Íróként bizonyára számítógépen, asztalnál ülve dolgozol a legtöbbet. Talán mellette ülőmunkát is végzel. Ha ez igaz, olvasd el, mi történt velem, hátha te megúszod!
Sokat ülök székben
Kiszámoltam, kb. napi 13 órát ülök székben, sokszor még hétvégén is. Számítógépen dolgozom, számítógépen írok novellát, regényt, szakkönyvet, blogposztot, cikket. Asztal mellett festek, írok levelet, játszom társasjátékot. Főzés közben is gyakran leülök, mondjuk zöldségpucoláshoz, és vasalni is bárszéken ülve szoktam.
Hisz a sok állástól visszeres lesz a lábunk, meg lumbágót kapunk, meg ilyenek, nem?
És hova vezetett a sok ülés?
Decemberben egy hirtelen hajolás közben meghúztam a derekam. Ritkán fordul elő velem, nem is nagyon tudtam mit kezdeni vele, próbáltam pihentetni, abbahagytam az edzést, inkább sétálni mentem, tornázgattam. Már éppen jobban lettem, amikor januárban azt vettem észre, egyre jobban fáj a csípőm. Ha az oldalamon feküdtem, úgy fájt mind a két lábam, hogy nem tudtam aludni. Nem az ízület fájt, hanem az izom.
Az edzőm azt tanítja, az izomfájdalmak mögött izomgyengeség van, nosza, keressünk csípőgyakorlatokat, keressük meg, pontosan hol fáj, és azt erősítsük. Persze csak óvatosan, mert még a derék sem százas.
Tudod, mi derült ki számomra?
A sok ülésben a fenékizom elpunnyad, a comb alsó fele szintén. Nem kell mozogniuk. Ráadásul egész nap csak nyúlnak! Egy ideig ezt bírják, de ha túl sok a nyúlás, és túl kevés a használat, akkor fájdalommal jeleznek. A felső combizom szintén, csak ez a sok ülés miatt éppen hogy rövidül, tehát ezt nemcsak edzeni fontos, hanem nyújtani is.
Egyre komolyabban és egyre többet edzettem ezeket az izmokat, hogy múljon a fájdalom. Az éjszakáim úgy egy hónap után rendben voltak, de séta és ülés közben még mindig belesajdult itt-ott valami. És mindig egy másik pici terület. Tovább kellett hát keresni még speciálisabb gyakorlatokat. Már oda jutottam, hogy heti 6 nap edzettem minimum egy órát, és a hetedik nap is megcsináltam egy rövid tornát, de még mindig nem kaptam vissza a régi kondíciómat.
Közben odafigyeltem, hogy elég fehérjét egyek, mert ebből épül ugye az izom, hogy egyek elég halat (az omega-3 zsírsav miatt), és szedtem magnéziumot is. A napi edzést másfél-két órára emeltem, a napi sétát másfél órára, és csak akkor ültem székbe, ha muszáj volt. Hason fekve olvastam, hason fekve írtam füzetbe, állva vasaltam.
Mit csinál az ember, ha már három hónapja próbálkozik – és semmi?
Korábban edzés közben hangoskönyvet hallgattam, most átálltam az egészségügyi videókra. És hamar szembejött velem a böjt meg az időszakos böjt. Korábban is tudtam, hallottam róla, még kéziratot is gondoztunk ebben a témában. De most teljesen más megvilágításba került a téma, ugyanis kifejezetten krónikus betegségre ajánlotta egy orvos a böjtöt!
Pontosan egy hete kedden döntöttem úgy, hogy kipróbálom. És képzeld, működik!
Megmutatom pontosan, mit csináltam. Lehet, hogy nálad ez nem így működne, hisz nem egyforma a szervezetünk, és az orvos kifejezetten mondja, hogy a böjtölés orvosi felügyelet mellett biztonságos. Szóval ezt én is továbbadom neked, ne kezdj felelőtlenül nem evésbe, mert igen rosszul is elsülhet a dolog.
Ami a lényeg, hogy ha 17 órán át nem eszel, és ebben benne van az éjszaka, akkor a szervezeted zsírt éget a belső tartalékaidból, és elkezdi a sejtek újraépítését, ez az autofágia, aminek a felfedezését Nobel-díjat ítéltek 2016-ban. Tehát ha egészségügyi gondod van, akkor érdemes szépen lassan növelni azt az időablakot, amiben nem eszel, egészen 17-ig.
Vannak orvosok, akik azt mondják, heti egy alkalommal 24 órás böjtöt is érdemes tartani, illetve amikor krónikus panaszod van, azaz hosszú ideig fáj valami, és nem javul, akkor 3 napos, akár 5 napos böjtöt is. Biztosan van ismerősöd, aki böjtölt már, őt is kérdezd meg, neki milyen ez a folyamat.
