Krisz Nadasi writes – Az írás a szenvedélyem. És az, hogy Te is legyél író!
Krisz Nadasi writes – Az írás a szenvedélyem. És az, hogy Te is legyél író!

Így nézek ki – azaz hogyan mutassam be a főszereplőmet E/1-ben?

Amikor egyes szám első személyben írsz, azaz a főszereplő bőrébe bújva fogalmazol, tehát így:

“Leszaladtam a lépcsőn, és a postaládáknál még épp elértem a postást.”

…akkor nagyon nehéz lehet elmondanod bizonyos dolgokat az olvasónak.

Hogy néz ki a főszereplő?

Hogy hívják?

Milyen ember?

Egyes szám harmadik személyben, azaz E/3-ban nem gond, egyszerűen kijelented, hogy Sally magas és okos. De ma már nem kezdhetsz  regényt úgy, hogy “Sally vagyok, magas és okos”, főleg ha ennél hosszabb jellemrajzot szeretnél adni a főhősödről. (Ezzel kapcsolatban itt találsz egy cikket, tehát hogy miért ne kezdd így a regényedet.)

Tehát ha közvetlenül átadni az információt ciki, mit tehetsz? Nézzük meg, mi minden kerüljön be az eszköztáradba!

Nézhet a főhősöm tükörbe?

Nem.

Semmiképpen nem javaslom, regénykezdésnek pedig különösen nem. Ez túlhasznált és túlhaladott gyakorlat, az olvasók nem szeretik. 

Mit tegyél helyette?

1) Mutasd a főhős kinézetét mozdulat közben!

Majd abból, ahogy a főszereplőd megmozdul, az olvasód látja, hogy néz ki.

Például ahelyett, hogy azt mondod, “barna hajam van”, inkább azt írod:

“barna hajam előreomlott a vállam fölött, a vége épp csak elkerülte a bögrében gőzölgő feketetea felszínét”.

Ezt a tippet többször olvashattad már, angolul a “show, don’t tell” kifejezéssel hivatkoznak rá. Sokkal többet magyarázok róla az e-learning anyagomban, amit itt nézhetsz meg.

2) Ne feledd a regényben később is használni a kinézetet!

Sok író elfelejti leírni a hősei kinézetét azután, hogy már egyszer bemutatta őket, hisz ő úgyis látja őket maga előtt. Te ne ess ebbe a hibába!

Ha Sallynek hosszú, barna haja van, akkor ez legyen köztudott. Amikor a főszereplőd futni megy, gumizza össze, amikor úszik a tóban, a haja terüljön szét a víz felszínén, amikor átbulizott egy éjszakát, törjön el a hajkeféje nyele egy különösen makancs gubanc kifésülése közben.

Mutasd be a szereplődet mozgás közben!

3) Mutasd a főhős jellemét mozgás közben!

Az 1. tipphez hasonlóan használd a szereplőd mozgását ahhoz is, hogy a jellemét megmutasd. Ha ugyanis az olvasó látja őt maga előtt, akkor ebből kitalálja, milyen ember.

Mondok néhány példát.

Ha mutatod, ahogy a főszereplőd ruhát választ (boltban vagy otthon), azzal bemutatod a gondolkodását. A ruházatunk rengeteg mindent elárul rólunk, erről itt írtam egy teljes cikket. A színek, a szabás, hogy követi-e a szereplő a divatot, fontos-e neki. Hogy mennyi időt tölt a kiválasztással, mennyire fontos számára a megjelenés.

Elég egy-egy darabot leírnod, mert nem a mennyiség a lényeg, hanem a mód, ahogyan a szereplő választ!

Ha már itt tartunk, a szereplőd választhat valaki másnak is ajándékot. Ha ebben a helyzetben írod őt le, az azt mutatja, neki számít valaki más, nem önmagára gondol, hanem egy másik személyre – önzetlenebbnek mutatod be, mint a fenti helyzetben.

Ha a főhőst egy feszült helyzetben mutatod, azzal megmondod, hogyan reagál a stresszre, mennyire türelmes és melegszívű, beleérzi-e magát mások helyzetébe. leírhatod, hogyan reagál, ha hajszálat talál a levesben, vagy a bérelt lakásának tulajdonosa bejelenti, hősödnek sajnos költöznie kell, a tulaj eladja a lakást.

Mutasd a főhőst másokkal való interakcióban. Hogyan viselkedik nála tekintélyesebb emberrel, pl. a főnökével vagy a banki hitelelbírálóval? És nála műveletlenebb vagy alacsonyabb státuszú emberrel, pl. egy egyszerű munkással vagy ügyintézővel, pincérrel?

Egy sor egyéb jellemző lehet még érdekes a főszereplődben. Például mutathatod, fut-e a busz után, és ha igen, liheg-e, jár-e sportolni. Az olvasók imádják, ha a szereplő mozgásából ők maguk vonhatnak le rengeteg következtetést, engedd hát meg nekik. Ahelyett, hogy te kijelentenéd, milyen a főhősöd, írd le, mit csinál és hogyan teszi ezt!

