Hogyan írjunk fantasyt? 3+1 alapszabály

Mivel sokan írtok fantasyt, arra gondoltam, ezzel a zsánerrel kapcsolatban is írok egy külön cikket. (A romantikus regényről írtam már.)

1) Fantasy esetében a legfontosabb a világépítés.

Ne csak térképet rajzolj – helyezd el a világodat az általad ismert tudományok szerint. Gondolj a fizikára és tegyél fel kérdéseket, például hogy van-e gravitáció? Ott van a biológia is: a te világodban talán lehet a levegőből tápanyagot venni magunkhoz. Hagyatkozhatsz a történelemre – miért ne játszódhatna a te történeted nem egy teljesen elképzelt világban, hanem a Földön, akár Magyarországon, de máshogy? Mi lett volna, ha Hitler megnyeri a háborút? Milyen Magyarország lett volna itt 1990-ben? És 2050-ben?

Ha egy tudományághoz jobban értesz, mint egy másikhoz (vagy csak jobban érdekel), támaszkodj erre, és legyen ez az a terület, melyen a te világod eltér az összes többitől. Ha például pénzügyben van otthon, hagyd, hadd szaladjon el veled a ló – legyen a világodban defláció, hagyd, hogy ez határozza meg a hátteret!

Ugyanilyen fontos, hogy ha nem értesz valamihez, akkor kérj segítséget. A kutatás jó kiindulópont, de nem elég, kell egy élő személy, aki validálni tudja az ötletedet, ért az adott témához. Ha ugyanis olyan területre tévedsz, ahol jó a képzelőerőd, de alapvető fizikai, egyéb természettudományi ismereteid hiányosak, akkor hiteltelen lesz a sztorid. Azt például elhisszük Christelle Dabosnak, hogy a Föld darabokra szakadt és ezek a mini Földek tovább keringenek egy különösen forró Földmag körül, mert ő kitalált egy alternatív gravitációjú teret – de azt nem hisszük el T. S. Thomasnak, hogy ahol az eső radioaktív, ott meg lehet enni a termesztett zöldségeket, mert nem tudunk elképzelni olyan világot, ahol ennek a kettőnek ne lenne egymáshoz köze.

Melyek tehát a világod aspektusai, melyet ki kell találnod? Mindenképp gondold végig az alábbiakat:

• földrajz (égitestek/térkép);
• fizika, mágia (ugyanazok a fizikai törvények vonatkoznak a testekre, dinamikára, energiára?);
• biológia, kémia (szerves és szervetlen anyagok is vannak a világban? hogyan ment végbe a fajok fejlődése, milyen az egyedfejlődés?);
• történelem és politika (kik a népek vezetői, mi ennek a történeti háttere?);
• társadalmi berendezkedés (családok, városok, egészségügy, iskoláztatás – jellemzően mi a munkájuk, hol szerzik be az élelmet, van-e pénz?);
• technológia (milyen fejlettségi szinten állnak, milyen eszközöket használnak?).

Ha kutatnod kell egy bizonyos témában, ne csak a Google-t használd. Menj el a könyvtárba és kölcsönözz ki az adott helyszínről, történelmi korszakról, tudományágról szóló könyveket. Keress dokumentumfilmeket és játékfilmeket, kérj időpontot kutatóktól, szakértőktől és tedd fel a kérdéseidet!

Olyan világot képzelj el, amit az olvasód szívesen felfedezne, még ha hosszú távon nem is lakna itt. Olyan tájakat mutass neki, ahol alig várja, hogy szétnézzen, ahol elcsodálkozzon, itt vajon hogyan élnek, mit esznek az emberek? Ha a világod sötét és erőszakos, akkor is legyen benne valami lélegzetelállítóan gyönyörű, ami megmagyarázza, a lakosok miért választották!

2) Komplex történettel állj elő!

A fantasyolvasók ahhoz szoktak hozzá, hogy bonyolult, több szálon egymáshoz kötődő történeteket, sorsokat ismernek meg. Olyan cselekményt találj ki, ami olyan, mint egy kirakós: rengeteg apró részlete van, mely talán érdektelennek tűnik, de a könyv vagy sorozat végére kiderül, hogy minden darabkának megvan a helye, és együtt egy csodálatos és hibátlan képet adnak ki. Az efféle történeteket úgy kell kidolgozni, hogy eleve tudod, mi lesz a vége, mi az eleje, mi a fő konfliktus – és a részletekkel, komplikációkkal ezt a belső teret töltöd ki, ami az eleje és a vége között van. Egyes írók kifejezetten azt javasolják, hogy a végétől az eleje felé dolgozd ki a cselekményt.