Az én esetemben az történt, hogy a 8. napon megszűnt a csípőfájdalmam csupán időszakos böjttel!
Böjtnapló
Mutatom, pontosan mikor (nem) ettem:
- nap (kedd): Amikor elhatároztam, hogy kipróbálom az időszakos böjtöt, este 8-kor ettem utoljára.
- nap (szerda): Másnap délután 12:30-kor ettem legközelebb, azaz 16,5 órán át pihentettem az emésztőrendszerem. Nem okozott gondot, mert tanfolyamot tartottam, és a novellákra figyeltem. Utána este 6-kor ettem legközelebb – és utoljára. Ez kb. az az időpont, amikor vacsorázni szoktam, így rendben voltam.
- nap (csütörtök): Az volt a cél, hogy 11-kor reggelizzem. Mivel 9 körül szoktam enni, a számítógép előtt ülve már 10-kor nagyon éhes voltam. De kibírtam, bár nehezen koncentráltam a munkára. Amint 11 óra lett, rohantam enni. Még kétszer ettem aznap, utoljára 6-kor.
- nap (péntek): Nem bírtam 11-ig a nem evést, előtte negyed órával feladtam és megreggeliztem. Este viszont 5:30-ra befejeztem a vacsorázást.
- nap (szombat): Alkotótáborba utaztam a hétvégére. Nem okozott gondot, hogy a többiek esznek-isznak, senki nem vegzált amiatt, eszem-e, iszom-e velük. Betartottam a 11 órai reggelit és a 6 órai vacsorát.
- nap (vasárnap): A program miatt 12-kor ettem aznap először, és rögtön meleg ebédet. Az este 6 órát betartottam.
- nap (hétfő): Megint a számítógép előtt ültem. 10-kor éhes voltam, de meglepően hamar elmúlt az érzés, és 11:30-kor megebédeltem, de nem azért, mert éhes voltam, hanem mert nem akartam túlkoplalni magam. Nagyon furcsa érzés volt, elhiheted! Ráadásul 3:30-kor ettem egy könnyű uzsonnát, és utána egész délután úgy éreztem, még nem vagyok éhes. Gondoltam egy merészet, és nem ettem aznap többé egyáltalán.
- nap (kedd): Úgy döntöttem, megfigyelem magam, mire van szükségem, és ha a szervezetem nem kér enni, indítok ebből egy többnapos böjtöt. A délelőtt simán elment éhségérzet nélkül. Délben kimentem sétálni – és képzeld, egyáltalán nem fájt a csípőm! Terheltem mindenféle mozdulatokkal, léptem széleset, hosszút, felmásztam farönkre és leugrottam. Nem fájt! Még most is el vagyok képedve. Ráadásul hazaérve még mindig nem voltam éhes. Úgy döntöttem, 24 órás böjtként zárom a folyamatot, és 3:30-kor meguzsonnáztam.
Megmondom neked őszintén, ebben a pillanatban még nem tudom, hogyan megyek tovább, azt hiszem, megtartom a 17 órás napi böjtöt, nem folytatom a többnapossal, ha a szervezetem azt mondja, nincs rá szüksége – illetve a 17 órás is elég.
Amit ezzel mondani szeretnék neked: vigyázz az egészségedre, és ne üld magad egészségtelenre!
És még egy:
Mondják, mennyire fontos, hogy a székünk extrém kényelmes legyen… nem?
Képzeld, állítólag nem!
A székkel az a faramuci helyzet, hogy ha megfájdul benne valamid, akkor az azt jelenti, az az izom dolgozik, csak éppen túlfeszül. Ha viszont nem fáj benne semmi, akkor az bizony azt jelenti, sem a hátad, sem a lábad, sem a feneked, sem a nyakad nem dolgozik ülés közben. Szóval: sehogy sem ideális. Érdemes ezzel tisztában lenni, és ergonomikus széket választani, ám edzeni mellette!
(A blogban több cikket is közöltem már az íróasztal melletti egészséggel kapcsolatban. Olvasd el mindet!)
Te milyen egészségügyi tippet tudsz adni a többi, sokat ülő írónak?
A hozzászólásokban várom!
Gyere regényíró tanfolyamra! A KNW Novel Schoolon három nap alatt rengeteg írástechnikai és dramaturgiai ötletet, ihletet és motivációt kapsz, kattints ide!
Ha a kéziratodra szeretnél véleményt vagy szerkesztést kérni, ezen az oldalon találsz több infót.
Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről!
—
Nádasi Krisz blogját olvasod az írás örömeiről és technikáiról. Krisz - és csapata - szerkesztőként pontosan olyan írókat támogat az álmuk megvalósításában, mint te.
