A KNW Írókocsmában januárban legfeljebb tízszavas mondatokat írtunk, amelyeknek a kaland ígéretét kellett hordozniuk.
Íme néhány kedvencem az alkotásokból:
– Miért neveztél Cameliának? Az én nevem Gwendolin.
– Biztos vagy benne?
Hátat fordítottam nekik és elindultam. Kétszáz év nem a világ.
– Bújj elő! – lihegte érdesen. Mozdulatlanul reszkettem a félig összetört szekrényben.
(Ilona Whynot)
Viszonylag ritkán találkozni beszélő kecskével, de a mai napba belefért.
– Vigyázz – üvöltötte a lánynak, amikor valaki befogta a szemét hátulról.
(Klinkovics Márta Xénia)
Telihold van és nem változtam át? – csóválom meg a farkam.
(Ilona Whynot)
– Hát Te? Hol, merre jártál? Ezer éve nem láttalak!
– Kétezer…
Kihalt az egész sivatagi kanyon. Már a Lánchíd is eltűnt.
Megírta a cikket és posztolta. Ez lesz élete legnagyobb dobása.
(Ilona Whynot)
3… 2… 1… és semmi. Valakinek ellenőrizni kell a bombát.
Ha neked is van egy jó tízszavasod, kommentbe jöhet!
Ha pedig te is vásároltál már tőlem, csatlakozz a KNW Írókocsma csoporthoz, ahol nemcsak az írásról beszélgetünk, de minden hónapban új játék jön!
Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről!
Egy kis gondolat “Kalandos január volt”
„Nehezen fogom tudni elmesélni, mert Pablo társa Pablo. ” ” – Várjunk csak, gondolkodom – de tényleg megpróbálta.” „– Általában nem szoktam csillárokon lógni – mondtam még mindig lógva.” „Cheng kificamította a bokáját, pedig szépen bukfencezett, tanítani kellene, ahogyan csinálta.”