Ha megírtál egy regényt vagy szakkönyvet, könnyen lehet, hogy nem az lesz az első gondolatod: nosza, elküldöm egy könyvkiadónak! Manapság népszerű választás a magánkiadás vagy majdnem-magánkiadás, és érthető, ha te is azon gondolkodsz, mi is lenne a legjobb a könyvednek – és neked.
Mind a három választás jó lehet: ebben a cikkemben azt veszem sorra, melyik út kinek való.
A hagyományos kiadás
Akkor válaszd, ha:
- nívós logót szeretnél a könyvedre,
- jó lenne profi csapathoz tartozni,
- nem bánod, ha kevéssé szólhatsz bele a borítótervezésbe,
- megbízol a hagyományos kiadói rendszerben,
- országos elismertségre vágysz,
- hajlandó vagy várni kb. 2 évet, amíg pozitív bírálatot kap a könyved egy kiadónál, illetve még fél-egy évet a szerkesztés és kiadás folyamatára,
- nem szakkönyvet írtál. (Szakkönyveknél érdemes végiggondolni a magánkiadás előnyeit, lásd lejjebb.)
A magánkiadás
Neked való, ha:
- gyors eredményt szeretnél, szeretnéd a könyvedet inkább fél éven belül a polcokon látni,
- vállalkozó személyiségű vagy, élvezed, ha a te kezedben futnak össze a szálak,
- te szeretnél szerkesztőt, borítótervezőt választani,
- te akarsz dönteni a könyved címéről, áráról, fülszövegéről, kinézetéről,
- a bevétel minél nagyobb részét szeretnéd megtartani,
- rossz tapasztalatod van a hagyományos könyvkiadással,
- szakkönyvet írtál a vállalkozásod támogatására.
A szakkönyvet azért emelem ki, mert ha van egy célpiacod, egy célközönséged, aki már ismer, akkor ők vevők lesznek a könyvre könyvkiadós logo nélkül is. Amikor pedig a könyved felkerül az internetes terjesztőkhöz, bekerül a boltokba, akkor olyanok is megtalálják majd, akiket az eddigi marketingeszközeiddel nem értél el.
ÍRJ KÖNYVET ARRÓL, AMIHEZ ÉRTESZ! – A szakmai, üzleti és ismeretterjesztő könyv írásáról és kiadásáról szóló kiadványom már rendelhető! Kattints ide!
A majdnem-magánkiadás
A te utad, ha:
- tetszenek a magánkiadás előnyei, azonban
- hajlandó vagy pluszpénzt fizetni azért, hogy a könyveidet ne neked kelljen boltba vinni, postázni, kézbesíteni, átadni, számlázni (akár elektronikus, akár nyomtatott könyvről van szó), és ezért cserébe hajlandó vagy lemondani az elérhető profitról, sőt, akár rá is fizetsz, csak legyen könyved.
Mennyi pénzbe kerül a könyvkiadás?
A pénz a döntés szempontjából másodlagos kérdés.
Ugyanis a hagyományos kiadóknál is egyre jellemzőbb, hogy elsőkönyvesektől hozzájárulást kérnek.
Magánkiadás esetén pedig elindulhatsz úgy, hogy létrehozol egy weboldalt és egy Facebook-oldalt (ez eddig nem kerül pénzbe, a hogyanjáról pedig nemrég írtam cikket), megtervezteted a borítót, megszerkeszteted az első oldalakat, és így előrendelhetővé teszed a könyvet. A beérkező pénzből fizeted (részben vagy egészben) a szerkesztést, nyomdát.
A majdnem-magánkiadás soha nem ingyenes. Például az Underground Kiadó 20.000 forintot kér egy könyv előkészítéséért, a Publio pedig ugyan ingyenesnek hirdeti az alapszolgáltatást, de a szerzők tapasztalata szerint minimum 30…40.000 forintba kerül náluk a könyvkiadás, például azért, mert vállalnod kell, hogy 10 kötetet megveszel a saját könyvedből, de még jellemzőbb, hogy kötelező korrektúrát kell rendelned több százezer forintért, utána pedig még havi díja is van a terjesztésnek, függetlenül attól, fogyott-e a könyved. És akkor még ne is szóljunk arról, hogy nem veszed észre, de kizárólagos terjesztési jogot adtál át valahány évre, mely lejáratról a majdnem-kiadó nem is értesít majd, hanem automatikusan hosszabbít – soha nem kezdhetsz majd semmit a kéziratoddal, hacsak vissza nem vásárolod a terjesztési jogot megint csak több százezer forintért. (Itt találsz egy összehasonlítást a két cégről.)
A hagyományos könyvkiadóknak jobb a marketingje?
A magyarországi kiadók általában nem reklámozzák a könyveiket. Nézz körül a metrón, görgesd végig a Facebook-hírfolyamodat, nézd meg a hírleveleket a postaládádban. Pontosan fogod látni, melyek azok a kiadók, amelyek energiát fektetnek az olvasószerzésbe.
A rossz hírem pedig az, hogy ezek a kiadók elvárásokat támasztanak a szerzőikkel szemben is. Például hogy készítsenek Facebook írói oldalt és posztolgassanak. Vagy hogy járjanak el író-olvasó találkozókra.
Ha pedig a majdnem-magánkiadást választod, éppen olyan intenzíven kell marketingelned, mintha teljesen saját kiadásban jelenne meg a könyved, csak a profitod tűnik el.
Miért is tűnik el a profit?
Egy 200 oldalas szabványos könyvet a nyomda már viszonylag kis példányszámban is olyan 500 forintért előállít, ha tehát 2000 forintért adod, és más költséget nem vonsz le belőle, akkor darabonként 1500 Ft profitod lesz rajta.
Ha pedig például az UGK-hoz mész, ott könyvenként legfeljebb 500 Ft lehet a profitod, mert drága az előállítás, de mivel van beugró, az első 40 könyvön így sem keresel.
A marketing tehát kikerülhetetlen, függetlenül attól, milyen kiadónál jelenik meg a könyved! Ha szeretnél többet tudni a könyvmarketingről, ajánlom ezt a kiadványomat: KÖNYVMARKETING 1.0, ha pedig a saját könyveid e-könyvként való megjelentetése érdekel, neked való a Könyvkiadók kíméljenek!
Én nem beszélek le senkit se az egyik, se a másik útról, mert a szerzőnek kell kigondolnia, mit szeretne elérni a könyvével. Az a fontos, hogy légy tisztában a céljaiddal, az eszközeiddel, és okosan válassz!
-
– Könyvkiadás-könyvmarketing workshopOriginal price was: 19050 Ft.18000 FtCurrent price is: 18000 Ft. -
. KÖNYVMARKETING 1.0 (e-könyv, 2024-es kiadás)Original price was: 4000 Ft.3500 FtCurrent price is: 3500 Ft.
-
. Könyvkiadók kíméljenek! (e-könyv, 2024-es kiadás)Original price was: 5000 Ft.4500 FtCurrent price is: 4500 Ft.
Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről!
14 hozzászólás “Magánkiadás, vagy hagyományos könyvkiadó?”
Szia,
remélem, hogy nem haragszol meg érte, ha nem igazán értek Veled egyet. Azt írod ugyanis, hogy a pénz másodlagos a könyvkiadás szempontjából, pedig sajnos a tapasztalat és a gyakorlat azt mutatják, hogy jelenleg Magyarországon a könyvkiadás tekintetében a pénz az elsődleges, nem pedig a könyv/szerző. Ha van pénz, bármi kiadható. Tény és való, hogy pl. az Underground jó ajánlatot kínál, a Publio viszont szerintem már kevésbé, bennük nem bíznék meg. Azonban azt látom, hogy ahhoz, hogy valaki publikált íróvá válhasson, pénz kell, illetve nem árt, ha van (jó sok), a magánkiadás ugyanis drága mulatság. Emellett pedig ezeket az opciókat úgy soroltad fel, mintha a hagyományos könyvkiadás csupán választás kérdése lenne – valójában pokolian nehéz hagyományos módon kiadatni egy könyvet amatőr/kezdő íróként. Ráadásul azt hiszem, ez lenne a legcsábítóbb mindenki számára, tehát a magánkiadás kellene, hogy a másodlagos opció legyen. Az írás szakma, a szerző megérdemli, hogy ne kelljen több százezer forintot kiadnia azért, hogy olvassák a kemény munkával megírt könyvét. Persze tudom és megértem, hogy miért így működik a piac, ettől függetlenül nem értek vele egyet teljes mértékben, és emiatt a cikkeddel sem – úgy érzem, túl egyszerűen fogalmaztad meg a dolgot. Ráadásul azt sem értem, hogy miért emelted ki, hogy a marketing kikerülhetetlen, hiszen megint csak az a kérdés, hogy vajon ez alapján kellene a szerzőnek döntenie? Mert akkor visszajutunk oda, hogy nem, hanem persze megint csak a pénz alapján tudunk döntést hozni. Akinek nincs félretett vagyona, annak nincs sok választási lehetősége – pályázatok vannak, és a remény, hogy sikerül hagyományos úton sikerrel járni (azaz bekopogok pár kiadóhoz a kéziratommal). Hiába van tehetsége az írónak, sajnos az fog tudni jobban érvényesülni, aki több pénzt tud befektetni a kiadásba.
