Spiritualitás, vallás, tudomány – Tóth Krisztián könyvét szerkesztettem

Az Ébredés egy olyan könyv, ami egymás mellett szemléli a vallásokat, a tudományt és nem idegenkedik a spiritualitástól sem. Szerzője, Tóth Krisztián jól ismeri az európai és ázsiai vallásokat, ezek közös pontjait, hasonlóságait kereste meg és vizsgálja ebben a könyvben.

Tóth Krisztián tudományos elméleteket is górcső alá vesz, megmutatja, az egyes vallási irányzatok mely tudományos felfedezéssel párhuzamosak – és melyekkel nem. Kapaszkodót nyújt a világ örvényeiben, kérdéseket vet fel és összefüggésekre mutat rá. Megkérdőjelezi a világnézetünket és rendszerszemlélettel tekint a valóságra. Megmutatja, hogy számtalan hasonlóság van az egyes tanok között, ha túllátunk azon, hogy mindegyik más nyelvezettel íródott, így az egyik nem cáfolja, hanem épp megerősíti a másik irányzatot.

Ha felkeltette az érdeklődésed, ne habozz megrendelni! Tóth Krisztián: Ébredés című könyvét itt éred el.

A közös munka

Krisztián a tartalomjegyzékkel és egy vázlatos fejezettel keresett meg még 2019 márciusában. Erről adtam neki véleményt, ami alapján kidolgozta a kéziratot. Erről lektori véleményt írtam neki. Javasoltam például, hogy fejtse ki bővebben az egyes vallási irányzatokat, ne csupán megemlítse, mert az olvasó nem fogja ezeket olyan mélyen ismerni, mint ő. Javasoltam a könyv három blokkra való tagolását és a fejezetek kisebb egységekre való bontását – azaz több alcímet.

Krisztián átdolgozta a kéziratot és visszaküldte szerkesztésre. A könyv tördelési munkálatait is mi végeztük.

A szerző így élte meg a közös munkát

Szerencsésnek mondhatom magam, hogy a könyv kezdeti szakaszától, az írás teljes időtartamán keresztül a befejező munkálatokig ekkora segítséget kaphattam Krisztől. Úgy gondolom, rengeteget tanultam tőle és teljes képet kaphattam a könyvírás minden aspektusáról. Rendkívül türelmes és segítőkész volt végig, élvezetes volt a vele való munka. Nagyon precíz, pontos, profi és munkájára igényes, valamint kellőképpen várja el az ügyféltől is a megfelelő hozzáállást, így a közös munka gördülékeny, a végeredmény pedig nagyon tetszetős.
Nélküle közel sem sikerült volna ilyen jól az első könyvem, hihetetlen odaadással segített hozzá a lehető legjobb végeredményhez, ezért mindenkinek bátran ajánlom!

Ha téged is érdekel a lektori véleményezés, szerkesztés, itt olvashatsz róla többet! 

Olvass bele!

A világ hármas egysége – A tudomány a materializmus tükrében

A spiritualitás és a tudomány szeparálása a XVII. században történt, amikor René Descartes felosztotta a valóságot e kettő szegmensre, így lett ténylegesen különválasztva vallás és tudomány. Ekkor a tudatot, a lelket a másodlagos tartományba száműzték, és az anyagot tették meg a realitás elsődleges fundamentumának. Newton paradigmája nyomán a valóságot redukálták Isten – a felsőbb intelligencia – nélküli valóságra, így a materializmus ideiglenesen győzelmet aratott a spirituális eszmék felett. Ezek az elvek határozták meg a világképünket egészen a elmúlt időszakig, amikoris ráeszméltünk, hogy rengeteg anomália létezik a különböző tudományos tézisekben.

Elvégre mennyire tartható az a kijelentés, miszerint csak gépek vagyunk, amelyek a véletlen folytán megtanultak gondolkodni? Az ember a saját létét meghatározva és kutatva kérdéseket tesz fel, érez, szeret, közösségben él, erkölcsről, morális értékekről elmélkedik, törvényeket alkot, zenei műveket komponál – csupán a véletlen végbemenő folyamatok melléktermékeként?

Minden társadalomtudomány a newtoni alapra épül fel, ki-jelentései jelentősen befolyásolják mai gondolkodásunkat. De valóban ilyen nehéz, vagy akár lehetetlen a tudományt és a szellemiséget összeegyeztetni? Vagy könnyebb, mint gondolnánk, de ehhez merőben új koncepció alapján kell szemlélnünk a realitást? Talán mégsem olyan nehéz elképzelni, mint gondolnánk, tudniillik Newton amellett, hogy fizikusi tevékenységét a Cambridge-i Egyetem professzoraként végezte, korának egyik legelismertebb Biblia-szakértője volt, tüzetesen foglalkozott teológiával, idősebb korában különféle ezoterikus tanokkal, így alkímiával is.

A newtoni fizika önmagában megállja a helyét, életünk számottevő aspektusát határozza meg. Azonban ahogy fejlődik a tudomány – pontosabban közelít az archaikus bölcsesség felé –, úgy válik egyre hiányosabbá és töredékesebbé a newtoni fizika. Ezzel párhuzamosan újabb rések is kerültek a tudomány pajzsára; például a relativitáselméletet és a kvantum-mechanikát a mai napig nem tudják összeegyeztetni.

A tudomány a XVII. században újfajta koncepcióval állt elő: a felsőbb intelligencia, vagyis Isten léte nélkül adott magyarázatot a világban zajló eseményekre. A kvantumfizika viszont rávilágított arra a tényre, hogy éppen azon komponenseket hagyták ki a képletből, amelyek annak esszenciáját adják. Sir William Hamilton nagyban hozzájárult a ma elfogadott anyagelvű világfelfogáshoz, ugyanis – a XIX. században – azt fogalmazta meg, hogy az emberi elme csak és kizárólag a tér-idő véges univerzumát képes érzékelni, azon kívül nem tud-hat semmit, és ha létezik is transzcendentális valóság, az embernek arról nem lehet ismerete. Ez a gondolatmenet azóta meghatározza a hivatalos tudomány kereteit. Ez a kijelentés talán annak a nagyívű folyamatnak is köszönhető, amely akkoriban lezajlott: az 1769-től 1850-ig tartó ipari forradalom alatt nem csak technikai, hanem gazdasági, társadalmi változások is végbementek. Ezek a változások gyökeresen megváltoztatták a kort. A társadalom fókuszába a pénz, a racionalizmus, materializmus, ipari fejlődés, nagyravágyás, kapzsiság került.

A tudomány kardinális jellemzője a válaszok folyamatos keresése. Ez a le nem záruló keresés előreviszi és folyamatos megújulásra készteti a tudományt a paradigmaváltásokon keresztül. Fontos tehát mindig nyitottnak lennie és széles látó-körben szemlélnie, vizsgálnia az adott területet, különben könnyen beleeshet a materializmus hibájába, amely végső és cáfolhatatlan megoldásokat, bizonyítékokat kiált ki. Azonban nélkülözhetetlen annak beismerése, hogy nem tudunk mindent, és főként nem vagyunk képesek mindent műszerekkel vizsgálni, bizonyítani, vannak az életben a tudomány számára láthatatlan szegmensek is.

Nem célom hitelteleníteni egy irányzatot vagy tudományágat sem, a tudomány folyamatos válaszkeresésében is a hiteles tanítást keresem. A tudomány is lehet építő jellegű, segítő, felfedező, nyitott, növekedést segítő, amely képes együttműködni vallási és ezoterikus rendszerekkel, sőt igazolhatja az archaikus tudást és nézeteket az univerzumról. Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy helytelen felfogás és használat során kártékony ego- és presztizsfitogtatás, valamint az elhárító mechanizmus eszköze válhat belőle. Érettségünk egyik jele éppen az, hogy elviseljük a bizonytalanságot is, hogy nem tudjuk mindenre a választ, és képesek vagyunk reagálni az új ingerekre és információkra, felülírjuk a régi hiedelmeinket. Például a mai állás szerint a tudomány semmilyen bizonyítékkal nem tud szolgálni azzal kapcsolatban, hogy a tudat az agy terméke lenne, ezt „komoly problémának” nevezik. E témához hasonlóan sok mindenre nincs bizonyíték, az iskolában mégis azt tanítják, hogy mindenre létezik végső válasz.

Ha tetszett a részlet, ne habozz megrendelni!

Hogy egy cikkemről se maradj le, iratkozz fel a hírlevelemre!