Vannak időnként eszméletlenül sikeres könyvek. Olyan könyvek, amelyek megjelennek, előretörnek, több nyelvre is lefordítják őket, és mire észbe kapsz, mindenki ezekről beszél.
Ezek az igazi bestsellerek.
Ilyen volt A Da Vinci-kód, az Éhezők viadala, A tetovált lány, az Alkonyat, A szürke ötven árnyalata, a Trónok harca, hogy néhány igazán nemzetközi világikert említsek. A könyvek
többségének szerzője amerikai – A szürke írója mondjuk brit, de könyvpiaci szempontból ez majdnem ugyanaz. Inkább az szenzációs, ha egy nem angol nyelvű könyv lesz hatalmas siker USA-ban és a világon – mint a svéd könyv.
Egy ehhez hasonló európai könyvsorozatra szeretném felhívni a figyelmed – mégpedig egy ifjúsági sorozatra, amelyről már rebesgetik, hogy ez ’az új Harry Potter’. Ugyanis ez a világ is varázslatos. Mindennapi mágia lengi be: a főhősünknek természetes, hogy a körülötte lévő tárgyak átveszik a hangulatát, különösen a ruhadarabjai: a sála tekergőzik, ha a lány mérges, a szemüvege besötétedik, ha szomorú.
Ha még nem olvastad, idénre ez legyen az a könyv, amit mindenképpen elolvasol:
Christelle Dabos: A tél jegyesei
Ez a Tükörjáró sorozat első kötete, és a fent leírt lányról, Ophélie-ről szól. A lány egy szilánkon lakik – a Földünk ugyanis szétszakadt, és a gravitáció immár nem a földfelszíni elemeket húzza a középpontja felé, hanem az egyes lebegő szilánkokat tartja a helyükön, illetve továbbra is ennek felületén az embereket, teremtményeket, tárgyakat. Ez a világ nem elképzelt középkor: inkább amolyan Hernádvécse steampunk módra.
Hősünk, Ophélie nemcsak a tárgyakat indítja érzelmekre (mint a családjában mindenki más), hanem a kezébe fogott tárgyaknak a múltját is látja, egészen pontosan azoknak az embereknek a gondolatait, érzelmeit, akik őelőtte e tárgyat megérintették. A leány ezen kívül a tükrök közt is képes közlekedni: be tud lépni egy tükörbe, hogy egy attól nem túl messze lévő, általa már látott tükörből lépjen ki.
Ez a lány rendetlen is és kissé szófogadatlan. Már két kérőt utasított vissza, így a szilánkján rendet biztosító hölgyek feleségül adják egy másik szilánk, a Sark kincstárnokához, a két szilánk közti diplomáciai kötelékek megerősítésére.
Ám tévedés lenne azt hinni, hogy ez egy szerelmes történet!
Ophélie-vel és morcos vőlegényével, Thornnal igen sok minden történik a sorozatban.
Kiderül, hogy nem véletlenül szakadt szilánkokra a Föld, és az sem véletlen, hogy az egyes szilánkok vezetői, a nemzetségfők memóriája híresen rossz. Színes szemüvegű hősnőnk rengeteg intrikára és megoldandó rejtélyre bukkan – igazi missziója az, hogy segítsen vőlegényének rájönni a világuk okaira és megszabadítsák azt a játszadozó istenségek karmaiból!
A könyv ismertsége rakétagyorsasággal nő.
Az olvasók imádják! A Goodreadsen ugyan még csak 16 ezer értékelése van, de felhívnám rá a figyelmet, hogy francia szerzőről beszélünk! Az eredeti sorozatnak már négy része kapható. Hármat lefordítottak magyarra, de angolra még csak kettőt – megjegyzem, a német olvasók is odavannak érte, a német kiadó fordít a leggyorsabban.
A Molyon az első kötet majdnem 600 értékeléssel bír, amit érdemes szembeállítani az USA-ban sikeres The Hate U Give című szintén ifjúsági könyv értékével (ez Goodreadsen rengeteg, 380 ezer értékelést kapott, ami hússzorosa a Tükörjáróénak) – ez utóbbi bestseller könyv magyarul az egyáltalán nem találó A gyűlölet, amit adsz címen jelent meg, és talán ennek is köszönhető, hogy a molyon csupán 120-an értékelték.
Ha szeretnéd követni az írónő híreit, a francia honlapját ajánlom. A negyedik, utolsó rész franciául már kapható, remélhetőleg 2020 karácsonyára magyarul is megjelenik. Ha nem akarsz lemaradni a kritikusok által „új Harry Potternek” hívott sorozatról, az idei bakancslistádra írd fel!
Hogy egy cikkemről se maradj le, iratkozz fel a hírlevelemre!
2 hozzászólás “Ezt ne hagyd ki! – Az év felfedezettje”
Én nem nevezném ifjúságinak már az első kötettől sem és valóban 2 duológia. Az ötlet, a világ zseniális, tetszett, hogy alaposan és kellő homállyal van felépítve, de amit nyerünk az első két kötetben, feeling, jellemrajzok, fejlődések, hangulat, történet, azt szerintem bukjuk az utolsó 2 kötetben és főleg az utolsóban. Minden karakter, akit felépít, azt kegyetlenül el is kaszálja, vagy 2 sorban letudja, ami nem is lenne baj, ha előtte nem több száz oldalt fektetne bele lásd Viktória, egy a sok közül. A befejezés, lezárás pedig szerintem mind a világra, mind a karakterekre nézve katasztrófálisan rossz. Nem vitatom el az érdemeit, mert egyedi, nagyon izgalmas látásmód, de az első két könyv után mint ha az írónő Mása vette volna át a tollat.
Őszintén szólva a lezáró kötetet én sem tartom jónak, négy oldalon írtam össze, mire nem ad választ a sorozat összességében, és ez még csak nem is lektori vélemény, pusztán a gondolataimat kellett látnom 🙂 De az első két kötet ezzel együtt is zseniális.