Ehhez az is kell, hogy minden fontosabb szereplőd legyen a végletekig részletes – olyan dolgokat is tudj róluk, melyek bele sem kerülnek a könyvbe. Legyenek köztük titkos összefonódások, olyanok is, melyekről ők maguk nem tudnak, és mindenkinek legyen meg a maga titka. Minden szereplőnek legyen motivációja a könyvben, és legyenek egymást keresztező érdekek is (az egyik szereplő mindenképpen egy adott esemény megvalósulását akarja, a másik pedig azért harcol, hogy ez ne történhessen meg, a harmadik pedig szimplán az első szereplő ellen harcol, mert személyes bosszút akar állni egy régi sérelem miatt stb.)!

Mind a világépítés, mind a dramaturgia bonyolultsága megköveteli, hogy legyenek vázlataid – tudtad, hogy Tolkien rengeteg novellát írt a szereplőivel, nem is beszélve a tájleírásokról, mielőtt nekiült megírni A gyűrűk urát?

3) És a névválasztás…

Apróság – annál fontosabb! Ugyanis egy mai regényben kicsit mindegy, hogy a főhőst Albertnek vagy Sanyinak hívják. Ha jó fej, az olvasó megszereti, ha szemét, akkor megutálja. De egy fantasy esetében képesek vagyunk az olvasót az őrületbe kergetni egy rossz névvel, hajlamos megremegni a kezünk és leírni egy olyan nevet, amit még magunk sem bírunk kiejteni.

Minden nevet tesztelj az ismerőseiden! Egyszerűen told az orruk alá a papírt, amire felírtad a kiszemelt neveket, és kérd meg őket, olvassák fel hangosan. Ha egy-egy nevet rendre máshogy olvasnak, mint ahogy te képzelted el, vagy az édesanyád jóllétét feszegetik, miközben megpróbálják felolvasni az adott nevet, akkor gondold újra.

Általában igaz, hogy kerüld:

• az aposztrofot (An’an),
• a kötőjelet (An-on),
• az x-et (Axan),
• a névkezdő k-t (Kanan),
• a név végén a th-t (Ath),
• a hosszú nevet (Thunzamayanno),
• a rövidítést (J. vagy J.D.) (bár ez sci-fiben elmegy),
• a váltogatott kis-, és nagybetűket (AnTan).

Az efféle neveket az olvasó nehezebben olvassa ki, szokatlan a szemének, ezért megállásra készteti, vagy csak túlhasználtak. Alkoss inkább olyan neveket, amelyek kifejezetten kiejthető betűkből vannak. Ha egy betűt angolul is nagyjából ugyanúgy ejtünk, mint ahogy le van írva, azzal nagyjából nyert ügyed van. Légy tehát óvatos a c, h, j, u, y betűkkel is, és a kifejezetten magyar karakterekkel (pl. ö, gy), és a kettőzött mássalhangzókkal (kk, tt stb.). Nézd csak meg, hogy ejtenéd ezt a nevet:

Peg

…és ezt?

Pug

(A Pugot angolul „pág”-nak ejtenénk, magyarul „pug” lenne. Ugyanúgy ragozzuk őket, de az olvasód ostobának érezheti magát, ha beszél róla és kijavítják a kiejtését.)

Fantasy névválasztáshoz ajánlom még a névkereséséről szóló cikkemet!

+1) Legyen releváns a témád!

Ne hidd azt, hogy attól, hogy középkori a környezet, a témádnak is középkorinak kell lennie. Mi köti le a figyelmedet mostanában? Volt egy parlamenti választás? A szomszéd bácsi nem tud magáról gondoskodni, és egyik gyereke sem törődik vele? Szekírozzák a kölködet a suliban? Bármi ilyesmit beleszőhetsz a regényedbe – ha egy aktuális probléma köré építed fel a fantasyt, csak még jobb lesz tőle, ígérem!

A GABO kiadó blogján ajánlom még figyelmedbe a 2018-as novellapályázatuk kapcsán írt jótanácsokat, továbbá a 2019-es tanácsokat!

Nemsokára jön egy fantasy klisékről szóló poszt – addig is, ha van bármi tipped más fantasyíróknak, esetleg kérdésed van, kommentben várjuk!

Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről!