Krisz Nadasi writes – Az írás a szenvedélyem. És az, hogy Te is legyél író!
Krisz Nadasi writes – Az írás a szenvedélyem. És az, hogy Te is legyél író!

Misztikum és rock ‘n roll egy könyvben

Bogár Erika: Széttört akkordok

Peti és Gitta jó testvérek, ám amikor a fiú Hideglelés nevű rockzenekarához megérkezik a New York-i vendéggitáros, az öntörvényű Josh, kapcsolatuk nem várt irányt vesz.  A férfi körül megmagyarázhatatlan dolgok történnek, amelyeket Peti egy ideig figyelmen kívül hagy, mivel a tehetséges zenész jelenléte sokat számít a  zenekar jövője szempontjából. Gittát jobban érdekli, mi áll az események mögött, mi köze lehet a furcsa, önmagától megpendülő gitárnak az amerikai fiú kialvatlanságához – és közben a család rosszallása ellenére egyre szorosabban kötődik Josh-hoz.

Felkeltette az érdeklődésed? Itt tudod megrendelni.

A közös munka

Örömmel vettem Bogár Erika kérését, hogy olvassam el a legújabb kéziratát. Nagyon régóta ismerjük egymást, talán azt sem túlzás állítanom, hogy barátok vagyunk, így már az első megjelent könyvét is olvastam (Tullia meséi). Kíváncsian vártam, miről szól ez a mese – Erika minden könyve tulajdonképpen mese, majd meglátja az olvasó, ha elolvassa a Széttört akkordokat, miért van igazam.

Ez a misztikus kalandregény főleg dramaturgiai vonatkozású tanácsokat kapott tőlem. Külön kiemeltem a mellékszereplők katalizátorszerepét: Egyrészt azt javasoltam, hogy a bandával is történjen érdekes, izgalmas eset. Kicsiben ilyen volt két zenész szerelme, ahol folyamatában mutatva domborodott volna ki a szál, nem úgy, hogy egyszerűen közlik (a történet felénél), hogy ők tulajdonképpen randizgatnak. A koncerteknek is javasoltam, hogy legyen tétje. Másrészt a többi szereplőnek is legyen súlya. Peti és Gitta szülei és Gitta barátai ne csak díszletként szerepeljenek a szövegben, kapjanak fontos szerepet. Az idős szolfézstanár ne csak egy jelenetre ugorjon be – ha már benne van a sztoridan, akkor szóljon bele a dolgokba.

Erika az átírás után elküldte még egyszer a kéziratot, és újra elolvastam, megjegyzést fűzve immáron magában a kéziratban azokhoz a pontokhoz, ahol még némi igazítanivalót találtam. Ezután került a kézirat a NewLine kiadóhoz, ahol a 2021-es Könyvhétre meg is jelent!

A szerző így élte meg a közös munkát

Krisszel nem először dolgoztunk együtt, az első általa lektorált regény jelenleg még a fiókban pihen, de talán már nem sokáig…

A Széttört akkordok első verziója – álnévvel és más címmel – 2017-ben a Twister Kiadó első Bekezdés pályázatának shortlistjére került, viszont a zsűri kiadásra már nem javasolta. Kemény kudarcélmény volt, talán ennek is köszönhető, hogy négy év kellett, mire könyv formájában – már magam sem tudom, hányszoros átdolgozás után – végre megjelenhetett.

Mivel az előző kéziratnak jót tettek Krisz javaslatai, most is hozzá fordultam, amikor úgy döntöttem, újra próbára teszem a regényt más kiadóknál. A tanácsai alapján drasztikusan kigyomláltam a történetből részeket, olyanokat is, melyek közel álltak a szívemhez, de lassították a cselekményt. Utólag én is beláttam, hogy a kötődés a témához megnehezítette a dolgomat. Már távolabbról szemlélve a karaktereket és az eseményeket bátran húztam, illetve helyeztem át jeleneteket, fontos mozzanatokat;  más részeket pedig kiegészítettem és színesítettem.   Köszönöm Krisznek, hogy nem veszett el a lényeg, miközben pörgősebb, élettelibb lett a cselekmény.”

Ha téged is érdekel a lektori véleményezés, szerkesztés, itt olvashatsz róla többet! 

Milyen a stílusod? Van írói hangod? Milyen a szövegeid nyelvi szintje? Biztos kézzel írsz rövid történeteket? Ha ezek a kérdések foglalkoztatnak, akkor a SZTORILABORban van a helyed! Itt ugyanis történeteket írunk hétről hétre! A feladatok kereteit én adom, a tartalmat és a stílust te, a visszajelzést pedig mindannyian. Három időpont közül választhatsz, ráadásul online is csatlakozhatsz. Olvasd el a részleteket és jelentkezz!

Olvass bele!

– Vannak saját számaid? – érdeklődött Peti, de Josh összehúzódó szemöldöke és sértetten villanó tekintete láttán elhallgatott. Néhány pillanattal később dadogva szólalt meg újra:

– Arra gondoltam, amíg nem gyakorlod be a mi számainkat… addig a koncerteken jöhetnél saját dalokkal. Mi közösen írjuk a dalokat, de van, ami teljes egészében Tibié, és néhány az enyém. Lacival és egy másik sráccal a gimiben kezdtük a kedvenc zenekaraink számaival. Egy helyi rockfesztiválon találkoztunk Monával. Épp akkor szakított a fiújával és közös zenekarukkal, ahol addig énekelt.
– A másik fickó, ő hogy jött a képbe? Még talán nálam is idősebb.

– Tibi? – mosolyodott el Peti. – Igazad van, fiatalok voltunk hozzá. Neki kellett kompromisszumot kötnie. A hirdetésemre válaszolt, amikor két évvel később a billentyűs srác itt hagyott minket. Akkor már három műszakban dolgozott. Zenei általános iskolába járt, de utána már csak autodidakta módon képezhette magát, mert a családja nem látott perspektívát a zeneművész pályában. Mona ellenben néptáncosként már óvodás korában színpadra lépett, hegedülni és gitározni tanult.
– Billentyűk, hegedű? – kérdezte Josh mosolyogva, és a szakállát simogatta. – Mit is játszotok?

– Még keressük a nekünk valót – szabadkozott Peti. – Mostanában a folk metallal és fantasys, misztikus hangzással kísérletezünk, szóval mi vagyunk a Hideglelés. – A plafon felé intett. – Ez Laci szüleinek a nyaralója, a felső részt is használhatjuk, nem csak a pincét. Csak a szabadságuk idején jönnek, de még akkor sem zavarja őket, ha próbálunk. Olyankor azért a lakrészt elkerüljük – vigyorodott el Peti. – A többiek elpakolnak, hűtőbe teszik, amit hoztunk. Ha egész napra jövünk, hozunk ebédet és vacsorát is. Ez Mona kedvességén és hangulatán múlik, de ritkán kell boltba mennünk – nevetett. – Pakolj le nyugodtan, úgyis hamar visszajövünk.

♫♪♫

Gitta a barátnőjével üldögélt Mirtill szobájában a kombinált, emeletes bútor fekhelyrészén, mely alatt helyet kapott egy íróasztal és egy kisszekrény is.
– Nemcsak a koncert volt szuper, de a helyszín is. Anyuék idején diszkó volt, most meg pizzéria – mesélt Gitta. – Kiszállítást is vállalnak. Majd rendeljünk, csudafinom, vékony tésztás, és gazdagon megpakolják feltéttel.

– És a pizzériában léptek fel? – kérdezett közbe Mirtill. A Gittánál magasabb, sportos alkatú lány spiccelve barátnője mellé nyújtotta a lábát.
– Van egy színpados termük, ahol általában rockegyüttesek játszanak. Évente egyszer-kétszer komoly zenekarok is eljönnek. Petiéket egyszer már meghívták előzenekarnak. De most csak ők játszottak. Tudod, a bátyám találkozott ezzel a Dezső nevű fazonnal, ő intézte.
– Lesz menedzserük?

– Lehet… Peti ugyan szeret intézkedni, de kapcsolatok is kellenének. Franky utazásának tervezésekor egyeztették le ezt az új időpontot. Ezek után érthető, miért aggódott Peti Josh váratlan felbukkanása miatt, de azt hiszem, már nem bánja ő sem. A Hideglelés a begyakorolt dalaival indította a koncertet, utánuk következett Josh. Három saját számot játszott el, aztán leeresztette a gitárt és ellépett a mikrofontól. Egy pillanatnyi döbbent csend után egyszerre tapsolt, fütyült és sikongatott a közönség. A beszédhangja mély, rekedtes, és ahhoz képest gyönyörűen kiénekli a magas hangokat is. Néha meg olyan… karcosan énekelt, ettől még a hideg is kirázott – áradozott Gitta, aztán kuncogott egyet. – Nagyon büszke vagyok a bátyámra, de nem szeretem minden számukat, és nem hittem volna, hogy egyszer ilyen fantasztikusnak találok egy nagy szakállú, kicsit ijesztő rockzenészt.

Ha szívesen olvasnád tovább, akkor Itt tudod megrendelni.

Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről!

Megjegyzés hozzáfűzése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .