Krisz Nadasi writes – Az írás a szenvedélyem. És az, hogy Te is legyél író!

Édes és sötét – ifjúsági romantikus könyvet szerkesztettünk

A fiatal lány, Erin új városba, új családba költözik, édesanyja ugyanis új párt talált. Az élet mesés: Jeremy szerető férj, ráadásul gazdag is, a lány lubickol a szabadságban. Csak ne lenne ott a mogorva mostohatestvér, Jeremy fia: Warren elképesztően jól néz ki… és titokzatos, és okos.
Erin minél többet tud meg róla, annál jobban vágyik utána.
De vajon szabad ezt?
Hisz testvérek…
Vagy mégsem?
A Testvériség egy öntudatos, ám szeretetre éhes lány és egy sebzett, önmagában valójában bizonytalan srác kapcsolatának története. Ha szereted a sötét történeteket, akkor ez a te könyved!

YaraSa: Testvériség

Ha szívesen olvasnád, ide kattintva tudod megrendelni a könyvet!

A közös munka

A Testvériség évekkel korábban tömegeket vonzott az Instagramon, a YaraSa álnéven író szerző és édesapja keresett meg azzal, hogy segítsek nyomtatott könyvvé alakítani a sztorit. A szerzővel először a teljes vázlatot beszéltük meg – ugyanis több kötetesre tervezte a sztorit. Írástechnikáról is beszéltünk, és ezek után eleve az átalakított történetet olvastam el és adtam rá lektori véleményt.

Azt javasoltam a szerzőnek, adjon kissé szélesebb életet a szereplőinek, ne csupán a kapcsolatuk lépéseit írja le, hanem derüljön ki, amúgy mi érdekli őket, lássuk őket életük más aspektusaiban is. A másik fontos javaslatom az volt, később találjanak egymásra, lassuljon le ez a szakasz, nyújtsa el az ismerkedést. Az olvasók szeretnek drukkolni a párnak, hogy jöjjenek össze!

Az átírás után szerkesztés következett; a borító és a nyomtatás a DreamVision munkája.

A szerző így élte meg a közös munkát

YaraSa, a Testvériség sorozat szerzője

Krisz a csapatával profi módon vezetett végig a magánkönyvkiadás folyamatán, az első kézirat leadásától a nyomdakész anyag elkészültéig.

A közös munka hónapjai alatt a konzultációkon átbeszéltük a főbb teendőket, majd a folyamatos kapcsolattartás során a szakmai véleményén túl mindig meghallgatta, és el is fogadta, ha megfelelő módon érvelve álltam ki a saját álláspontom mellett. A nehézségeken pedig mindig segített átlendülni pár jó ötlettel, frappáns megoldással!

Ha te is elküldenéd a kéziratodat véleményezésre, erről itt olvashatsz többet!

Olvass bele!

– Talán van barátod?

A szemébe nézve sikerült a pasiknak azt a típusát felfedeznem benne, amit valósággal utálok. Beképzelt hólyag.

– Igen, van – kamuztam meggondolatlanul, azon tanakodva, ehhez neki mi köze van.

– Na, ne mondd, és itt van?

Mintha csak megérezte volna, hogy hazudok. A francba. Ha azt mondom, nincs, amilyen gyökér, tovább folytatja a nyomulást, igent pedig nyilván nem mondhatok neki, mert a képzeletbeli barátom sajnos nem jött el velünk ma este. Agyaltam, agyaltam, mikor hirtelen két kéz simult rá a csípőmre, az összes gondolatot kiűzve a fejemből. Fokozatosan, de határozottan simított végig a derekamon, majd ölelte át a hasamat, és végül magához húzva egy hosszú, erőteljes csókot nyomott a vállamra, ezzel teljesen lesokkolva.

– Itt – dübörgött a fülemben Warren ijesztően mély hangja. – Úgyhogy van két másodperced, hogy eltakarodj innen, amíg szépen mondom.

A tag mogorván levágta a whisky árát a pultra, majd a lehető leggyorsabban el is viharzott a közelünkből. Okos döntés volt, hogy piperkőc létére nem próbált meg ujjat húzni a jelenleg kicsit sem bizalomgerjesztő testvéremmel.