4) Mutasd a főhős életkorát mozgással!

Milyen igéket használsz a főhős cselekedeteinek leírásában? Mutatok néhány igét, hogy lásd, milyen remekül mutatják az életkort:

  • csacsog
  • szalad
  • baktat
  • megfontolja
  • kevergeti
  • piszkál
  • biccent
  • huppan
  • csúfol…

A lista végtelen, rengeteg kifejező igénk van. A te kéziratod első (A4-es) oldalán milyen igékkel írtad le a főhős mozgását? Mindegyik éppen az ő korára utal?

5) Hogyan viszonyulnak hozzá a többiek?

Az olvasó abból is rengeteg következtetést levon a főhősöd jellemére nézve, hogy a regény többi szereplője hogyan viselkedik vele. Például Sallyt:

a férfiak dicsérik? A nők szeretnek vele dolgozni? A szomszéd őt kéri meg, hogy locsolja a virágait? A barátnője felveszi neki a telefont az éjszaka közepén is?

Ha az olvasó mindezt maga látja, szépen lassan levonja a következtetést, hogy a főszereplő csinos, hogy okos, de nem kompetitív, hogy segítőkész és megbízható, hogy olyan barát, akit tiszta szívből szeretnek.

mindezt leírhatod cselekedetkben, de ne feledd a párbeszédet sem. Amikor az természetes, hogy valaki megszólal, akkor ahelyett, hogy például azt írod: “Jeffrey megdicsérte a ruhámat”, inkább írd le pontosan Jeffrey szavait: “- Hű, Sally, de jól nézel ki, csaknem randid van ma?”

Milyen a főhősöd kapcsolata a többi szereplővel?

6) Hogyan beszél a főhősöd?

Ha már a párbeszédnél tartunk, legyen ez a következő elem az eszköztáradban. Elképesztően fontos, a szereplőd hogyan beszél másokkal, hogyan reagál és mit mond. Megőrzi a hidegvérét? Meg tud oldani egy feszült helyzetet egy poénnal? Képes együttérzőn nyilatkozni? Ha lát valamit, tesz-e rá megjegyzést?

7) A főhősöd neve E/1-ben

Fontos, hogy a főszereplő neve derüljön ki az első sorokban. Az olvasó ahhoz az emberhez tud kötődni, akinek tudja a nevét. 

Aztán ha megtudja valakinek a nevét, máris rengeteg információt ad hozzá fejben – az előítéletei és a név objektív csengése alapján. 

Nézzünk rá példákat, milyen lehetőségeid vannak!

(7/1) Megszólítja valaki. Szerintem ez a legegyszerűbb megoldás. A főhősöd a regény elején úgyis valakivel együtt van (mert magában gondolkodó hőssel regényt kezdeni unalmas), hát az a másik szóljon hozzá. “- Sally, hova is megyünk holnap?”

(7/2) Magában beszél. Ha mégis egyedül van a hősöd, mondjon valamit magában, motyogjon maga elé. Kevésbé természetes megoldás, mint az első, no de szegény ember vízzel főz. Még mindig jobban jársz, mintha az olvasó nem tudja a nevét.

(7/3) Bemutatkozás. Ha olyan szituációt írsz le a regényed elején, ahol a főhősöd épp egy ismeretlennel találkozik, ezt használd ki, és kivételesen írd le a bemutatkozásukat. Így elhangzik majd a főhősöd neve is. (Később a regényben ne mutatkozzon már be a szereplőd. Ha nem tudod, miért mondom ezt, gyere el a Novel Schoolba 😉

(7/4) Felirat. Ha megmutatod a főszereplőd nevét az előző napi konferencia kitűzőjén, a névjegykártyáján, a bejárati ajtó vagy irodaajtó plakettjén, a levél címzettjeként stb., azzal szintén átadod ezt az információt az olvasónak. Végtelen lehetőséged van, egyszerűen csak gondold végig, hogy a kezdőjelenetben a főszereplőd körül milyen tárgyak vannak, és melyiken szerepelhet a neve. 

Az lesz ideális tárgy, amelyik releváns is. Például a névjegykártya akkor, ha most jött a nyomdából, mert a főhősöd most kezdi a saját vállalkozását. A konferencia akkor, ha életében először adott elő ezer ember előtt, és most éppen arra vár, hogy a főnöke megdicsérje.

8) Saját példák?

Olvass E/1. személyben írt regényeket, és írd ki belőlük, a szerző hogyan és mikor közli a szereplő nevét, kinézetét, jellemét!

Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről! Ha tanfolyam érdekel, kattints ide, ha pedig a kéziratodra szeretnél véleményt vagy szerkesztést kérni, ezen az oldalon találsz több infót.

Megjegyzés hozzáfűzése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .