Elterveztük a regényünk elejét, majd a közepét az összes bonyodalommal együtt, nincs más hátra, mint megírni a megoldást, a történet végét.
Kezdjük a harmadik felvonást, a regény lezárását!
Ez a rész a könyved utolsó néhány fejezete, a szavak 10-15%-a. Itt érik be a munkád gyümölcse, itt szakíthatod le a regényírás termését. Nézzük, mi minden történik?
1. Az előző felvonás végén megtudott utolsó információdarabbal felszerelkezve a hősöd (és segítői) felkészülnek a végső csatára, a nagy összecsapásra, a végjátékra. Fontos, hogy most már a szereplőid mindent tudnak. Itt nem derülhet ki olyasvalami, ami váratlanul éri az olvasót, különben becsapva érzi majd magát! Nem húzhatsz elő a kalapból egy fehér nyulat, ha még nem mutattad meg az olvasónak a cilindert, valamint a bűvészt, aki a cilindert tartja. Az események lehetnek majd váratlanok, de hiteltelenek nem. (A szereplők jelleme, indíttatása, beszédmodora, elvárható reakciója nem lehet hirtelen más, mint ahogy eddig ismertük őket. Szintén figyelj arra, hogy ne használj hirtelen olyan kellékeket és helyszíneket, amelyek eddig nem jelentek még meg a könyvben.)
2. Maga a csata pozitív és negatív eseményekből áll. Egyszer úgy tűnik, mintha a hős vesztésre állna, de aztán furfangosan megfordítja a szereplő az esélyeket. Aztán megint elpártol tőle a szerencse, erre újfent valami kedvező történik vele. Igen, ha szerelmesregényt írsz, akkor is csatának nevezzük azt a vitát, ami fontos infó kitudódása után lezajlik. Ilyenkor végérvényesnek tűnhet, amennyire a szerelmesek eltávolodnak egymástól, de hozz be egy pozitív eseményt: egy támogató szereplőt, aki segít a párnak, vagy az egyik fél gondolja át a dolgokat és kezdeményezzen.
3. Amikor azt hinnénk, na, ebből a helyzetből aztán már tényleg nem lehet jól kijönni, megint valami olyan történik, valami olyasmi jut a hős eszébe, ami alapvetően eldönti a csata sorsát, és a jó győzedelmeskedik.
4. És ha végre mindenki kifújta magát, a mesélő még elköti az elvarratlan szálakat és megmagyaráz mindent, ami magyarázatra szorul. A főszereplőről kiderül, hogy tényleg nyert, tényleg hős. Nem véletlen érte el a sikert, hanem azért, mert akarta, mert okos és ügyes volt. Fontos, hogy a befejezés kellően hosszú legyen, és megadja az olvasónak a lezárás érzését. Ha több részes könyvet írsz, akkor is úgy illik befejezni, hogy az olvasó nyugodtan alhasson tőle, egymagában is élvezhető legyen a sztori. Nem azzal vásároltatod meg a következő könyvet az olvasóiddal, hogy még a magyarázat előtt hagyod abba, vagy amikor az olvasó azt hiszi, mindennek vége és a hős kudarcot vall, esetleg a magyarázat után, hozzátéve egy plusz jelenetet, ahol a főgonosz nevetgél, hogy mégis ő nyert.
A gyakorlatban hogy néz ki mindez?
Harry Potter történetében (Harry Potter és a bölcsek köve, szerző: J. K. Rowling) a végjáték az, amikor a fiú Ronnal és Hermionéval lemegy a csapóajtón a háromfejű kutya alatti járatba. A barátait kénytelen Harry odahagyni, és a végén egyedül száll szembe az igazi gonosszal, Mógus profeszorral. Csatáznak (inkább szócsata ez), és amikor Voldemort rájön, hogy Harrynél van a kő, azt hisszük, mindennek vége. De csoda történik. Mógus nem bírja elviselni Harry érintését! Ezt a jelenetet már a feszültség enyhülése és a magyarázat követi, amikor a gyengélkedőben Harry megtudja Dumbledore-tól az igazat azokról a pontokról, amelyeket csak sejtett, vagy nem is értett. Minden szép és happy, Harry megnyugodva tér vissza fogadott szüleihez és az utálatos unokatestvéréhez, akit ezentúl joggal fenyegethet, hogy elvarázsolja, ha rosszul viselkedik.
A könyv nem végződik függővéggel: tudjuk, hogy Harry győzött és minden rendben van. Azért vesszük meg a következő könyvet, mert szimplán azáltal, hogy létezik, a tudtunkra adja, hogy Harry csupán egy csatát nyert, és bizony-bizony Voldemort még életben van.
Nos, ennyit szerettem volna nektek átadni a történet szerkezetéről. (Egyelőre.)
Cikksorozatom a végére ért.
De!
Adok egy házi feladatot is:
A három cikk alapján analizáld a következő könyvet, amit olvasol és küldd is el nekem a megoldásodat emailen! A legérdekesebb elemzéseket megjelentetem itt a blogon – névvel, weboldallal, Facebook-oldallal stb.
Hajrá, elemzésre fel!
Ui. Ha még nem tudnád! Ha feliratkozol a hírlevelemre, kapsz egy nyomtatható listát is, amin bepipálhatod, hogy a (tervezett) könyvedben megjelennek-e a fenti elemek, így értékelve, hogy szerkezetileg mennyire jó a könyved!
Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről!
3 hozzászólás “Regényírás tervezetten 3.: zárjuk le a történetet!”
Kedves Krisz,, kisérem a munkáját, és sokmindenbe egyett értek. De valahogy nemtudom elfogadni a mai írás szabályait. Olvasom a könyvet, és csak olvasom,,,, már a negyedik ötödik oldalnál tartok, de csak a szépen rímelő mondatok egybe fonódásával találkozok.Fel teszem a kérdést. Ez regény ? Vagy a szebbnél -szebb szavak katalógusát olvasom.Én úgy képzelem a regéynt el , hogy az olvasónak látnia kell a tályat,érezni a zajló eseményben uralkodó helyzetet. Számomra unalmassá vállik az a könyv, ahol nekem kell elképzelni a táylat, és közben állandóan a szereplők belső érzelmeit ecseteli. És mért lesz csak az jó regény ahol a föszereplő a regyény végén győztes? Valóságban is gyakran vesztes marad az ember .. ha bár mindent megtett! Tisztelettel Mihály,,,
Kedves Mihály!
Bár a kérdés nem mai, de a kérdés örök, a válaszok változnak 🙂
Szóval, ennyiből még nem lehet tudni, milyen könyvet olvas. Ha szépirodalmat, akkor lehet versbe is szedni, ahol a szép szavaknak is van jelentőségük. Ajánlom Krisztől ezt itt: https://www.krisznadasiwrites.hu/blog/szepirodalom-ponyva/
Az sem feltétlen rossz, ha az olvasónak használnia kell a képzeletét. De ha rosszul van megírva a mű, akkor nyugodtan dobja el és keressen olyat, ami leköti. El lehet túlozni az érzelmi ecsetelést, mint ahogy ezernyi más dolgot is. Főleg akkor, ha nem tervezve ír valaki, hanem ami a csövön kifér.
A történetektől azt várjuk, hogy szórakoztassanak, és a legtöbbször vágyjuk a happy endet is, de a nem happyendes sztorikat sokkal nehezebb jól megírni. Általában azoknak sikerül, akiknek van mondanivalójuk is és ezt jól használták fel a sztori végére.
A könyv vége a lezárás és nem a happy end, lehet vesztes is a főhős, a kérdés az, hogy hagyjuk ott az olvasót? Emeltük az olvasásélményét vagy rávágtuk az ólajtót?
Kedves Krisz!
Nagyon nagy segítség ez a 3. részes blogod, ami a regény történetszerkesztési pontjait hivatott bemutatni.
Feliratkozom a hírlevélre, és szeretném kérni a „nyomtatható listát” is.
Nagyon szépen köszönöm!
Üdvözlettel,
Hegedűs Zoltán