Nem sok esélye lett volna.

Már a szemünk elől is eltűnt, de Warren biztonságot nyújtó keze még mindig rajtam pihent. Bizsergés fogott el, a testemet elöntötte a forróság és szinte sajnáltam, amikor elengedett, hogy elém álljon.

– Köszi – sóhajtottam hálásan, amiért kimentett a pénzes ficsúr karmaiból, majd hirtelen a fejemhez kaptam, mert egy kicsit megfordult velem a világ.

– Jól vagy? – nézett rám aggódva.

– Persze, semmi gáz, csak a fejembe szállt a pezsgő.

– Gyere – fogta meg a kezem, és maga után húzva kivezetett a hátsó udvarra.

A nagy izgalmaktól teljesen el is felejtettem, hogy tulajdonképpen a mosdó miatt hagytam el a helyem, de ezek után már nem is volt rá szükségem. A nagy, füves terület legalább olyan gyönyörű volt, mint maga az étterem. Kétszemélyes padok álltak szétszórtan elhelyezve, a fákról lampionok lógtak, és a kellemes zene ide is kihallatszott. A vendégek nagy része még vacsorázott, csak néhányan üldögéltek kint, így könnyen találtunk üres padot. Sóhajtva ültem le, míg Warren csak előttem álldogált. Jó ötlet volt kijönni, néhány perc a friss levegőn tökéletesen elégnek bizonyult ahhoz, hogy elmúljon a fejfájásom.

– Figyelj csak… – köszörülte meg a torkát. Hümmögve jeleztem, hogy mondhatja. – Sokszor előfordul, hogy így rád másznak?

Egyik kezét kihúzva a zsebéből, beletúrt a hajába, majd megrázta a fejét, hogy sötét tincsei ismét eltakarják az arcát, és helyet foglalt mellettem. Elég közel.

– Igen. Elég sokszor – bólintottam, és egy lampionra bambultam. Tisztában vagyok a vonzerőmmel és megtanultam kezelni a pubertáskorom óta érkező, kicsit sem imponáló, ízléstelen beszólásokat, mégis szörnyen idegesít néha. Tény, hogy nem visszafogott a stílusom és általában kihívó az öltözékem, de ez vagyok én, így érzem jól magam, és néhány bunkó miatt nem vagyok hajlandó megváltozni.

– És ez téged… nem zavar? – simította hátra a hajamat. Közel ült hozzám, és azt hittem, több hely lesz köztünk, ha felé fordítom a fejem. Helyette viszont talán egy arasznyi távolság, ha volt a kettőnk orra és – ami még említésre méltóbb – szája között.

– De, nagyon – feleltem, de nem tudtam a szemébe nézni, mert a számon legeltette.

– És ha én bámullak? – nyúlt a fülem mögé hatalmas tenyerével. Mindenem beleborzongott az érintésébe. – Az is zavar?

– Nem… – suttogtam.

Ennél több, egy árva hang nem jött ki a torkomon. Teljesen el voltam varázsolva. Tudtam, hogy őszinte választ adtam. Hatalmába kerített valami, és az már nem az alkohol volt. Feltámadt bennem egy érzés, amilyet korábban eddig még soha nem éreztem. Nem tudom, mi volt az, de a mi esetünkben azonnal helytelennek tűnt. Egy pillanatra lehunytam a szemem, mire Warren nekitámasztotta a homlokát az enyémnek. Akkor vezettem fel kezemet a nyakára, és cirógattam végig körmömmel az állvonalát. Mosoly bújt meg vágyakozó arcán. Egymás bőrén éreztük a másik leheletét, teljesen beleszédültem az egészbe. Félelmetesen közel voltunk egymáshoz, annyira, amennyire eddig még soha, és nem akartam eltávolodni tőle. Egyáltalán nem.

Tetszett a részlet? Ha szívesen folytatnád az olvasást, ide kattintva tudod megrendelni a könyvet!

Megjegyzés hozzáfűzése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .