Hogyan ne írjunk fantasyt?

Írtam korábban egy alapcikket arról, mi a jó fantasy 3+1 szabálya.

Most azt szedtem össze, mivel lehet elrontani!

1) Klisés főszereplő.

A főszereplőkkel kapcsolatos klisékről írtam már régebben, de fel akarom hívni rá a figyelmed, mennyire lerágott csont az a főszereplő, aki az alábbi tulajdonságok egyikével, horribile dictu minddel bír:

• szende, kifejezetten önbizalomhiányos,
• vékony, beteges kinézetű,
• árva,
• valamikor (jellemzően a regény legelején vagy közepén) kiderül róla, hogy ő a kiválasztott: egy próféta jövendölte meg elérkeztét tán már a történelmi idők hajnalán.

2) Főszereplőd egy férfiasan erős nő.

Válts sebességet, ha főhősöd egy Angelina Jolie által formált Lara Croftra hasonlít: szexi, erős, okos, és ha van is hibája, az kifejezetten parányi.

Intő jel legyen, ha ő az egyetlen női karakter a stábodban (a fontos szereplők közt), illetve ha van ugyan más női karakter, de ő kifejezetten az ellenpólust testesíti meg: gyenge, buta (vagy legalábbis kevésbé okos, mint a főszereplőd), és a férfiak folyton átvágják, amolyan másodhegedűs, vagy csodáló, akit a főszereplőd nem tart rá érdemesnek, hogy konfliktusba bocsátkozzon vele, legfeljebb azon kapnak össze, érdemes-e randiznia a gyenge leánynak azzal a szupersráccal, akivel nem kellene.

Az erős női karakter ugyanis nem azt jelenti, hogy „erős, mint egy férfi”, hanem azt, hogy aprólékosan ki van dolgozva, olyan kimunkált jelleme van, mintha élne.

3) Nem gondolod újra a szokásost.

Ha a te sárkányaid gonoszak, zöldek, szárnyuk van és tojást raknak, kincset és szűzlányokat gyűjtögetnek, vesztettél. Gondolkozz el és adj a világod sárkányainak olyan tudást vagy jellemzőt, amit még soha senki!

Abba is gondolj bele, tényleg kell-e a történetedbe sárkány és kentaur és varázsló és a többiek. Ne zsúfolj bele minden létező fajt, de ne tedd azt sem, hogy feltalálsz egy lényt és adsz neki egy új nevet – de aztán ez pontosan úgy néz ki és úgy viselkedik, mint mondjuk a sárkányok. (Vagy a lovak, vagy a kecskék stb.)

Ha feltalálsz egy egyedi fajt, és vannak mondjuk vérfarkasaid is, az működhet. De a vérfarkas esetén is lépj túl a sztereotípiákon (mondjuk ezt Rowling szerintem jól oldotta meg, egy emberi alakban kifejezetten szerethető és okos vérfarkast alkotott, aki iszonyodott vérfarkas énjétől).

Kövesd figyelemmel, ha egy faj túlreprezentált a történetekben. Három éve a vámpíroktól kaptak hasfájást a kiadók (és még mindig van belőlük elég), de manapság a zombiapokalipszis réme fenyegeti a könyvesboltokat (és mozikat).

Gondold újra az emblematikus tárgyakat, kellékeket is. A boszorkányok üstjét vagy fekete macskáját hogyan tudod szokatlanná tenni vagy helyettesíteni?

4) A gonosz visszatér.

Szó szerint Dunát lehet rekeszteni (de talán egyszerre több folyóval is megtehetnénk) azokkal a sztorikkal, ahol a fő téma, hogy volt egyszer egy gonosz, akit annak idején egy ügyes csapat elűzött, de most (nahát, pont most) megerősödik, újra felbukkan, és (nahát) éppen a mi főhősünknek kell őt legyőznie.

Igen, ez a téma a Harry Potterben, A gyűrűk urában, a Justice League-ben, a Kungfu pandában (mind a háromban), de még a Rontó Ralphban is. Szóval igen, működik, de kérlek, te, kedves blogolvasó, szülj meg egy új rémet!

5) A világod a középkor és kész.

Ha nem veszed a fáradságot, és a te párhuzamos jelened egy varázslatokkal megspékelt középkor, kastéllyal, királlyal, lovakkal, hát… akkor egy lesz a tizenkettőből. Főleg, ha a királyság a szomszédos királysággal csatázik.

6) A világod csak szimuláció.

A Mátrix megmutatta, micsoda csavar, ha a hős ráébred, hogy eddigi élete nem is létezett, csupán valami mesterséges intelligenciának engedelmeskedik. Tehát ne, semmiképpen se vesd be ezt az ötletet még egyszer, a te hősöd világa ne legyen komputeres szimuláció, és ne kerüljön bele egy számítógépes játékba se!

Semmilyen témát vagy csavart ne másolj vagy gondolj újra, aminek mostanában jelent meg feldolgozása. Mire ugyanis elkészül a könyved, átnézed, elolvastatod, bátorságot gyűjtesz és kiadót keresel, már öt hasonló regény jelenik meg a piacon, amit amerikaiból fordítottak. Erre jó példa az Éhezők viadala, ami eleve hajaz a Legyek urára, ami után hamar megjelent a Divergent és társai.

7) Elmeséled a világot.

Ha hosszas értekezésekbe fogsz, bemutatod a tájakat, a társadalmi berendezkedést, az bizony unalmas lesz. A mai olvasók az akciót keresik. Inkább mutasd a karaktereidet – ha a főszereplő egy érdekes tájon jár, akkor már lehajolhat a piros csigához, és nem kell neked, a narrátornak elmondanod, hogy ebben az erdőben pirosak a csigák. Ha egy női szereplő nem felesel az apjával, azzal máris megmutatod, hogy ebben a világban az apa szava dönt. Ilyen közvetett módokon mutass be hát mindent, amit csak lehet, és a „na most jól elmondom az olvasónak, mit is képzeljen el” részeket csökkentsd a minimálisra (azaz nullára).

Klisés helyzeteket listáz a GABO kiadó blogja is!

Te is találkoztál már olyasmivel, ami idegesített egy fantasy történetben? Ha igen, írd meg kommentben!

Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről!