akkor minden képesség a birtokodban van ahhoz, hogy e-könyvet adj ki a saját neveden.

Ó, igen, már hallom is a következő félelmedet:

Hányan olvasnak ma e-könyvet? Tény, hogy kevesebben, mint nyomtatott könyvet. De aki igazán szeret olvasni, előbb-utóbb rákap az ízére. Két óriási előnye van ugyanis egy csupán digitálisan létező írásnak:

1) a polcon nem foglal helyet;

2) amint megrendeled, azonnal olvashatod, akár vasárnap is!

Tudnod kell, hogy vannak olyanok, akik kifejezetten e-könyvet keresnek és vásárolnak. És nemcsak a külföldi magyarok! Ha szeretnéd őket kiszolgálni, mindössze annyi a dolgod, hogy fogod a kész írásodat, konvertálod egy bármilyen e-könyv olvasó készülék által kezelhető dokumentumra, leszerződsz az e-könyvesboltokkal (pl eKönyv, Libri, Bookline, Líra, Book&Walk, DiBook, Adamo) és elküldöd nekik a könyved.

 

Ennyi!

 

Persze aláírom, a dolog nem magától értetődő, az erről szóló könyvem kb. 200 oldalas. De a könyv azért ilyen hosszú, mert minden apróság benne van, lépésről lépésre, fordításokkal, ahol kell, képernyőfotókkal, magyarázatokkal, linkekkel, tanácsokkal. Hogyan konvertálj, hogyan tervezz borítót, hogyan szerződj és kivel, hogyan adózz – és még sok minden más!

Az amerikai könyvpiacot már átalakította az e-könyv. Itt az idő, alakítsuk át a magyar piacot is!

 

Ha érdekel a téma, rendeld meg a „Könyvkiadók kíméljenek” című kiadványomat, hogy elkerüld azokat a csapdákat, amikbe én beleestem. A könyv a terjesztőknél már toplistás!