Kint voltál idén a Könyvhéten? Az én látogatásom elég kalandosra sikerült!
Szombaton délután kettő körül értem ki a budapesti Vörösmarty térre. Lányommal még a Váci utcában sétáltunk, amikor kiborult a dézsa és lezuhant az a rettentő sok víz. Persze gondolhattam volna, hogy ilyen esős időszakban elmoshatja az időjárás a dedikálásomat, de még ekkor is reménykedtem.
Mikor lecsendesedett a zivatar, merészen nekivágtunk a standoknak. Először a Gurustandnál jelentkeztem le, majd körbeugráltuk a teret. Igen, ugráltuk: egyik ponyva alól ki, másik alá be. Kerestük az ifjúsági könyves kiadókat, és ahová véletlenül kényszerültünk be, ott is végigmustráltam a kínálatot.
Egyszer csak Lány bejelentette, hogy fázik. Borzasztó diplomatikusan nem mondtam, hogy ugye, kellett volna az a pulcsi – hiszen ez nem oldja meg a problémát. Behuppantunk inkább az egyik ruhaboltba, hogy vásárlással pótoljuk az otthon maradt ruhadarabot. Reményem, miszerint a fiúosztályon bizonyosan kapunk kapucnis kardigánt, hiszen Fiú mindig kapucni nélkülit keres és igen nehéz ilyen darabot beszerezni, hamvába halt. Költés nélkül indultunk a kijárat felé, ahol egy hölgy esernyő iránt érdeklődött az egyik fiatal eladónál. A választ (az esernyőből már órákkal ezelőtt kifogytak) Lány, az élelmes emígy kommentálta:
– Anya, nem könyvet kellett volna hoznod, hanem esernyőt. Szerintem több pénzt keresnél.
Ha-ha.
Nyaltunk inkább fagyit.
Dedikálásom igen jól sikerült. A kezdés időpontjára visszavágtáztunk a Gurustandra, és nagy örömömre érkeztek is az érdeklődők – a zuhogó eső ellenére. Jó volt régi és új ismerősöket látni, aláírni, névjegyet és könyvjelzőt osztogatni!
Aztán egyszer csak elállt az eső és kisütött a nap!
Családommal még körbejártuk a standokat, majd különváltunk: nekem még néhány író ismerőssel volt fontos megbeszélnivalóm.
A képen balról jobbra: Ármos Lóránd, jómagam, Erdősi István és Bálint Tamás – akinek Láv sztori című verses elbeszélését meg is kaptam, és számíthattok egy YouTube-os véleményre is róla!
És jött a másnap!
Délután egykor kezdődött a kerekasztal-beszélgetésünk Illényi Balázs szervezésében. Furcsa módon volt pár percnyi lámpalázam, amíg az előző interjút néztem: hű, Csukás István székében fogok ülni, ami azért nagy szó! Aztán máris nagy mesemondónkra figyeltem, aki épp azt ecsetelte, hogy új könyvének végén szerepel vele egy interjú, és hogy ez milyen szokatlan… Próza a verseket követően. Én pedig meg is jegyeztem Kovács Ildinek (aki afganisztáni magyar katonákkal készített interjút és ebből írt nemrég könyvet), hogy nem, ez inkább nagyon jó. Mert én imádom, amikor a könyv nem úgy fejeződik be, hogy „vége”, hanem találok még egy elemzést a műről (klasszikusoknál gyakori), egy interjút a szerzővel, de legalább könyvajánlót találok más kiadványokról.
Résztvevők voltak:
Illényi Balázs (Könyv Guru)
Kovács Ilona (műfordító, irodalomtörténész, SZTE címzetes egyetemi tanára, a Casanova-visszaemlékezések szerkesztője)
Zeke Gyula (író, történész, Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt… Emlékirat 1947-ből című kötetének szerkesztője)
Soós Gábor (Ad Librum Kiadó, MTA Társadalomtudományi Kutatóintézet főmunkatársa)
Nádasi Krisz (író, szerkesztő)
Virágh Ildikó (újságíró, a Kardokkal ékesített – Afganisztánban tűzharcot átélt magyar katonák visszaemlékezései című kötet szerzője)
Az egy óra hamar eltelt. Mivel életrajzokról volt szó, felajánlottam a közönségnek, hogy kérhetnek tőlem feladatlapot (te itt töltheted le), és nocsak, szinte egy emberként álltak fel a hallgatók, hogy váltsanak velem pár szót.
Örömmel láttam, hogy több olyan érdeklődő is a színpadhoz lépett, aki nyugdíjas éveiben járva szeretné megírni élettörténetét, és az Ad Librum kiadó vagy az én támogatásom iránt érdeklődik. Hogy miért örülök? Mert szeretem, amikor látom, mennyire érdekel benneteket az írás, hogy fejlődni szeretnétek, hogy tudjátok: a kéziratoknak bizony szüksége van egy plusz szempárra.
A beszélgetésről készült egy összefoglaló, ha érdekel az életrajzírás, olvasás, itt olvashatod!
Miután mindenkivel elbeszélgettem, akinek kérdése vagy megjegyzése volt, végre alkalmam nyílt úgy igazából körbejárni a teret és beszerezni még egy kupac könyvet. Most is találkoztam ismerősökkel, sőt, Bosnyák Viki még könyvet is dedikált Lánynak.
Persze a Könyvhét nemcsak íróként érdekes látványosság. Nem véletlenül ekkora a forgalom, mert mindenhol 20-30 %-os és még nagyobb engedmények várják az olvasókat. A Főnix Könyvműhely például 3 könyv vásárlásától már 50%-os engedményt adott, a HVG-nél is egy egész állvány volt tele félárú könyvekkel, mindenfelé 200-1000 forintos köteteket láttam, de a legjobb vétel egy 20 darabos Dr Seuss könyvcsomag volt 10.000 forintért!
Úgyhogy ha idén nem tudtál eljönni a Könyvhétre, jövő évre mindenképp tervezd be! Találkozunk 2017-ben?
Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről!
