Kíváncsi vagy, milyen a próbaolvasás folyamata? Hogyan kérj véleményt olvasóktól, kezdő íróktól a készülő regényedre?
Darvas Petrával és Gáspár Virginia Olimpiával beszélgettem próbaolvasásról, azaz bétázásról, náluk hogyan zajlott ez a folyamat, és milyen tanácsaik vannak kezdő íróknak. Hogyan kérjünk a kéziratunkról véleményt?
Hogyan adjunk mi véleményt, hogyan fogalmazzuk meg?
Petra első regénye, az Ikrek Mágiája 2021 februárjában jelent meg a NewLine kiadónál (én szerkesztettem, itt olvashatsz erről). Petra 2020 nyarán ismerkedett meg Ginával, mégpedig a KNW Könyvtitkok Klub haladó regényíró tanfolyamon. Gina is ifjúsági fantasyt írt, így hamar megtalálták a hangot, és nemcsak barátok lettek, hanem egymás próbaolvasói, bétázói is. Ezért kértem fel őket, meséljenek nekem egymás kéziratairól, a véleményezésről, hogyan segítik egymást az írói úton!
Ha szereted az ifjúsági fantasyt, kövesd őket Facebookon:
Gáspár Virginia Olimpia írói oldala
Darvas Petra írói oldala
Hogyan indult a barátságotok?
Gina: Az úgy kezdődött, hogy egyszer hazavittem Petrát a tanfolyamról, az autóban kezdtünk el beszélgetni, aztán Messengeren folytattuk. Már a kurzuson nézegettük egymás első fejezetét, és megkérdeztem Petrát, lenne-e kedve elolvasni és hozzáfűzni az ötleteit. Elküldtem neki az első fejezetemet, aztán egyre sűrűbben beszélgettünk.
Petra: Gina elmesélte, honnan jött az egész történet, és nagyon tetszett nekem a főszereplő neve, Holda, különlegesnek találtam. Emlékszem, volt valami elterelés az úton, így volt idő arra, hogy megbeszéljük Gina történetét. Már akkor láttam, hogy van benne potenciál.
Amikor találtam valami tüzes, misztikus képet, ami illik ehhez a tűzboszorkányos sztorihoz, elküldtem Ginának, ő meg küldött egy részletet. Volt, hogy beszélgettünk más történetekről is, látszott, hogy egy követ fújunk.
Gina: Kiderült, hogy hasonló az ízlésünk. Könyvekről is beszélgettünk, mert a KNW Írókocsmában a karácsonyi könyvajándékozásnál Petra lett az ajándékozottam, és hogy tudjam, mi tetszene neki, kikérdeztem. Utána még közös novellát is írtunk.
Milyen volt maga a véleményezés?
Gina: Az első fejezetemről Petra nagyon jókat mondott, például az iskolában volt egy hosszas beszélgetés a nyári szünetről, és mivel ez a két szereplő eleve ekkor ismeri meg egymást, Petra felvetette, hogy szerinte nem erről fognak beszélgetni, ez inkább régi barátok közt lenne téma.
Petra: Vagy például Gina hosszasan leírta a háttérinformációt, hogy Holda apja kamionozik, én meg javasoltam, hogy ennél jobb lenne, ha Holda egy olyan szituációba kerülne, amiről eszébe jut az apja és a gondolataiban beszél róla.
Gina: Na, ebből az lett, hogy amikor Holda hazaér, megkérdi anyját, apáról mi újság, és beszélnek róla. Tehát párbeszédbe került át, ami infót itt át akartam adni. Nagyon izgalmas élmény volt, már akkor éreztem, hogy hasonló a gondolkodásunk, és egyben elküldtem Petrának az egész kéziratot.
Petra: Számomra is különleges élmény volt. Rengeteget jegyzeteltem, küldtem Ginának képet az e-olvasóról, rajta a regényével.
Gina: Az olyan jó volt! Mintha már könyv lenne…
Petra: Tizenhét oldalas véleményt küldtem vissza. Mindenhol kiemeltem, ahol Gina kilépett a nézőpontból, csak hogy egy példát mondjak, a vak lány nem láthatta, hogy a fiúnak ökölbe szorult a keze.
Gina: Aztán beszéltünk a véleményről, talán másnap, hogy jól értem-e, és el is kezdtem átírni.
Mi volt a legjobb tanács, amit kaptál?
Gina: A romantikus szálnál volt egy változtatás, amitől sokkal jobb lett a történet. A sorozatnak tervezett történet ezen első kötetében úgy volt, hogy két adott szereplő összejön, ehhez képest inkább arra figyeltem, hogy lehessen majd érezni köztük a vibrálást, ezt sokkal alaposabban kiépítem, de nem tudnak ezzel foglalkozni, nem lesz rá idejük.
Petra: Úgy éreztem, Áron túl jó pasi ahhoz, hogy Holda azonnal megkapja, az olvasó Holdával együtt akar beleszeretni Áronba, akkor lesz izgalmas, ha ez szépen van felépítve. Ha már egy fiú szerelmet vallott egy lánynak, akkor nincs kétségem, hogy amikor a lány veszélybe kerül, akkor megmenti. De így kérdés, hogy van-e elég vagány, utánamegy-e. Meg aztán azt is figyelembe vettem, hogy a lány anyukája nagyon szigorú. Nem hiszem, hogy csak úgy elengedné a lányát egy fiúval egy hétre, azt meg különösen, hogy mindezt a fiú beszélje meg vele. Szóval a történetnek ez a pontja is szerintem átírást kívánt.
Úgy voltam vele, hogy ha Gina szeretné, hogy hamar összejöjjenek, akkor jöjjenek össze, de akkor a további konfliktusokat is ki kell találni, mert az olvasók szeretik, ha a párok folyton nehézségekkel találkoznak és együtt győzik le az akadályokat, megküzdenek egymásért. Akkor az ad fejtörést, hogy az író miképp hozza őket kicsit közelebb, aztán kicsit távolabb. Egy erős romantikus mellékszál szerintem sok figyelmet érdemel, és ha el is csattan a csók, kell, hogy legyen valami, ami azért kétségeket szül. Ezt megbeszéltük, és akkor utána nagyon szép gondolatai lettek a Ginának!
Gina: Petra fel is olvasott nekem egy könyvből egy szerelmes jelenetet, és tényleg nagyon szép volt, pedig valójában nem történik benne semmi. Ez Mészöly Ágnestől A kupolák titka, ül a fiú és a lány a padon, a fiú hozzáér a lány hátához, végighúzza a kezét a gerince mentén, majd azt mondja, “Bármikor olvashatsz a fejemben”.
Petra: Számomra ez volt a legemlékezetesebb pillanat az egész könyvben, olyan szép! És Gina is nagyon szép képeket használ, éppen ezért hiányoltam, ahol elsumákolta őket. Például olyat írt, hogy Holda “szórta mindenféle átkait”. De hát miket? Akarom látni a tűzlabdákat!
Gina: Amúgy a folytatásról is beszéltünk kicsit, mert elengedhetetlen volt, hogy Petra ismerje a teljes történetet. És így még jobbnak láttam, hogy ez az adott pár az új kéziratverzióban nem jött össze, mert így a második kötet eleje is sokkal izgalmasabb lesz, mert az olvasó nem érti, miért történik.
Petra, te is elküldted Ginának a kéziratodat?
Petra: Az enyémet Gina nem bétázta, nekem korosztálybeli bétáim voltak, középiskolások, a szerkesztés után már nagyon feszített volt a tempó, így nem volt idő megmutatni a szöveget másoknak.
A második kötetem pedig átdolgozás előtt áll, mert a kurzuson azt javasoltátok, hogy még legyen az eddig elképzelt kezdés előtt esemény, és a vázlatom készen van, de írni még nem tudtam, szóval nincs mit mutogassak. Ami most van, azt nincs értelme elküldeni, mert ez az új kezdés sok mindent megváltoztatott. Persze ha elkezdem írni, hamar megleszek szerintem, nagyon várom, hogy Gina és a többiek bétázzák. Nekem is új lesz, hogy írók fogják nézni, nem középiskolás lányok. Különösen kíváncsi vagyok, mert ez mégis csak második rész, tehát valamire ráépül, és komolyan tudnak majd segíteni, az ív ráépül-e az elsőre.
Krisz: Gina, volt Petra könyvének egy első változata, azt olvastad?
Gina: Nem, de kérem!
Petra: Igen, akkor úgy gondoltam, hogy fiatalabbak lesznek a szereplők, de aztán rájöttem, hogy az a tábori, tanulásos környezet nem én vagyok.
Gina: Most már kíváncsi vagyok rá!
Petra, a te kéziratod próbaolvasása hogyan zajlott?
Petra: Nyolc gimisnek küldtem el annak idején, kérdőívvel, még a 13-15 éveseknek szóló változatot. Szerencsém van, mert miközben idősebbé tettem a szereplőket, a bétáim is felnőttek az emelt korosztályhoz. A nem író tesztolvasók egészen más dolgokat látnak, mint az írók. Például: “ez egy tök jó pasi, miért áll csálén a szája?”
Kaptam olyan visszajelzést, hogy az olvasót zavarta, hogy Percy Jackson-os a környezet, de közben mégsem az. Na, hát azt se tudtam, mi ez, utánanéztem és elolvastam, amúgy tök jó, és onnantól tudatosan figyeltem rá, ettől a világtól miben térek el és mi hasonlít rá. Vagy azt is visszajelezték, hogy milyen szavak nem tetszettek nekik. Meg volt, aki azt írta, picit idősnek érzi magát a történethez. Nekem ez mind nagyon hasznos visszajelzés volt.
Krisz: Hol találtad a lányokat?
Petra: Az egyik súlyosan diszlexiás és diszgráfiás lány egy ismerős logopédus kliense volt. Ez a lány nagyon szeretne maga is írni, és amikor hallotta, hogy egy ismerőse könyvet ír, elkérte. Kinyomtatva küldtem el neki, postán, azóta is olvasgatja!
Amúgy Facebookon keresgéltem, ismerősi körben, pedagógusoknak írtam. A béták így jelentkeztek, még válogatni is tudtam. A szülőkkel leveleztem, ki olvas hasonlót. És nagyon figyeltem rá, hogy például ne adják meg a postacímüket, amíg anyukával meg nem beszéltem, hiszen mégis kiskorúakról van szó, ezzel nagyon vigyázni kell.
Aztán három évvel később, amikor a regény megjelent és a lányok nagykorúak lettek, már közvetlenül írtam nekik Facebookon, hogy ebből kiadott könyv lett és elküldtem nekik!
Gina: Én is megvettem Petra könyvét. Egyik reggel indulás előtt észrevettem, hogy hozzáöltöztem Petra könyvének borítójához! Elküldtem neki a fotót, és azóta tudatosan választok időnként ruhát egy-egy könyvhöz, Instagramon posztolok is róla (#hazaíróborítóhozöltöztem). Meg az Ikrek Mágiájából vett idézettel indítottam egy bejegyzés-sorozatot. Minden hónap első napján kiválasztok egy magyar szerzőtől egy könyvet, és idézek belőle. Petra is ad ehhez ötleteket, majdnem mindennap beszélünk, könyveket, cikkeket cserélünk.
Petra: Meg gyakran ötletelünk leendő történetekről. A bétázás után Ginát még egy fan artal is megleptem!
Megjegyzés: Petra kérdőívét külön blogposztban találod, link majd a cikk végén.
A próbaolvasók, bétázók kereséséről meséljetek még!
