Krisz Nadasi writes – Az írás a szenvedélyem. És az, hogy Te is legyél író!
Krisz Nadasi writes – Az írás a szenvedélyem. És az, hogy Te is legyél író!

Gyerekrablás az óceán partján – erotikus krimit szerkesztettem

Sue Dylen: Törékeny lelkek

Sue Dylen: Törékeny lelkek

Florida édeni kisvárosát alapjaiban rázza meg egy gyermekgyilkosság – az ügyész kisfiát megölték. Aya, a fiatal FBI ügynök a helyi rendőrséggel és egy jó útra tért hackerrel karöltve a gyilkos nyomába ered, miközben az idilli város lakóiról szép lassan kiderül, hogy senki sem az, akinek látszik. A törékeny lelkek egy hidegvérű bűnözőről, perzselő szerelemről és mélyen eltemetett, fájdalmas titkokról szóló romantikus krimi.

Ha szívesen olvasnád, ide kattintva tudod megrendelni a könyvet!

A közös munka

A Sue Dylen néven író Huszár Zsuzsa regényeit ajánlom minden ügyfelemnek, aki erotikus regényt szeretne írni, mert neki ez valóban megy – noha szerintem ez az egyik legnehezebb műfaj. Zsuzsa pontosan tudja, mi, mikor és mennyi kell a szexualitásból, a történet mely pontján.

A Törékeny lelkek ötletét először megbeszéltük, majd Zsuzsa mentori rendszerben írta meg, azaz egyszerre néhány fejezetet küldött át, és csak akkor írta meg a teljes regényt, amikor a fele már készen volt. A krimik, rejtélyek esetében ugyanis nagyon fontos, hogy a megfelelő információ a megfelelő helyen és módon szerepeljen a regényben, nem szabad túl hamar elkiabálni semmit sem, és vigyázni kell arra a törékeny egyensúlyra, hogy a nyomozó egy cseppet mindig többet tudjon, mint az olvasó.

Zsuzsának ez volt az első krimije a rejtélyes A római szerető duett után, így izgalmas kihívás volt a munka mindkettőnk számára. A regény a FairBooks kiadó gondozásában jelent meg.

A szerző így élte meg a közös munkát

Sue Dylen, a Törékeny lelkek szerzője

A Törékeny lelkek már a harmadik regényem, amelyik Krisz segítségével és szerkesztésével kerül kiadásra. Én úgy gondolom, minden író számára kulcsfontosságú, hogy megtalálja a megfelelő szerkesztőt. Számomra ez a két kulcs a bizalom és fejlődés. Teljes mértékben megbízom Krisz szaktudásában és véleményében, sosem kételkedem a javaslataiban. De a legfontosabb, amit közös munkáink során kaptam tőle: a tudás és a fejlődés lehetősége. Nem csupán kijavítja a hibáimat, hanem mostanra már intelmei és tanácsai a regény tervezésétől irányt mutatnak nekem, vezetik az ujjaimat, egészen az utolsó betű leütéséig. Én szívből javaslom a személyes konzultációt is, mert ötletekkel és inspirációval telve távoztam Krisztől, miután megbeszéltük a Törékeny lelkek című regényem főbb irányvonalait. Bízom benne, hogy még sok közös munkában lesz részünk.

Ha te is elküldenéd a kéziratodat véleményezésre, erről itt olvashatsz többet!

Olvass bele!

– Mr. és Mrs. Barley, köszönjük, hogy eljöttek – fogadta őket Aya. – Dr. Reed végezte
Dominic boncolását, azonnal bekísérem önöket hozzá. Bár minden kétséget kizáróan a fiukról van szó, hivatalosan is meg kell erősíteniük. Mindketten be szeretnének menni?
Mr. Barley arca megrándult, az asszony azonban semmilyen érzelmet nem mutatott, csak
határozottan bólintott. Ned kinyitotta nekik az ajtót.
A boncteremben hűvös volt, főleg a kinti közel harminc fokhoz képest. Az orvos a házaspár elé sietett, bemutatkozott nekik, részvétet nyilvánított, majd terem közepe felé terelte őket. Profin és szakértelemmel végezte a munkáját, Aya és Ned csak a hattérben állva figyelte őket.
A kisfiú elő volt készítve az azonosításhoz. Fehér lepel fedte a testét, amit Dr. Reed lassan felhajtott a válláig, és gondosan rásimította. A házaspár rideg tartása semmivé foszlott. Amy Barley összeomlott, hangos zokogással borult a férje karjába. Az államügyésznek némán folyt a könnye, erősen kiugró ádámcsutkája le-fel mozgott, ahogy szaporán nyelte a könnyeit.
Percekig simogatták Dominic haját.
Az orvos türelmesen várt mellettük, míg Mr. Barley egyszer csak felnézett, és bólintott egyet. Dr. Reed szelíd erőszakkal lefejtette Mrs. Barley ujjait a kisfiú kezéről, majd visszahajtotta rá a fehér lepedőt.
Aya lépett a házaspár mellé.
– Adok önöknek egy kis időt, de utána szeretném, ha beszélhetnénk.
A szülők nem válaszoltak, rezignáltan követték az ügynöknőt és Nedet a patológia kis várótermébe. Ez a helyiség barátságosan volt berendezve, modern képek lógtak a falon, és virágok díszítették a szobát. Sokkal színesebb és vidámabb volt, mint az alagsor többi része.
A házaspár helyet foglalt a szoba közepén álló fekete bőrkanapén, Aya leült velük szemben és intett Nednek, aki egy-egy pohár vízzel tért vissza, majd Barley-ék kezébe nyomta.
Elfogadták ugyan, de egyikük sem ivott.
– Tudják már… Szóval kiderült, miben halt meg? – kérdezte George Barley.
– Drogtúladagolás okozta légzés- és szívleállás – felelte Aya.
Amy Barley újra sírni kezdett, gyorsan kapkodta a levegőt, miközben záporoztak a könnyei.
– Dominic csupán tízéves, az nem lehet – nyöszörögte.
– Nem önszántából vette be a drogot, a boncolás során kiderült, hogy erőszakkal adták be neki. Nathan még mindig eszméletlen és lélegeztetőgépen van, ezért az ő nyelőcsövét még nem tudták megvizsgálni, de Dominic boncolása egyértelműen bizonyította az idegenkezűséget.
Barley felugrott.
– Ki az az aberrált állat, aki ezt tette a fiammal? – sziszegte.

Az ügyész fiát holtan találták meg a floridai kisvárosban.

– Ezt kell kiderítenünk, uram. Szeretném, ha elmondanának mindent, amivel segíthetnek
megtalálni a tettest. Ön, Mr. Barley, ugye államügyész. Esetleg nem kapott fenyegetést
valamelyik ügye miatt?
– Azt állítja, miattam ölték meg Dominicot? – Barley Aya fölé magasodott, és a mellkasára
mutatott.
Ned egy lépéssel közelebb lépett hozzájuk, de a lány hárítóan felemelte a kezét, és
válaszolt az apának.
– Nem állítok semmit, viszont meg kell vizsgálnunk minden lehetőséget, amivel közelebb
kerülhetünk a fia gyilkosához.
A férfi rövid ideig még dühösen farkasszemet nézett Ayával, majd nemet intett a fejével.
– Régen kaptam néhány fenyegetést, de már legalább három éve nem fordult elő.
– És ön, Mrs. Barley, hol dolgozik?
A nő meglepve kapta fel a fejét.
– Én csak… – motyogta. Nehezére esett a beszéd.
– A feleségem egy alapítványnál dolgozik. Bár ő is jogász, nem gyakorolja a hivatását –
felelt helyette a férje.
– Mesélnének nekem a fiukról?
– Mégis mit? – csattant fel a férfi.
Aya nem értette az ellenséges viselkedését. A férfinak ügyészként pontosan tudnia kell,
hogy minden apróság a segítségükre lehet.
– George! – szólt rá a férjére fásultan Amy Barley. Aya felé fordult, és azt mondta: –
Fantasztikus gyerek. – Lassan szedte össze mondandóját, néha akadoztak a szavai, de
nagyjából ugyanazt mondta el, mint Nathan édesapja néhány órával korábban, mindvégig
jelen időben beszélve Dominicról.
– Tudnak olyan személyről, aki ártana önöknek, akár a gyermekükön keresztül is?
– Miből gondolja, hogy mi voltunk a célpont? Ennyi erővel lehetett Joe Crown is – csattant
fel újra Mr. Barley.
– Vele is beszéltem, egyelőre minden kérdésem csupán hipotetikus – felelte Aya.
– Nem tudok ilyen emberről – nyögte a férfi.
– Kaptak váltságdíj-követelést, miután a fiúk eltűntek?
Barley horkantott egyet, nemet intett.
– Akkor fizettem volna – morogta az orra alatt.
Aya tekintete összetalálkozott Nedével. Az anya kikészült, az apa dühös volt, és a
legkevésbé sem együttműködő. A lány sóhajtott, majd felállt.
– Köszönöm, keresni fogom még önöket – mondta.
– Tájékoztasson a nyomozás állásáról. – Barley nem kérte, hanem utasította.
– A főnökömet tájékoztatom, uram. Önnek a nyomozás állásáról egyetlen szót sem
mondhatok, de ha kérdésem lesz, megkeresem.

Tetszett a részlet? Ha szívesen folytatnád az olvasást, ide kattintva tudod megrendelni a könyvet!

Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről! Ha tanfolyam érdekel, kattints ide, ha pedig a kéziratodra szeretnél véleményt vagy szerkesztést kérni, ezen az oldalon találsz több infót.

Megjegyzés hozzáfűzése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .