A novellaírásnak megvannak a maga titkai, és nem is olyan régen egy humoros kis receptben össze is szedtem a lényeget. Szeretnék egy kicsit több segítséget adni, mégis hogyan állj neki.
Indulj ki abból, ami érdekel
A jó novellaötlet egy olyan apróság, ami téged érdekel. Ami foglalkoztat. Ami leköt, amin gondolkodsz. Vajon milyen lehet megélni azt, hogy…? Például a szegénységet gyerekként. Vagy a gyereked válását anyaként. A vonatbalesetet, amit a szomszédod túlél.
Érzelemfoszlányaid vannak. Szavaid, nem megfogalmazott gondolataid. Bevillan egy-egy kép. Hagyod, hogy hassanak rád, érzed, hogy ez fontos, hogy kikívánkozik belőled valami, de nem látod, hogy ennek története lenne.
Hogyan tovább?
Formálj szereplőt
Az érzelmet sűrítsd össze a képzeletedben: a fejedben, a szívedben annyira, hogy gomolyogjon, és alakot nyerjen. Nem kell olyan tisztán kialakulnia, mint egy filmszínész alakjának, épp elég, ha olyasmi, mint egy infravörös kép. A novellában általában a személyiség fontos, nem a külsőségek. Sokkal fontosabb, hogy a jellemvonásait értsd, a múltját, a problémával (az ötleteddel) kapcsolatos aspektusait.
Mondok egy példát.
Engem zavar, amikor felnőttek azzal takaróznak, hogy na de a szüleik így meg úgy nem voltak tökéletesek, nem nevelték őket tökéletesen. Személyesen nekem azért furcsa ez, mert szerintem nem is lehet elvárni egy szülőtől, hogy tökéletes legyen… és a többi… sok gondolatom van a témában. Mi lenne jó módja, hogy ezt novellában fejezzem ki?
Mivel sok könyv szól erről, automatikusan az ugrott be, hogy egy könyvkiadó két munkatársa beszélgessen a témáról. Mindketten velem értsenek egyet, és legyen az egyikük nő, a másik férfi. A nőnek legyenek örökbefogadott gyerekei, a férfi meg legyen elvált, és tartsa magát rossz szülőnek.
A téged foglalkoztató ötletből, érzelemből, problémából tehát alakuljon ki legalább egy szereplő, és tegyél hozzá valakit, akivel ő kontextusba kerül. Kettejük közt lehet konfliktus vagy együttértés is, tapogasd le az érzelmeidet, az egymáshoz való viszonyukat. Ismerik egymást? Milyen régről? Vagy most találkoznak? Hogy jönnek ki egymással? Mi a közös tudásuk a világról, a közös valóságuk?
Az én két szereplőm egy munkahelyen dolgozik, kollégák évek óta, a könyveket, kéziratokat, szerzőket illetően félszavakból is megértik egymást, és valamennyire egymás magánéletét is ismerik, de bőven van még mit mondaniuk egymásnak. Ebből indultam ki.
És most?
Tedd őket egy bizonyos helyzetbe
Sok olyan novellát látok, olvasok, ahol a szerző nem lép túl a fenti ponton. Megvannak a szereplők, és az író vagy összeereszti őket, hadd beszélgessenek a témáról, amit ő kibontana, vagy nekiáll és megfogalmazza a jellemrajzukat. Hősünket így meg úgy hívják, ez meg az a foglalkozása, mit szeret, mit nem, mit gondol a világról.
Ezeknek a szövegeknek az a betegsége, hogy az író túl korán kezdte el őket, nem kereste meg az ideális helyzetet, ami alátámasztja a mondanivalóját.
Mi az a helyzet?
Az a kontextus, környezet, amiben a két (vagy több) szereplő összekerül, és általában beszélget is. Nem csak a helyszínt jelenti, sőt, a helyszín kevesebb, mint fele a helyzetnek. Komplexebben kezeld a kérdést: mit csinálnak épp a szereplők, min jár az agyuk (a problémán kívül), mi a soron következő feladatuk, programpontjuk, és hol vannak? Ki van még ott? Amit tudsz a szereplőkről, az mennyiben befolyásolja a helyzetet és a helyszínt?
Én a két szereplőmet kivittem ebédelni. Remek lehetőséget láttam ugyanis abban, hogy az étellel szemléltethetem, hogy részek kiadhatnak-e egészet, hogy elkülöníthető-e az egó vagy a belső gyermek az adott személytől és kit hibáztathat egy ember a saját hibáiért. Az egyik szereplőm mákos gubát evett, a másik palacsintát. És közben beszéltek azokról a kérdésekről, melyek engem zavarnak. Azaz: amint tudtam a helyzetet, nemcsak a szereplőket, máris alakult a sztori.
Most már írhatsz
Összeeresztheted a szereplőidet, amint megvan a jellemük is és a helyzet is. Eleget gondolkodtál rajta, és megvannak benned az érzelmek, amiket ki akarsz írni magadból. Tedd bele a szereplőket abba a helyzetbe: legyenek ott a helyszínen, történjék körülöttük, aminek történnie kell, és ők reagáljanak erre, illetve a másik szereplőre.
Ha így kezded a novellaírást, az első mondattól vezérli a kezedet a sztori, mintha csupán csatorna lennél, csatorna lenne a kezed, amin keresztül kiömlik a testedből az ujjaidon át a történet. Engedd a szereplőidnek, hogy megírják a sztorit, légy irántuk türelemmel, hogy feldolgozzák az érzéseidet és megjelenítsék a sorok közt. Időnként talán igényelnek némi terelgetést, és lehet, hogy több szót is elhasználnak, mire kilyukadnak a lényeghez. Finoman irányítsd őket a csattanó felé, óvatosan, hadd írják meg most már ők a saját történetüket!
A traumás novellám konklúzióját nem árulom el, a 2024. májusi Magyar Naplóban olvashatod!
Egyébként
Azt hadd tegyem hozzá, hogy a fenti módszertan nyilvánvalóan az olyan típusú novellákra vonatkozik, ahol érzelemvezérelt a mondanivaló. Egy kriminovellát, horrort vagy szerelmes történetet nem így fogsz megírni – de gondold végig, segít-e ebben is a módszertan!
Gyere regényíró tanfolyamra! A KNW Novel Schoolon három nap alatt rengeteg írástechnikai és dramaturgiai ötletet, ihletet és motivációt kapsz, kattints ide!
Ha a kéziratodra szeretnél véleményt vagy szerkesztést kérni, ezen az oldalon találsz több infót.
Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről!
—
Nádasi Krisz blogját olvasod az írás örömeiről és technikáiról. Krisz - és csapata - szerkesztőként pontosan olyan írókat támogat az álmuk megvalósításában, mint te.