Petra: Nekem annak idején az volt a nehézség, hogy hol találok olyan bétát, akinek van írói tapasztalata és lelkes. Itt a Könyvtitkok klubban tök jó csapat jött össze. Ez fontos, hogy találsz olyan bétákat, akikben megbízol, látod, ki hogyan kommunikál, hogy hasonló-e az értékrendje.
Gina: Nekem azért jó, hogy a lányok (a tanfolyam egyéb résztvevői) elolvassák, mert más zsánert írnak, más a képi világuk, mindenki mást fog hozzáadni vagy elvenni, mert hatból három azt mondja, valamit vegyek ki, a másik három meg azt, hogy ez tök jó, ez mindenképpen maradjon. Például Áron szavajárása, hogy “Csitu van”, Petrát zavarta.
Petra: Kirázott tőle a hideg!
Gina: De én hallom Áront, ahogy ezt mondja, és ez megnyugtató.
Petra: Hát, a Moszkva térben az a nagydarab fickó jut róla eszembe, hogy milyen lekezelő… Képzeld, Gina hagyott nekem hatféle hangüzenetet, hogy hogyan lehet ezt szépen kimondani! Erre azt mondtam, oké, akkor Holda érezzen úgy, hogy ez furcsa, vagy hogy ezt még sosem hallotta ilyen szépen senki szájából, és akkor megnyugszanak az olyan olvasók, mint én.
Gina: Szóval hasznos, mert eszembe sem jutott, hogy ezt valaki negatív felhanggal érti. És voltak érdekes visszajelzések másoktól is, izgalmas, hogy kiben mit indít el egy-egy fordulat.
Van-e veszélye, hogy sok hasonló könyvet olvastál, és amiből sok van és működik, azt fogod javasolni? Hogy mindig nagyjából ugyanazt a sémát javaslod?
Petra: Nem, minden író eleve más, az adott írónak nem fogom azt javasolni, ami a könyvéhez nem illik, csak azért, mert másoknál jól működik. A Molyon is lehet amúgy látni, mi most a közízlés, mi tetszik és nem tetszik az olvasóknak, de ennek ellenére fontos, hogy íróként ne hazudtold meg magad, te döntsd el. Csak legyen jól felépítve.
Amúgy hiába olvas valaki sokat, nem lesz a műfaj tudora, érzék is kell hozzá, hogy el tudd mondani, mire gondolsz, meg lehet fogalmazni valamit arrogánsan és szépen is. Akkor már inkább mondjuk el normálisan, építő jelleggel. Hozzáteszem, azért nem stílustól függ, kinek van igaza.
Milyen tanácsot adnátok azoknak, akik bétáznak, azaz elolvassák egy író kéziratát?
Gina: Kérdezzék meg, mire van szükség! Magamról tudom, hogy nagyon nehezen határoztam meg, mit szeretnék, de most már jobban látom. Konkrétan kell tudnod, hogy milyen szinten menj bele.
Ha bétázóként nem kapsz ilyet, kérdezz vissza.
Petra véleményében sokat segített, hogy volt összefoglaló, ami a teljes ívről szólt, mit lát fő problémának. Példát is adni, hogy konkrétan melyik jelenetben ugráltam egyik szereplő fejéből a másikba.
Petra: Én mindig megkérdezem az írót, belemehetek-e mélyebben? Mert ha nem szeretné, akkor nem. Fontos ugyanis, mennyire szedjem szét. Ha valaki nem akar súlyos, komoly kritikát, azt is illik tiszteletben tartani. Vagy ha valaki csak a dramaturgiát kéri, de a karaktereket nem, akkor koncentrálj arra. Főleg hogy ha valami nem jó a karakterben, az úgyis látszik a dramaturgián!
És az is oké, ha valaki nem tudja megmondani, mit szeretne. Akkor elolvasod a kéziratát és leírod, ami eszedbe jut. Viszont mindig írj arról is, ami tetszik; a jót is ki kell emelni.
