Kákonyi Lucia: Nokedliszaggató
Kákonyi Lucia azért nevezi magát nokedliszaggatónak, mert tanári pályáján azt tapasztalta, ő megkapja a nyersanyagot és dolgozik vele, de akárhogy is teszi ezt, az egyes nokedlik majd mind különböznek egymástól.
Ez szép gondolat, nem igaz?
A nokedliszaggató történetekben megnyílik egy-egy ablak, életképek villannak fel, az olvasó beleshet a szereplők világába, észrevétlenül bekapcsolódhat az életük egy szakaszába és az alkotás folyamatába; tovább gondolhatja a sorsokat és a maga teremtette valóságon keresztül folytathatja a történeteket, tovább írhatja a sorsokat. Az alkotó olvasás öröme.
A szerző szeretettel várja minden érdeklődő olvasóját az Ünnepi Könyvhéten 2022. június 10-én, pénteken az Írók Boltjában (Andrássy út 45, 1061).
16:00-17:30 között dedikálja a kötetét.
Június 13-án, 17:30-kor is találkozhatsz vele: Lucia felolvasással egybekötött író-olvasó találkozót tart az Országos Idegennyelvi Könyvtárban (1056 Budapest, Molnár u. 11.), én magam beszélgetek Kákonyi Luciával.
Ha szívesen olvasnád, ide kattintva tudod előrendelni a könyvet!
A közös munka
Luciával már több éve tart a munkakapcsolatunk. A haladó regényíró tanfolyamra, a Könyvtitkokra jár immáron két éve, és emellett a novelláit, regényrészleteit két-háromheti rendszerességgel beszéljük meg. Szeretem azt a nyugodt éleslátást, amivel Lucia a környezetét szemléli, és a dolgok valóját találja meg. Különösen büszke vagyok rá, hogy az egyik novellája, melyen közösen dolgoztunk, és megjelent a Helyőrség portálján, felkeltette „Az év novellái” sorozatot szerkesztő Bíró Gergely figyelmét, és a Magyar Napló kiadó gondozásában megjelent a 2022-es antológiában is.
A Retro kontra cybert és még bő 20 novellát olvashatsz el ebben a kiváló kötetben, melynek érdeme, hogy nemcsak mondanivalója van, hanem értelme is, azzal együtt földhöz ragadtak, hogy szárnyalnak. Örömmel olvastam és szerkesztettem őket. Hogy e folyamatról kulisszatitkokat is eláruljak, a leggyakoribb tanácsom az volt, hogy Lucia még pontosabban képzelje el a hőseit, részletesebben ábrázolja őket, és a formára is figyelmet fordítottunk, például hogy a párbeszédek központozása vagy a mondatok hossza és az egyes írások szerkezete is üzenetet hordozzon, ne a divat határozza meg mindezt.
A szerző így élte meg a közös munkát
„Nádasi Kriszre írás közben találtam rá, kiskötőjel, nagykötőjel és gondolatjel használatáról és a billentyűkombinációkról kerestem információt, egyik blogposztjában pontos leírást kaptam. Feliratkoztam a hírlevelére. Aztán jött a Kiadom a könyvemet konferencia 2019-ben, meghallgattam a kreatív írásról tartott előadását, megvettem a könyvét és váltottunk pár szót, majd 2020-ban a Könyvtitkok regényíró klubjában találtam magam. Havonta egyszer egy teljes szombat az írásról szól, mert a könyvtitok kimeríthetetlen és végtelen történet, így a mai napig rendszeres látogatója vagyok a regényíróklubnak. Karakterek, hősök és antihősök, dramaturgia, érzelmek, párbeszédek, szimbólumok, motívumok és egyre mélyebbre ásunk a történetírásban, mindig jön valami új, vagy egy új történetben a már megtanultak másképpen működnek. A tervezett regénnyel ugyan egyelőre nem készültem el, de elővettem évek óta a laptopomon várakozó nyersanyagot és a tanultak alapján újragondoltam a történeteimet. Egyéni konzultációt kértem, dolgoztunk hétről hétre, hónapról hónapra, rég elfeledett írásokat bányásztam elő, és Krisz olvasott. Megnyugtatott, jók a történetek, érdemes foglalkozni velük, ritkán fordult elő, hogy azt mondta, ezt inkább tedd félre és családi körben olvasgassátok, én meg a tanácsait szem előtt tartva dolgoztam át történeteimet. Gyűlt az anyag és éreztem, kötet lesz belőle. 2021 őszén nagy levegőt vettem és átadtam a kéziratot a Parnasszus Kiadónak. 2022 júniusában, a 93. Ünnepi Könvhéten megjelenik a Nokedliszaggató novelláskötetem.”
Ha te is elküldenéd a kéziratodat véleményezésre, erről itt olvashatsz többet!
Olvass bele!
Bevásárlólistával a kezemben
Hópihék lebegnek a decemberi szürkeségben. Még négy óra sincs és sötétedik. Világtalanul bámulom a félhomályt, szétfolynak a fekete keretes szemüvegek, megfakulnak a színes hajtincsek, keresem a vizsgázók elhalványult vonásait, a frissen vasalt matrózblúzokat, a kinőtt öltönyöket. A számítógépek tompán zúgnak, elnehezedik a szemhéjam, szétesnek a hangok, megszűnik a papírzizegés, távolodik a takarítónő partvisának kopogása a folyosón. A vad csengőszóra felriadok. A vállalkozási és bérügyintézői vizsga véget ért, felügyelőtanárságom mára befejeződött. Begyűjtöm a feladatlapokat, lezárom a vizsgajegyzőkönyvet, visszaadom a mobiltelefonokat. Valaki kifelé menet felkapcsolja a világítást, a neoncsövek idegesítően zümmögnek. Akkor látom meg a számítógép billentyűzete alá begurult ceruzacsonkot. A libaceruza mohazöld árnyalata. Tökéletes figurákat rajzolt vele az, aki tudta irányítani az iciri-piciri ceruzavéget. Régóta vágyom erre a színre. Egy fecnit kerestem és rávéstem a csonkkal a bevásárló listámat, mézeskalácsfűszer, két doboz szaloncukor, karácsonyfaégők és harminc nyalóka, merő bosszúból, amiért a fogorvos fiam nem ad édességet az unokáimnak.
Kilépek a péntek délutánba. Csípős szél fúj, összébb húzom a nyakamon a sálat. A bevásárló listát a libaceruzával együtt a kezemben szorongattam, lefelé billegek a macskaköves utcán, befordulok a sarkon. Érthetetlen módon eltévesztem az irányt és távolodom a vásárcsarnoktól. Az engedetlen, sokat feleselő belső hangom a Csendes éjt játssza. A lábam önálló életet él, és a tegnapi régiségkereskedéshez visz. Eszem ágában sem volt újból idejönni, főleg a tegnapiak után. Megállok, a homlokom a kirakatüvegnek tapasztom, ugyanúgy, mint előző nap. Várom a lökést, a szagot és rettegek, hogy megismétlődik.
Majdnem percre pontosan ugyanebben az órában jártam erre. A könyvtárba igyekeztem, siettem, mert hamarosan zárt, elrohantam az üzlet mellett, de a kirakat megállított. Százéves játékok, makulátlan porcelánedények, csillogó karácsonyfadíszek. Visszafordultam. Homlokom a hűvös kirakatüveghez nyomtam, nézegettem a gyerekkori játékaimnál is régebbi játékokat, a közlekedési táblát a kisautókkal, repülőket, vonatokat, az üveg karácsonyfadíszeket, a balerinák, bohócok, angyalkák, mint elvarázsolt tündérek csalogattak befelé. Érdes férfihangot hallottam a hátam mögül. Szabad lesz! Nem udvarias kérés volt, inkább parancs. Meglökött. Nem erősen, éppen annyira, hogy a helyemre állhasson. Őt is izgatták az üvegdíszek. Indultam volna tovább, de egy erős belső késztetés megfordított. Akkor láttam meg vörösre fagyott kezet. Bontott dobozos sört tartott benne. Rothadó, erjedt bűz csapott meg. Gyors mozdulattal visszafordultam lenyomtam a kilincset és beléptem a boltba. A pult mögött két hölgy ült, anya-lánya lehetett. A polcokon nagymamám egykori porcelánjainak hasonmásai és még több karácsonyfadísz, üvegből és fémből. Megemeltem az egyiket, komoly súlya volt. A belépést jelző dallamcsengő újra megszólalt. A Csendes éjt játszotta, benn volt a férfi is, nyakamban éreztem a leheletét. Utat adtam neki, de nem ment a pult felé, megállt mögöttem. Úgy tettem, mintha nem venném észre. Megérintettem egy gyümölcsöstálat, végighúztam az ujjamat az aranyozott szegélyén, majdnem olyan, mint a dédié volt, egy patinás brosst vettem a kezembe, és a plafonról lelógó tükrökben láttam, hogy a férfi utánozza minden mozdulatom.
Mit gondolhatnak a nők a pult mögött? Hozzám tartozik? Mennyire lehet ittas? Hányadik sör lehet, amit a kezében tart? Mennyi felest ivott előtte vagy közben? A világoskék kötött sapka a fején volt a kirakat előtt is, amikor félrelökött? Hirtelen lecsaptam a brosst, hangosan elköszöntem. Kinn voltam az utcán. Fellélegeztem. Ki lehet ez az ember? Raszkolnyikov szelleme kísért? Szegény hölgyek! Felcsendült a dallamcsengő és az üzletajtó ismét kinyílt. Nem fordultam meg. Igyekeztem elvegyülni a kora esti csúcsforgalomban. Óriás léptekkel elindultam a buszmegálló irányába. Egy busz éppen indulni készült, hangosan sípolt az indulást jelző. Átszaladtam a zebrán, a csukódó ajtók között felugrottam, ahogy a filmekben láttam. Nem érdekelt, hányas. A busz ablakából kerestem a világoskék sapkát az utca forgatagában. Anélkül nem ismerném fel, de a bűzét az orromban éreztem. Gyerekkoromban, Göbölön az öreg juhásznak volt ilyen szaga, amikor az elázott szénában aludt részegen, és hajnalban lehugyozták a disznók.
A vásárcsarnokba indultam, és mégis ugyanitt vagyok, ide hozott a lábam, akaratomon kívül, markomban szorítom a bevásárlólistát és a zöld ceruzavéget, állok az üzlet előtt, bámulom a kirakatot, de a fényes tárgyak helyett fafurnér borít mindent, mintha évek óta senki sem használná a helyiséget. Találomra lenyomom a kilincset. A jelzőcsengő a Tannenbaumot játssza. Elámulok. Ha megnyitnám az egész évben karácsony boltomat, én is ilyen csengőt vennék, minden nap más ünnepi dallam. És a választék! Az maga a csoda! Mondhatták volna, hogy ma kapnak árut! Hol vannak a hölgyek? Én a helyükben nem hagynék ennyi szép holmit őrizetlenül.
A bolt hátsó traktusának ajtaja nyitva. Belépek. Hatalmas, boltíves pincében találom magam. Megcsap az a bizonyos szag. Lúdbőrzik a hátam, az arcom is libabőrös. Feltűnik a világoskék sapka és beljebb tessékel. Bénán engedelmeskedem.
Boltívek között vezet a középkori katakombarendszerben. A járat hirtelen kiszélesedik, és a földalatti teremben óriás karácsonyfadíszek lebegnek. Sejtelmes fény árad belőlük, a színes üveggömbökről kézzel festett arcképek néznek rám, Ferenc József, Mária Terézia, Bismarck meg a Kisjézus. Érzem a múltba veszett karácsonyok sugárzó varázsát. Tekintetemmel követem a megszállott kavargást, újabb és újabb üvegdíszek úsznak elő, az egyik közepéből, mintha a tegnapi hölgyek integetnének és kiabálnának.
Üvegzeppelin úszik el a fejem felett II. Vilmos arcképével. Aggódom. Valamelyik boltívhez koccanhat ez a gyönyörűség. Kár lenne érte.
– Gazdag a kínálat, nehéz a választás – hallom az érdes hangot, látom a vörös kezet, ahogy int a léghajónak és az leereszkedik mellém.
Bolond, kiégett pedák, mit fantáziálsz? – mondom magamban és besétálok a Zeppelinbe. Kattan a zár. A léghajó lassan emelkedik és én II. Vilmos kézzel festett üvegportréja mellett kukucskálok ki az ablakon.
Tetszett a novella? Ha szívesen olvasnál továbbiakat, ide kattintva tudod előrendelni a könyvet! Gyere el a dedikálásra 2022. június 10-én (Írók boltja), vagy a Luciával és velem való beszélgetésre 13-án (OIK), és ott is vásárolhatsz a kötetből!
Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről! Ha tanfolyam érdekel, kattints ide, ha pedig a kéziratodra szeretnél véleményt vagy szerkesztést kérni, ezen az oldalon találsz több infót.
