A Légkavarodás egy izgalmas ifjúsági urban fantasysorozat második kötete.
Varázslatos kalandozás a mágiával átszőtt Magyarországon, az újpalotai panelek között.
A kamasz szereplőkre minden sarkon veszély leselkedik – mert a mágia szélcsendben sem nyugszik…
Ha szívesen olvasnád, ide kattintva rendelheted meg a könyvet!
(A borítót Mihalik Nikoletta tervezte)
A közös munka
Gáspár Virginia régi ügyfelünk, a 2019-es KÖNYV konferencián már ismerősként üdvözöltük egymást – ez volt első személyes találkozásunk! Elképesztő visszagondolni, hogy ott kezdődött a Lélekboszorkák története, hogy abban az évben olvastam az eredeti kéziratot…. azóta rengeteget nőtt a sztori, kiteljesedett, nemcsak cselekményében és témáiban, hanem a szereplők jelleme is páratlanul sokat mélyült. Ezzel a szemmel érdemes olvasni a második kötetet – izgalmas mélyebben belelátni ebbe az egyedi világba!
A regény nagyon sok jelenete készült a Sztorilabor kurzus feladataira, nem feltétlenül a regényben jelenleg szereplő sorrendben. Gina mozaikmódszerrel írta a kéziratot, mindig azt a fejezetet, amelyikhez épp kedve volt. Ahogy szépen állt össze, háromszor is járt nálam lektori véleményezésre, olvasásra. Imádtam a folyamatot, ahogy készült, ahogy beleláttam a lépésekbe, az írói fantázia működésébe!
Mivel Gina a hangsúlyt a szereplők jellemére és jellemváltozására fektette, sokszor kérdeztem vissza: biztos, hogy így viselkedne Holda vagy Laura ebben a helyzetben? Sok munkánk volt a fejezetek rendezésével… például előfordult, két szereplő csak azután ismerte meg egymást, hogy másodszor találkoztak, de ennek a jelenetnek, helynek, témának pontosan jó helye volt a kéziratban, nem lehetett megcserélni őket. A sok ötletelés szerintem megérte, izgalmas is lett a történet, nemcsak logikus!
A szerző így élte meg a közös munkát
Ez a második könyvem, amin Krisz és csapata dolgozott. Az eredeti ötletem gyakorlatilag elvetettem, és teljesen más irányba kanyarodott a sorozat. Krisz pedig ennek megfelelően tett javaslatokat, adott ötleteket a lektoriban. Petra bár nem dolgozott hivatalosan a könyvön, de rengeteg segítséget, noszogatást, ötletet kaptam tőle – mindig, amire szükségem volt. A szerkesztés ismét Dórihoz és Kriszhez került. Hasznos tippeket, jó kérdéseket adtak, és mankót a történet idővonalához. Vera korrektúrázta a kéziratot. Biztos voltam benne, hogy semmi nem kerüli el a figyelmét. A tördelés pedig Klári szaktudását dicséri. Munkája nyomán a szöveg az olvasók számára szemet gyönyörködtető formát öltött.
A borítót Niki tervezte, és bár nem volt könnyű dolga, remekül megvalósította az elképzelésem. A csapat minden tagja azon dolgozott, hogy a kéziratból egy izgalmas, mágikus és szép könyv lehessen.
A közös munka során mindenkitől rengeteg biztatást, inspirációt, támogatást kaptam, amiért nem lehetek elég hálás.
Ha te is elküldenéd a kéziratodat véleményezésre, erről itt olvashatsz többet!
Olvass bele!
Egy nő közeledett határozott léptekkel feléjük, méghozzá ugyanaz a bőrkabátos, aki korábban megbámulta őket. Rövid, egérszürke haja mintha nem ismerné a fésűt, arca sápadt, a szeme furcsa sárszínű. Holdát erősen emlékeztette Tamarára.
– Ő kicsoda?
– Maradj itt, Tűzhajú! – szólt szigorúan a fiú válaszképpen, majd szaporán az ismeretlen nő felé ment. Egy darabig nyugodtan, majd egyre hevesebben gesztikulálva beszéltek egymáshoz. A nő szeme vörösen megvillant, majd fél kézzel megragadta Áron pulcsiját, egészen közel rántotta magához, szinte összeért az arcuk. Kicsit meg is emelte a fiút, egész lényéből áradt a fenyegetés. Szédítő gyorsasággal tűnt el vele a toronyház mögött.
Holda utánuk futott. Nem tudta pontosan, kicsoda vagy micsoda ez a nő, de az világos volt, hogy veszélyes. Az épület mögött a parkoló, és a közkert néptelen volt. A nő magasra emelve tartotta Áront, és a falnak passzírozta. Holda előhívta elemét; a csiklandós érzés elárulta, hogy a kézfeje már lángol.
– Ereszd el! – kiáltott rá.
A nő feléje fordult. Pillanatnyi meglepetés ült ki az arcára, végül elhúzta a száját.
– Nézd meg, nem vagyok-e máshol! – vágott vissza az egérszürke hajú, majd szeme vörösbe váltott.
Holda gondolatai elcsendesedtek, izmai ellazultak.
– Most visszamész a kocsihoz, és ott megvárod Áront.
A lány engedelmesen megfordult.
– Elég volt, Arika! Hagyd őt békén! – mordult fel Áron.
Holdára mintha jeges vizet öntöttek volna, úgy tért magához. Megpördült és egyenesen a nő már újra sárszínű szemébe nézett. Az gúnyosan elmosolyodott, majd a fiúhoz fordult.
– Fogd vissza a kis tüzest, mielőtt baja esik – sziszegte Áronnak, majd elengedte. Áron megfordult, és Holdához lépett.
– Minden rendben, nem bántott.
Holda hallotta, mit mond Áron, de úgy vélte, jobb, ha megmutatja, mit tud.
Csak hogy mégis lássa, kivel akadt össze.
Áront fürgén megkerülve, két kezét előretolva küldött lángcsóvát az egérszürke hajú nőre. Ám megrökönyödött, hogy lángcsóvái a nő egyetlen intésére visszafordulnak, egyenesen feléjük. Erre visszahívta tüzes fegyvereit, mielőtt Áront találnák el.
A nő felnevetett.
– Ésszel pattogjál, kislány. A démonok előbb támadnak, csak aztán kérdeznek – mondta. Szeme vörösen megvillant, ínyét felemelve mutatta meg hegyes tépőfogait. Villámgyorsan Holda mellett termett, és erősen megragadta.
– Ne kerülj az utamba, mert akkor lehet, hogy rossz hangulatban találsz, világos?
Egy pillanatra megfagyott a világ.
– Mint a vakablak – vágott vissza Holda, noha iszonyúan félt.
Arika elengedte, majd olyat tett, amire Holda a legkevésbé sem számított: felnevetett.
– Tetszik ez a lány, van benne kurázsi – jelentette ki.
Áron megkönnyebbülten sóhajtott.
– Holda, ő itt Arika. Az ikrek nővére. Ő pedig itt Holda, a testvéreid barátja.
Arika vesébe látó pillantással mérte végig őket, majd tekintete hosszasan elidőzött Holdán. Előhúzott bőrkabátja zsebéből egy cigisdobozt, kivett belőle egy szálat és egy öngyújtót, majd békésen rágyújtott. Gúnyos mosolyra rándult a szája, miközben kifújta a füstöt.
– Szóval hol tartottunk? – fordult Áronhoz. – Ja igen, épp arról akartál mesélni, hol van az én drága húgom és öcsikém.
– Évek óta nem beszéltetek, miért pont most keresed őket? – kérdezett vissza a fiú.
– Megvan a magam indoka, és hidd el, ez most baromira fontos.
– Nem kellek én hozzá, hogy megmondjam. Kitalálhatod te magad is. Gondolj csak a dátumra.
Arika káromkodott egy cifrát.
– Az ünnepség, hát persze! – morogta maga elé. Holda elborzadva nézte, ahogy a nő a cigarettát a saját kézfején oltja el, majd köszönés nélkül elviharzik.
Holda Áronra pillantott. Az étcsoki szemével visszanézett rá, de csak egy másodpercre, utána újra az utcát kémlelte, ahol az ikrek nővére eltűnt.
Tetszett a részlet? Ha szívesen folytatnád az olvasást, ide kattintva rendelheted meg a könyvet!