Gina: Olyanról is hallottam már, hogy valaki a dramaturgiával és a karakterek kidolgozottságával kapcsolatosan különböző béták véleményét kérte.
Krisz: Még valami?
Petra: Ismerd a zsánert! Egy horrort nem tudnék véleményezni, szóval én ilyet nem is vállalnék.
Az is fontos, hogy az írónak mindig van stílusa, azt ne akard megváltoztatni. Kiemelhetem, ha valami nekem nem tetszik, mert lehet, hogy lesznek más olvasók is, akiknek ez pont nem tetszik, és akkor ez hasznos. De a bétának nem az a dolga, hogy megváltoztassa a szöveget. Mondjuk ha valaki jó a leírásokban, de a párbeszédben nem, akkor egy rossz párbeszédnél lehet azt javasolni, hogy ezt inkább leírásban mondja el, erre gondolok.
Gina: Legyünk alázattal egymás iránt, a szöveg iránt. Íróként a lelked egy darabját adod oda, a gyermeked. Aztán meg amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten! Mindkét félnek jó kommunikátornak kell lennie, megfogalmazni, mit szeretne. Olyan vállaljon bétázást, aki erre képes.
Petra: Jó kérdezni! Ha felmerül a bétában valami, amire nincs válasz a kéziratban, azt is írja le. Ezek a kérdések nagyon jó úton elindítják az író gondolkodását.
És hogyan kérjen az író véleményt a próbaolvasójától?
Gina: Ha például a szerző bizonytalan a szerelmi szálban, vagy hogy a világ átjön-e, a szereplők eléggé kidolgozottak-e, azt mind kérdezze meg! Maga történet egybe van-e, megfelelő íve van-e, a megfelelő helyen vannak-e a dolgok, nem érzik-e túl korainak vagy későinek bizonyos dolgokat. Ha például a helyesírás nem fontos, azt kérje, hogy ne nézzék!
Petra: A bétának mondd el, miben vagy bizonytalan, pl. ha az érzelmi hangulatban nem biztos, vagy hogy a vélemény a karakterekről szóljon.
Gina: A véleményt úgy olvasd, hogy végiggondolod, ezek javaslatok, mit tudsz kezdeni velük? Azért kapod őket, hogy jó ötletet indítsanak el. Szerencsés bétázás után meg is beszélni a véleményt, épp azért, hogy ne legyenek félreértések.
Petra: Jó, ha van legalább egy olyan bétád, aki ír is. Íróként azért más bétázni, mert nem te hozod a döntést, akármit mondasz, akkor is olvasó vagy. Ha kérdést kapsz, akkor pedig ne a véleményező felé jelezd vissza, mit gondolsz. Hanem az a lényeg, hogy neked kell ezt végiggondolnod, eldöntened.
Gina: Kezdő íróként magam is beleestem abba a hibába, hogy a lektoriban és szerkesztésben kapott kérdésekre reagálni akartam. Azóta rájöttem, ilyenkor az a dolgom, hogy véggigondoljam, megfelelően kidolgoztam-e azokat a pontokat.
Petra: Krisz, szerintem legyen róla cikk, hogyan reagáljunk, ha a szerkesztő kérdez. Hogy nem vele kell vitatkozni, hanem a szöveget kell rendesen kidolgozni.
Krisz: Rendben, írok egyszer erről is! Rengeteg hasznos tippet adtatok a próbaolvasóknak és az íróknak is, úgyhogy megadom a Facebook-oldalatokat nekik, szerintem felkeltettük a kíváncsiságukat a munkásságotok iránt!
Ha szereted az ifjúsági fantasyt, kövesd őket Facebookon:
Gáspár Virginia Olimpia írói oldala
Darvas Petra írói oldala
Petra kérdőívét, melyet a próbaolvasóidnak te is odaadhatsz, itt találod!
Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről!