A mai cikk kivételesen rólam fog szólni, és arról, én hogyan írok könyvet, mi az én írói módszerem. Azt remélem, hogy az én történetemben kicsit magadra ismersz, és motivációt is kapsz tőle.
Decemberben ugyanis egy kicsit más módszert próbáltam ki önmagam ösztökélésére. A hónap második felében szabadságon voltam, és elhatároztam, hogy folytatom a regényemet, amit nyáron kezdtem el és májusra illene befejeznem. Nehéz dolgom volt, mert ősszel olyan sok munkám lett, hogy alig volt időm egy-egy novellára, nemhogy a regényre!
De ragaszkodtam hozzá, hogy amint az utolsó szerkesztést befejezem, a saját könyvem felé fordulok. Némi késéssel ugyan, de ezt meg is tettem és azóta töretlen lelkesedéssel haladok.
A módszeremnek három lényegi eleme van.
Írói módszer #1: Első az írás.
Csak a nagyon-nagyon fontos dolgok írhatják felül azt az elhatározást, hogy ma írok. Az volt a kiindulási terv, hogy reggel, amikor felkelek, egyből a regénnyel foglalkozom és meg sem állok 2000 szóig. Ezt persze az élet felülírta, mert úgy alakult, hogy egy időben nagyon rosszul aludtam, és amikor reggel felkeltem, enni sem volt erőm, nemhogy kreatív ötletekkel előrukkolni, így ilyenkor például inkább a postaládámmal, postára menéssel, egyéb adminisztratív teendőkkel vagy a Facebookkal kezdtem a napot, amíg embernek nem éreztem magam. De aztán egyik nap kipihenten ébredtem, bedobtam pár kekszet és lefőztem egy kancsó teát, aztán írtam 1500 szuper szót.
Mondjuk itt jegyezném meg, hogy nekünk, íróknak, egyenesen tilos keksszel vagy müzlivel kezdeni a napot. Húst kell ennünk, esetleg tejterméket – azaz a legjobb reggeli egy vajas-szalámis-sajtos szendvics, vagy valami efféle (természetesen zöldséget szabad hozzá enni!) Amikor van kedvem vacakolni vele, akkor én bizony sült szalonnás-tükörtojásos szendviccsel indítom a napot. Ti is egyétek receptre, mert neurológus tanácsolta!
Azt is elmesélem, hogy este nem tudok jól írni. A nap végén belőlem fáradt, egysíkú, egyszerű szavak és mondatok jönnek, így ha egész nap nem sikerült írnom, akkor este csupán a szavak száma miatt írok 300-500 szót, és inkább azt mondom, hogy mondjuk hétfőn, amikor látom, hogy az egy kevésbé sűrű nap, napközben fogok írni 4 órán keresztül, munka helyett. Tudom, neked nehezebb, mert iskolába jársz, dolgozol, nem te osztod be az idődet, de gondold át, hátha kivehetsz fél nap szabadságot, vagy ebéd után ott maradsz a kantinban a számítógéppel és írsz, aztán majd lecsúsztatod. Iskolásoknak javaslom a szünetekben való tervezgetést, vagy az órák után beülni a könyvtárba egy órára, és kézzel írni az ötleteket vagy az aktuális történetet.
Írói módszer #2: Elismerem a teljesítményt.
Mindennap feljegyzem, hány szót írtam aznap. Amikor sikerült elérnem a 2000 szót, arra a napra beragasztok egy matricát, így jól látható, mennyire voltam produktív és örömködve nézegetem a sok beragasztott nyuszit a naptáramban.
És most nevetgélhetsz magadban, milyen gyerekes ez a matricázás, de kapaszkodj meg, én is egy híres írótól hallottam, és én is nevettem rajta, de mégis működik.
Hetente egyszer azt is feljegyzem, hány szónál tart a regényem összességében – ennek végül is nincs jelentősége, de jó látni, ahogy hétről hétre nő ez a szám.
Írói módszer #3: Nem javítok.
