Nemrégiben interjút adtam a SIKERES NŐK magazinnak. Fogadjátok szeretettel ezt a részletet!
Hogyan írjunk Krisszel?
Nyilvánvaló célja, hogy tanácsai minél több emberhez eljussanak. Ezért vezet blogot, ezért ír rengeteg cikket. Legújabb írástechnikai könyvei a boltokba is kikerültek, előadásokat, workshopokat tart. Mi indította el ezen a mozgalmas pályán?
Egész életemben írtam. Történeteket, újságcikkeket. És nekem természetes volt, mivel angolul igen jól beszélek, hogy olvasom az angol nyelvű blogokat, oldalakat, írásról, kiadásról is, időnként egy-egy online tanfolyamon is részt veszek, könyveket olvasok a témában. Egyik nap észrevettem, hogy a Facebookon magyarul is vannak írós csoportok. Beléptem néhányba, és döbbenten vettem tudomásul, hogy a kezdő írókat mennyire lenézik, lehurrogják azok, akik jelentek már meg hagyományos kiadásban, vagy nyertek egy-két pályázaton. Én az építő kritikában hiszek – ezért indítottam el a blogomat. Nem is igazán azért, hogy átadjam a tudásomat, tapasztalatomat, hanem hogy motiváljam a kezdő írókat, hogy igenis van értelme írni, szabad írni, így hát akinek mondanivalója van, írja le, találja ki, mi vele a célja, és valósítsa meg. Nem kell mindenkinek híresnek lennie, szabad arra vágyni, hogy a saját könyvemet a kezemben tarthassam, és a szüleimnek adhassam karácsonyra.
Olyan írók keresik meg Önt, akik szeretnék a saját kezükben tartani a könyvüket?
Inkább olyanok, akik a könyvesboltok polcain szeretnék látni. Mostanában több olyan ügyfelem is van, aki megjelentetett már egy könyvet magánkiadásban, de nem jól sült el a dolog, és a rossz tapasztalatok okán keres meg. Nem fogyott a könyv, rossz kritikákat kapott, segítsek, nézzem át a szöveget, mi nem stimmel vele… de keresnek olyanok is, akik még csak most kezdik a könyvet és írás előtt szeretnének tanácsot kérni, van, aki a regényírás közepén fordul hozzám. Kapok mesét, szépirodalmat, erotikus regényt, fantasyt, még szakkönyvet is…
Szakkönyvet? Annak is megvan a titka?
Persze. Nem mindegy, hogy pontosan miről szól egy szakkönyv. Minél szűkebbre érdemes venni a fókuszt ahhoz, hogy kelendő legyen. Nagyon fontos, hogy ismerjük a célközönséget, mert ha nem így van, később nem tudjuk népszerűsíteni. Ez mondjuk szépirodalom esetében is igaz! De nagyon fontos a jó bevezető és a jó ív: ugyanúgy el kell vinni az olvasót a kiindulópontból a megoldásig, mint egy regény esetében.
Tehát ha valaki arra kíváncsi, jó-e a könyve, nincs más dolga, mint ír Önnek.
Így van.
Engem nagyon izgat ez a lektori vélemény. Mit kap az író, ha Önhöz fordul?
Elolvasom a könyvét és leírom róla a véleményem. Nem csupán azt mondom meg az érdeklődőnek, hogy a kéziratában mi a rossz, hanem azt is megmutatom, hogyan tud ezen változtatni. Minden írásnak vannak tipikus hibái. A rövid mondatokat lehet hosszabbra fogalmazni, a hosszúakat rövidre, a nyelvtant meg lehet tanulni, a szavak sorrendjét meg lehet változtatni, a moralizálást ki lehet húzni. Ezek stílusbeli dolgok. De ott van a cselekmény: rámutatok azokra a pontokra, amelyek feleslegesek, unalmasak, ahol logikai bukfenc van, vagy ha lyukas a történet, hiányzik egy jelenet a könyvből. Sok történet azért nem működik, mert a főszereplő vagy a mellékszereplők nem elég kidolgozottak.
Olyan apróságokra is odafigyel, hogy mi a szereplők neve, milyen a könyv címe?
Igen, mert ezek is fontosak. Nemrég szerkesztettem egy zseniális könyvet, de egyszerűen untam a szereplők neveit. Mindenki Tamás, Dávid, Juli, Nóra volt… még egy általános iskolai osztályban is változatosabb neveket találunk. Akkor is szólok, ha a keresztnév vagy a vezetéknév nem illik a karakterhez, vagy csak nem illenek össze. Esetleg a két főszereplő neve nem hangzik jól, ha kimondjuk őket együtt. A névnek mindig hozzá kell adnia a karakterhez. A könyvcím témájába meg bele se menjünk, mert itt ülünk estig. Ez marketingeszköz, nagyon jól ki kell találni, mert ezen múlhat egy könyv sikere.
És a munkájáról milyenek az ügyfélvélemények?
Szeretnek az ügyfeleim. Legutóbb például azt kaptam meg, hogy legszívesebben az én nevemet is felírná az író a borítóra, annyival jobb lett a könyve. Pedig igazából nem írok bele a szövegekbe, csak kiegészítem őket. Nem hagyom az írót letévedni a saját útjáról, és kisegítem, amikor a fától nem látja az erdőt.
Ön is ír regényt…
Igen, bár egyre kevesebb időm van rá. Az is tény, hogy néha félek a gép elé ülni, mert ahogy kerekednek ki a mondatok a képernyőn, látom, hogy ez bizony nem elég jó. Túl sokat szerkesztek ahhoz, hogy elhiggyem, a saját mondatom jó lehet, egyből szerkesztőként nézek rá. Nagyon nehezen engedem el magam, folyton azt hajtogatom: nem baj, ha rossz, nem baj, ha rossz, majd később kijavítom.
Most éppen miről írt?
Befejeztem azt a regényt, amit az Íróakadémia ösztöndíjával írtam. Ez egy olyan lányról szól, aki túl sokat dolgozik, mert azt hiszi, hogy az életében ez a legfontosabb…
És gondolom, rájön, hogy ez nem így van.
Pontosan. Megtanulja, hogy az egyének, az emberi kapcsolatok fontosabbak, rájön, hogy ő maga kicsoda. Sokat tanul a családjáról, és persze a szerelemről. Ez egy olyan romantikus regény lesz, ami azoknak az olvasóknak fog tetszeni, akik szeretik, ha a könyvnek mondanivalója is van, ha lehet rajta gondolkodni.
Mindenkinek írnia kellene?
Nem, szó sincs róla. Aki nem szeretne, ne írjon könyvet. De azt hiszem, mindenkiben van legalább egy történet. A gyerekkorunk, a nagyszüleink élete, egy fiktív sztori… ha van, akkor ezt szabad leírni. Ha valaki szeretne igazán jól írni, akkor ehhez joga van. Hogy tanuljon, hogy építő visszajelzést kapjon. Ha valakiben megvan a vágy, hogy írjon, az akarat, hogy fejlődjön, valamint a kitartás, hogy az írással nap mint nap foglalkozzon, akkor belőle író lesz.
Ha szívesen olvasnád tovább az interjút, keresd az újságárusoknál:
Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről!