Perzsa-magyar kapcsolatról szóló történetet szerkesztettem

V. Kiss Orsolya: A teheráni feleség

Rita soha nem úgy képzelte, hogy álmai hercege egy perzsa férfi lesz. Mégis, amint találkoznak, azonnal tudja, hogy a vonzó Ali az igazi. A lánynak azonban szembe kell néznie családja és barátai rosszallásával, ugyanis senki nem támogatja Alival kibontakozó kapcsolatát. Rita kiáll szerelme mellett, majd amikor Ali az egyetem elvégzésével Iránban kap állást, Rita a lánykérésre is igent mond. Munkáját, barátait hátrahagyva követi újdonsült férjét Teheránba.

Külföldi életük azonban a lány várakozásaival ellentétben nem indul zökkenőmentesen. Rita keresi a helyét az európaitól merőben eltérő kultúrában, miközben a férje lassan megváltozik, felfedi előtte valódi arcát. A mindennapi konfliktusok és férje megnyilvánulásai próbára teszik a házasságukat, de Rita küzd érte. Hisz abban, hogy Ali gyengéd, mély érzésű férfi. Hogy nem változott meg, és a megpróbáltatásaik ellenére újra boldogok lehetnek. 

Felkeltette az érdeklődésed? Itt tudod megrendelni a könyvet.

A közös munka

Orsi régóta szerette volna megírni ezt a történetet. Az első változat egy harmincezer szó körüli szöveg volt, amely tartalmazta már a történet fő aspektusait. A lektori vélemény alapján Orsi bővítette: Ali udvarlása lényegében hiányzott a kéziratból, így a következő változat, amit újabb véleményezésre kaptam, majdnem kétszer olyan hosszú lett. Ezt a történetet tovább hangoltuk, ebben már lehetett koncentrálni az egyes szereplők jellemfejlődésére, változására, hitelességére, a fordulatok kidolgozására.

Nem volt könnyű úgy dolgozni a szöveggel, hogy tudtam, megtörtént esetről van szó. A magyar lány és a perzsa fiú története ugyanis bántalmazó kapcsolatról szól, és ilyenkor szerkesztőként el kell tekintenem a lelki hatástól, ekkor is a dramaturgiára kell odafigyelni. Jelen esetben fel kellett építeni egyrészt azt, hogy Ali személyiségében megcsillanjon a nárcisztikus vonás már a pár megismerkedésekor is, és ezt a környezet – és az olvasó – enyhén érezhesse is. Másrészt arra is figyelnünk kellett, hogy Ali lépésről lépésről mutassa ki a foga fehérjét, hogy ez az olvasónak már feltűnjön, de Ritának ne. Ez egy érmének a két oldala.

A kézirat harmadik változatát szerkesztettük, majd korrektúráztuk, e-könyvként már kapható, és hamarosan angolul is megjelenik!

A szerző így élte meg a közös munkát

“Krisszel nem ez volt az első közös munkánk, és ahogyan az előző könyveknél is, rögtön átlátta, min érdemes változtatni, hogy a történet gördülékenyebb, érdekesebb legyen. Krisz javaslata alapján Rita életét részletesebben bemutattam, amit Ali miatt hátrahagyott, és a mellékszereplők (barátnők, szülők) történetszálait is bővítettem. Javaslata alapján szem előtt tartottam, hogy bár megtörtént események ihlették, a regény mégis különálló történet, saját szereplőkkel.

A könyv írása sokkal tovább tartott, mint azt előzőleg terveztem, Krisz azonban mindvégig türelmesen segített. Hálás vagyok, mert Krisz professzionális közreműködésével a regény szövege pontosabb, a története pedig izgalmasabb, teljesebb lett.“

Ha téged is érdekel a lektori véleményezés, szerkesztés, itt olvashatsz róla többet! 

Történeteket írsz – vagy szeretnél? Gyere el a háromnapos KNW Novel School regényíró tanfolyamra Budapestre, ahol egy hétvége alatt végigbeszéljük a dramaturgiával és a szereplők kialakításával kapcsolatos fontos részleteket! Remek szórakozás lesz, ha érdekel a regényírás! Rendeld meg most, idén ez az utolsó tanfolyam!

Olvass bele!

A gépünk Teherán fölé érkezett és a légiutas-kísérő hangjára ébredtünk. Lassan kinyitottam a szemem, elzsibbadt lábaimat hosszan kinyújtóztattam. A hölgy elmondta, hogy hamarosan leszállunk, majd emlékeztetett, hogy a nők a helyi szabályoknak megfelelően tegyék fel a kendőt, mielőtt kiszállnak a repülőgépből.
– Ó, a francba, a kendő – dünnyögtem, miközben a kézitáskámban kotorásztam. – Nekem ez annyira szokatlan, nem akarom felvenni – panaszkodtam Alinak.
– Ugyan már – dünnyögte, morcos hangulatban ébredt –, te is megszokod. Ugyanúgy, mint más, itt élő nők.
Nagyobb együttérzést vártam, de egyetértettem vele, valószínűleg hamar hozzá fogok szokni. Előhúztam táskámból az anyukámtól ajándékba kapott leopárdmintás sálat, és vonakodva a fejemre tettem, majd két végét keresztirányban átdobtam a vállam fölött. Magam sem tudtam, miért riasztott annyira a kendő viselése, talán mert utáltam, ha rákényszerítenek olyan öltözködésre, amivel nem értek egyet.
– Na látod, jól áll – vigasztalt Ali bátorítólag.
Az öltözködésem többi része megfelelt az iráni előírásoknak, lábszárat elfedő nadrág és hosszú ujjú, a combom közepéig érő tunika volt rajtam. Nem szívesen mutatkoztam volna így otthon.
A repülőnk leszállt.

Ali nem szeretett utolsóként érkezni, ezért határozottan előreindult, én pedig a nyomába eredtem. Ekkor valaki megérintette a vállamat. Megfordultam és a légiutas-kísérővel találtam magam szemben, aki aggódó arccal mutatott a fejemre.
– Tedd fel a kendőt, mielőtt leszállsz a gépről, mert bajod lesz belőle!
Ekkor vettem észre, hogy a sál időközben lecsúszott a vállamra. Bólintottam, majd gyorsan visszahúztam a fejemre. Ebből már most elegem van – morgolódtam magamban, majd a férjem után siettem. Kiléptünk a gépből.
Oldalt katonák sora fogadott.
A látványtól hátrahőköltem, de Ali megnyugtatott, csupán a biztonsági előírások miatt állnak itt. Szorosan összefogtam a kendőm szárát, nehogy újra lecsússzon – ugyan ki akarna a szigorú katonákkal összetűzésbe keveredni?

A teheráni repülőtéren meleg fogadtatásban volt részünk. Ali családja jött ki elénk; édesapja és húga visszafogott lelkesedéssel, édesanyja, Mona kitörő örömmel köszöntött.
– Üdvözöllek a családunkban, Rita – mondta és megölelt.
Ali családja Siráz városában élt, ami Teherántól több mint kilencszáz kilométerre délre, Irán délnyugati részén helyezkedik el. Kifejezetten a fogadásunkra és a lagzinkra repültek ide.
– Nagyon szép iráni esküvőt szerveztem nektek. Gyönyörű a helyszín, majd meglátjátok – magyarázta Mona lelkesen, tört angolsággal.
– Anyánk teljes lázban ég a lagzi miatt – jegyezte meg Kira nevetve.
Tudtam, hogy a lelkesedés nagy része Alinak szól, aki ennyi év külföldi távollét után egy egyetemi diplomával és egy európai feleséggel tért haza. A család büszkesége lett és nem volt kétséges, hogy fényes jövő áll előtte. Hamidot megelégedéssel töltötte el, hogy munkát szerzett a fiának. Bár Alitól azt is tudtam, hogy apjának kezdetben nem tetszett, hogy nem az ő cégénél akart munkát vállalni, de végül meggyőzte apját, hogy a megszerzett képzettsége nem illik a gyógyszerforgalmazó cég szakmai profiljába, ott nem tudná a tudását kamatoztatni.
Miután Ali is megölelte minden családtagját és fogadta a gratulációkat, elsétáltunk a repülőtér parkolójába. Hamid megtorpant és büszkén egy ezüstszínű Peugeot 206-osra mutatott:
– Ez az én meglepetésem számotokra.
Egy vadonatúj autót kaptunk tőle ajándékba!
Meghatottan nevettünk össze Alival, hiszen éppen erre volt szükségünk. Hálásan öleltem át Hamidot, aki zavarában szóhoz sem jutott.

Szívesen olvasnád tovább? Rendeld meg most!

Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről!