Családi titok és romantika – rejtélyt lektoráltam

Te is szereted a szerelmesregényeket? És ha még valami titok is övezi a főszereplőket? Ha ez így van, Kopácsi Krisztina első könyve, a Sötét múlt neked szól!

Kopácsi Krisztina – Sötét múlt 

Egy vagyonos és jóképű férfi. Egy szegény, de csodaszép lány. Az esély, hogy valaha is találkozzanak, egy az ezerhez. A sors mégis úgy dönt, hogy egy véletlen baleset eredményeképp keresztezzék az útjaik egymást. Alex és Stephanie között lassan lángra lobban a szerelem, ám kapcsolatukat egyre durvább fenyegetések árnyékolják be. Végül Stephanie cserbenhagyásos gázolás áldozata lesz, amit csodával határos módon túlél. Minden nyom egy ember felé mutat, és a zaklatót letartóztatják. De vajon tényleg a bűnös került rács mögé? Amikor elrabolják Stephanie-t, robban a bomba, a múlt újra életre kel. Túléli-e a kapcsolatuk a napvilágra bukkanó titkokat? Vajon képes lesz-e Stephanie megbirkózni a szörnyű igazsággal és a feltáruló családi tragédiával?

Felkeltette az érdeklődésed? Kopácsi Krisztina könyvét itt tudod megvásárolni e-bookban, itt pedig nyomtatott könyv formájában!

A közös munka

Kriszti azzal keresett meg, hogy regénye egy neves kiadó érdekelné, de túl hosszúnak találták, és abban kér segítséget, hogyan rövidíthetné le nagyjából a felére.

Nem volt egyszerű a tanácsadás, mert az ötlet valójában két külön könyvet ötvözött. Az első regény egy szerelmi szál volt, majd a történet közepén, ahol a két főszereplő összejön, átcsap thrillerbe. A terjedelem is két regényre volt elegendő. Az első könyvben nem volt jelen a thrillervonal, így kettévenni nem javasoltam, nem lett volna elég érdekes enélkül. Inkább azt ajánlottam Krisztinek, vezesse be azonnal a thriller szálat, kapja meg a főhős a névtelen levelet mihamarabb, és így tovább.

Kriszti az átírt kéziratot újraküldte a kiadónak, aki sajnos azt válaszolta, ehhez hasonló történetet közben kiadtak, így már nem aktuális. Krisztivel megbeszéltük a szóba jöhető zsánerkiadók körét, és ő végül gyorsaságuk és jó hírük miatt a New Line kiadót választotta, ahonnan néhány hónapon belül jó híreket is kapott.

A szerző így élte meg a közös munkát

„Amikor elkészült az első verzió, ami kétrészes lett volna, akkor azt elküldtem egy nagy kiadónak. Nekik nagyon tetszett, de azt mondták, hogy legyen inkább egyrészes a történet, ezért összehoztak Nádasi Krisszel. Ő segített nekem lerövidíteni a történetet. Eltávolíttatta a klisés jeleneteket és ötleteket adott ahhoz, hogy még erősebb legyen a cselekmény. Az ő útmutatásával írtam át a történetet. A munka Krisszel igazán izgalmas volt. Örülök, hogy személyesen is megismerhettem, amikor órát adott nekem a párbeszédek megerősítéséhez! Személyében egy kedves, segítőkész embert ismertem meg. Hálás vagyok neki a segítségéért!„

Ha téged is érdekel a lektori véleményezés, szerkesztés, itt olvashatsz róla többet! 

Olvass bele!

Alex kilépett az élelmiszerbolt ajtaján és a kocsija felé vette az irányt. Az utcai lámpák fénye megvilágította a parkolót. Odaért az autóhoz és már nyúlt a kilincs után, amikor egy durva kéz visszarántotta, és ugyanazzal a mozdulattal egy hatalmasat húzott be neki.
Az ütés váratlanul érte, egy pillanatra elvesztette az egyensúlyát. Kezéből a papírzacskó a földre hullott, az almák szétgurultak a parkoló aszfaltján.
Alex arca lüktetett, érezte, ahogy vér serken a szájában. A fémes íz felszította az indulatait, de mire összeszedte volna magát, már érkezett a következő ütés. A fájdalom tüzes vasként mart a gyomrába.
– Egy közös ismerősünk az üdvözletét küldi! – hörögte valaki a feje fölül.
Alex felnézett, egy hatalmas férfi állt felette.
– Ki maga? – nyögte.
– Az lényegtelen! – dörrent a hústorony.
– Mit akar tőlem? – sziszegte Alex, miközben a kézfejével megtörölte a száját.
– Már mondtam. Csak egy üdvözletet adtam át.
Alexnek végül sikerült összeszednie magát. Még mindig összegörnyedve kezét az arca elé emelte, és minden erejét beleadva az óriás gyomrába vágott.
Az izomkolosszus egy pillanatra megmerevedett, hitetlenkedve bámult le Alexre, aztán felnevetett, és jobbra-balra mozgatta a mutatóujját a férfi arca előtt.
– Nana! – kezdte lassan. – Hátrébb az agarakkal! A megbízatásom csak egy üdvözlet átadása volt, de higgyen nekem, csak ennyi lenne – csettintett egyet az egyik kezével –, és már nem is élne! Úgyhogy ne játssza itt a nagymenőt, mert gyorsan elfogy a türelmem! – és hogy nyomatékosítsa mondandóját, még egyet behúzott Alex gyomrába.
A nagy melák hátat fordított, és otthagyta a férfit a kocsija mellett. Az útjában heverő alma hangos reccsenéssel tört ketté cipője talpa alatt.
Alex levegő után kapkodott.
– Uram, minden rendben van? – kérdezte egy idősebb férfi, aki akkor ért mellé.
– Semmi gond, köszönöm – felelte Alex, miután kiegyenesedett.
– Ne hívjam a rendőrséget? Mindent láttam, szívesen tanúskodom.
– Nem kell, elintézem magam.
– Biztos? Elég csúnyán elintézte magát.
– Azt mondtam, hogy minden rendben van! – csattant fel Alex. Fenyegetően nézett le a megzavarodott férfira. – Köszönöm, de nincs semmi baj – tette hozzá némileg kedvesebben.
A férfi megrántotta a vállát.
– Maga tudja, de talán jobb lenne, ha elmenne az ügyeletre – mondta, majd elsétált.
Alex vett egy mély levegőt, arrébb rúgott két almát és kinyitotta a kocsija ajtaját. Beült és elgondolkodott. Több embernek is a tyúkszemére lépett már, de még sohasem fajult tettlegességig a fenyegetés. Vajon ki lehet a közös ismerős? Jó pár arc villant fel Alex szeme előtt, akik képesek lettek volna verőembert ráküldeni, és felvillant a darabokra tépett levél képe is.
Talán ideje lenne komolyabban venni a fenyegetéseket.
Miközben elővette a telefonját és hívást indított, megnézte magát a visszapillantó tükörben. A szeme alatt felszakadt a bőr, és az arca is feldagadt.
– Mr. Cartwright! Találkoznunk kell! – szólt a telefonba, amikor azt felvették a másik oldalon.

Ha tetszett a részlet, rendeld meg e-könyvben vagy nyomtatásban!

Hogy egy cikkemről se maradj le, iratkozz fel a hírlevelemre!