Amikor írni ülök le, nem nézegetem, mit írtam tegnap vagy előtte. Az előző két sort olvasom el és folytatom onnan. Úgy vagyok vele, hogy legyen a dolog leírva, aztán majd javítom, ahol kell, átírom, ahol kell, de amit nem írok le, azt nem tudom javítani sem.
Ugyanígy nem zavar az sem, ha nemigen megy az írás. Ugyanis nagyon sokszor van, hogy írok, írok, és érzem, hogy ez nem jó. Talán van róla fogalmam, mi nem stimmel, de mégsem tudom konkrétan megmondani… nem érdekel. Haladok tovább, abban bízva, hogy amikor eljön a javítás ideje, már távol kerülök a szövegtől és –pikk- meglátom, mi vele a gond. Most nem agyalok rajta, most nem ennek van itt az ideje, hanem az írásnak. és láss csodát: amikor már három hete mindent megteszek, hogy mindennap írjak, akkor hirtelen megy. Akkor hirtelen leírok egy olyan jelenetet, amire azt mondom: ez igen! Ez jó lett, nézd már, mégsem vagy te kutyaütő!
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a tutibiztoshiperszuper módszeremnek van egy negyedik eleme, de ezt még nem sikerült begyakorolnom:
Írói módszer #4: Amikor írsz, akkor kezdd el.
Az ötlet itt az, hogyha elhatározom, hogy oké, megreggelizek és megfőzöm a napi adag teát, aztán máris leülök írni – akkor ne nézzem meg a levélládámat, ne pillantsak fel a netre, ne kezdjek el rendeléseket csomagolni. De ebben megbuktam. Folyton eszembe jut valami apróság, amit feltétlen meg kell még tennem, mielőtt írnék – ja, mert ez egy e-könyvrendelés, ki is van fizetve, ezt illik azonnal elküldeni, vagy ha már itt vagyok, kipakolom a mosogatógépet, csak tíz perc vagy fel kellene hívnom a szervizt, időpontot egyeztetni a kocsinak. Ebben a halogatásban olyan profi vagyok, hogy könnyedén ellébecolok akár egy órát is a hasonló pótcselekvésekkel – és közben tudom, hogy valami eszementül érthetetlen módon az írástól félek és attól, hogy nem lesz elég jó, amit leírok. Szóval, van még hova fejlődnöm.
És neked?
Ha szívesen írnál akár egy teljes cikket az írói szokásaidról, akár az enyémhez hasonlóan a napi rutinról, akár Hámori Gábor nemrég publikált cikkéhez hasonlatosan az írástechnikai alapelveidről, küldj nekem levelet és megbeszéljük. A blog olvasói ugyanis szeretik a vendégírók cikkeit!
Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről!
Egy kis gondolat “Én sem vagyok profi”
Szia Krisz! Az első könyvem, mint azt te is tudod, viszonylag hamar megírtam. De még az előtt volt egy másik történetem, amit közel négy éve írok.Elgondolkodtam rajta, hogy miért. Mert mindennek meg van a maga ideje. Jó fél éve már, hogy a teljes történet a fejemben megvan. De ugye ezt le is kell írni. Hát ez az! A részletek, hogy fordulatos legyen. Az olvasó ne tudja letenni. Én napszaktól függetlenül tudok írni, ha jön az ihlet, akármire felírom, ha például nem vagyok épp otthon. Van nálam mindig papír, toll. Úgy írok, ahogy te. A végén javítok és így jobban észreveszem a hibákat. Nem jutalmazom meg magam, csak egyszerűen elégedettséggel tölt el. Menet közben is jönnek az ötletek, mert igen csak elképzelem az egész történetet magam előtt. Párom azért besegít „férfivonalon”, hisz nőként gondolkodom és csak megközelítőleg vagyok képben a férfi logikával. (Szerintem ezzel mindenki így van.) Persze családon belül is ötletelünk, ha megakadok. A „téma az utcán hever” címszó alatt is sokat lehet profitálni. Nem szorítom magam időkeretbe. De most már tudom, hogy karácsonyig meg kell lennie, mivel megígértem az olvasóimnak. Az ígéretem viszont mindig betartom.