Köszi a hozzászólást!
A pénz másodlagosságát fenntartom: ennek nem szabad döntési pontnak lennie. A könyvkiadáshoz jellemzően szükség van a szerző anyagi hozzájárulására. 1) Ha valaki nem akar éveket várni arra, hogy felfedezzék, dönthet úgy, hogy kiadja a könyvet saját maga. Kell némi befektetés egy jó borítóba, egy jó szerkesztőbe, aztán, ahogy a cikkben írtam, elindítani az előrendelést. 2) Igen, bekopogtatsz pár kiadóhoz, ahol azt mondják, kedveském, ha van százezer forintja, ki tudjuk adni a könyvét… de erről ne szóljon senkinek.
A marketinget azért emeltem ki, mert ez sem döntési szempont. Marketingelni kell a könyvet attól függetlenül, ki a kiadó.
És igen, opció a hagyományos kiadás. Döntés kérdése, hogy beadom a kéziratomat hagyományos kiadóhoz, vagy sem. Van, akinek az az álma, hogy az XXX kiadónál jelenjen meg, más pedig csak a kötetet szeretné a kezében tartani és a családjának átadni karácsonyra. Ha te úgy érzed, hogy ez utóbbi senki vágya nem lehet, akkor magadból indultál ki, nem baj, de másféle gondolkodású emberek is írnak 🙂
Bocsánat, lemaradt az előző hozzászólásom vége. Szóval, szeretném hozzátenni, hogy én regényről beszélek, a szakkönyvek stb. megint más kategória, abba nem mennék bele.
Hello!
Mint amatőr írót, természetesen érdekel az, hogy az eljövendő könyvem a lehető legszélesebb körökben terjedjen, a lehető legtöbb emberhez jusson el és persze minél többen megvegyék. Így hát teljességgel tisztában vagyok azzal, hogy egy jó kiadó, legyen magán vagy hagyományos kiadás, a lehető legfontosabb.
És őszintén szólva a te véleményeddel teljességgel nem értek egyet.
Pontról-pontra mennék végig.
„Nívós logó” – Nos, gondolom mindenki találkozott már azzal, hogy egy Nike, egy Playboy vagy egy Nivea terméket jobban vesznek, mert a nagy név nagy márkát takar. Az emberek azt veszik szívesebben amiről tudják, hogy megbízható, könnyedén tudnak tájékozódni az adott termékkel kapcsolatban, és nyilván többe kerülnek, mint egy noname cipő mondjuk, de egész biztosan valami márkásabbat kapsz. Nincs ez másként a könyvkiadókkal sem. Ha én bemegyek egy Alexandrába, vagy egy Libribe akkor azonnal tudni fogom, hogy a Vöröspöttyösek romantikát takarnak, vagy valami urban fantasyt, mig mondjuk a GF-s cimkével ellátottak valami sci-fit. A nívós logó nem csak egy felragasztott cimke, de támpont, segítségnyújtás és egyben garancia arra, hogy mit tartasz a kezedben.
„Profi csapat” – Nos, igen, ők azért már biztos, hogy x ideje dolgoznak a piacon, tudják, hogy mit vesz a nép.
„Borítótervezés” – Miért is baj ha egy profi csapat, akik tudják, hogy mik kelti fel az érdeklődést, mit vesznek le a polcról, állítja össze a borítódat? Nem igazán értem. Én mondjuk kifejezetten boldog lennék, ha egy határozott ámde az én elvárásaimhoz mégis rugalmasan alkalmazkodó csapat készítene boritót. Láttam néhány magántervezésűt. Szép szóval is borzalmasak voltak.
„Bizalom” – Ez mindhárom esetben szükséges elvárás, és én ha mégis magánkiadásra adom majd a fejem, akkor is szeretnék bízni az adott kiadóban, hogy érti a dolgát.
„Várakozás” – Nos, amig mindent lebeszéltek, a boritótol kezdve a tördelésen át az esetleges egyéb változtatásokig minden az bizony beletelik egy időbe. Nem értem, hogy miért emeled ki úgy, mintha ez hátrány lenne. Egyszerűen csak mindent egyeztetni kell és ez bizony nem megy márol hónapra, plusz rengeteg más projektük is van. Felesleges hibaként jelezni ezt, mert nem az, pusztán ők egy cég, és mint cégnek, bizony elhúzódnak az ügyei. Nem te vagy az egyetlen, aki könyvet akar kiadatni, így ne csodálkozz, ha sok időbe telik. A magánkiadókat kevesebben ismerik, kevesebb az ügyfél, így hát hamarabb terítékre is kerül.
„Regény” – Bullshit. Novellát, verseskötetet is ugyanúgy kiadnak, nem tudom ezt honnan szedted. Attól, hogy nem elterjedt Magyarországon, attól még nem azt jelenti, hogy nincs is!
Az utolsó pontot nem ismerem, azzal kapcsolatban nem óhajtanék hozzászólni. Nem akarok soha semmiféle szakkönyvet irni, igy az a része nem érdekel. Ahogy a majdnem-magánkiadás sem, nekem olyan bizalmatlanul cseng ez a szó, olyan félprofinak tűnik számomra.
Viszont a profit részére kitérnék egy kicsit. Egy előadáson elmondták, hogy a hagyományos kiadásnál jó, ha az író a profit 10%-ra szert tesz. Tudom, elkeserítően rosszul hangzik, viszont a megvan a maga oka. Ugyanis meg kell fizetni a tördelőket, a szerkesztőket, a borítótervezőket, magyarán azt a sok embert, aki a te megírt könyveden dolgozik. A nyomdafesték meg a papír, már csak igazán kis tétel ezen a listán. A könyv végső soron egy árucikk, az író pedig csak kivételes esetekben számít, mint mondjuk Stephen King, vagy hazai körökben Leslie L. Lawrance.
„A pénz másodlagos kérdés.” Már bocsánat a kérdésért, de: Hol élsz te? Mert ha itt Magyarországon, akkor légyszives ne mondj már ilyeneket, mert beleszaladok a rozsdás kardomba.
A pénz igenis számít. Nagyon kevesen tehetik meg azt, hogy csak a könyveikből éljenek, két kezemen meg tudnám számolni őket, ha nem eggyen. Épp ezért nagyon nehéz bekerülni a hagyományos könyvkiadásba, ezt elismerem, hogy drága, csak szeretném ellensúlyozni, hogy nem elhelikopterezik azt a pénzt, amit te befektetsz oda. Ellenben a magánkiadás kevesebbe kerül, ezért is választják többen, de alaposan meg is lehet járni vele. Rossz tördelés, csapnivaló helyesírás, csúnya borító, ismeretlenség, hogy csak néhányat említsek, ráadásul az emberekben sem alakult ki az a bizalom, ami a nagy könyvkiadók felé.
Ok, persze, én is tudom, hogyha van pénzed b á r m i t kiadhatsz, erre van jónéhány ékes példa, de mint egyszerű mezei irónak nagyon is számít, hogy mennyibe kerül az, hogy az én fáradságos munkával kitermelt kéziratomat könyv formájában lássam viszont. Így aztán az ember persze, hogy a magánkiadókhoz fordul, és én ezt az érdemüket nem is vitatom, csak jó lenne, ha nem élből szólnád le a hagyományos kiadókat, hanem azért némi rálátást is nyújtanál, hogy mennyit kapsz a pénzedért. Se a hagyományos, se a magánkiadás nem jobb, vagy rosszabb egyszerűen csak másabb, és neked azt kell választanod, ami az igényeidnek, illetve a pénztárcádnak, megfelel. Ehhez pedig nem szabad elhallgatni se az előnyöket, se a hátrányokat.
A marketing pedig kikerülhetetlen. Te soha a büdös életben nem fogsz úgy olvasókat szerezni, ha nem reklámozod, terjeszted, nyomod az orruk alá, hogy hahó irtam egy ilyet, olvassátok! Kell a jó bornak is a cégér, sőt annak kell még inkább! Ma már egy fészbúk oldal teljesen elterjedt, normálist, minden harmadik bloggernek is van már, sőt, szerintem gyakrabban van fészbúk oldal, mint valami felmutatható termék. Úgyhogy a reklám igenis fontos, mindegy milyen kiadatást választasz, a reklámot ne hanyagold el. Meg kell ismertetned a könyvedet, hogy végül az elérje a megfelelő célközönséget.
Úgyhogy ez aztán nem olyan nagy wastiszdasz, nem az ördögtől való. Írtál egy könyvet, remek, ügyes vagy, megjelent még jobb, de soha az életben nem fogja visszahozni az árát, ha az emberek nem ismerik. És ha te nem teszel azért, hogy ismerjék, senki nem fog. Főleg a nagy kiadók, akiknek amúgy is van x szerzőjük akik biztosan szállítják a pénzt. Nekik az a fontos, hogy bevétel legyen, nem fogják pátyolgatni a kezdő kis írócskákat. Szóval senki ne várja, hogy a sült galamb a szájába repüljön, hanem igenis, járjon el iró-olvasó taálkozókra, amik szerintem valami halál laza dolgok, és sokkal jobb, ha kialakitasz egy személyes kötődést az emberekkel, mert így ha már csak magánkiadású a könyved, akkor is jobban kelni fog a műved, mert ismernek, megszerettek és érdekli őket a műved. Voltam már néhány találkozón és kerekasztal beszélgetésen, így tudom miről beszélek, és mindenkit csak bátorítani tudok arra, hogy ne féljen ezektől, mert mind az író, mind az olvasó is ember, és meglepően jó buli tud ez lenni. Arról nem is beszéle, hogy mekkora haszna van.
Összességében tehát ha tanácsot akarsz adni, akkor kérlek légy objektívebb, mert ez így nagyon szubjektív, személyes és igencsak egyoldalú. Bele is lehet kötni egy csomó mindenbe, ráadásul így pontatlan képet is adsz. Na, nem mintha nekem jelent volna meg már könyvem, csupán volt szerencsém egy szerkesztővel beszélgetni, aki szintén író és így van némi rálátásom. Persze nem azt mondom, hogy akkor mindenki próbálja ki a hagyományost, a magánkiadások vesszenek, mert nem ezt mondom. Csak megvilágítottam a másik oldalt is. Az embernek felelősen, odafigyelve és a saját képességeit, pénzét, lovát, fegyverét számba véve kell dönteni, ehhez pedig fontos tudni azt is ami szép, és azt is ami annyira nem. Valamint nem árt, ha tisztában vagyunk azzal, hogy itthon a lehetetlenséggel határos íróként megélni, és hogy nagyon nehéz a hagyományos könyvkiadókhoz bekerülni, ezért maradnak a pályázatok meg az alternatívák, de azért velük se árt észnél lenni. Valamint fontos, hogy gondozd a könyved azután is,miután már kiadták, mert csak így szerezhetsz igazán ismeretséget.
Talán ez a legjobb jótanács, amit az ember adhat.
Köszönöm a hozzászólást.
Semmiben sem mondtál ellent annak, amit leírtam.
Néhány kérdést vélek felfedezni az írásodban, ezekre válaszolok.
1) A kiadókra való várakozást nem hátrányként említettem, hanem jellemzőként. Ez így van. A kiadókeresés ma ennyi időbe telik. Aki ezt nem tudja kivárni, az csalódni fog.
2) Az író bevétele. Az írónak nem a profit 10%-a jut, hanem a könyv nettó árának 5-12%-a. Elsőkönyvesnek, rétegírónak 5%, bestsellerek szerzőinek 12%.
3) A rozsdás kardot ne vedd elő, sehol nem vetettem fel, hogy az írásból meg lehet-e élni. Ez a cikk a döntési szempontokról szól, és kiemeltem, hogy az opciók közti döntésnél ne a pénz és ne a marketing legyen a fő szempont, mert mindkettőre szükség lesz. A magánkiadás nem kerül kevesebbe, mint a hagyományos… hiszen neked kell megfizetned a szerkesztőt, nyomdát, grafikust.
4) Sehol nem szóltam le a hagyományos kiadást, és a vádat is visszautasítom. Egyrészt rosszul esne a kiadós ismerőseimnek és munkaadóimnak, másrészt sok kezdő író álma, hogy hagyományos kiadónál jelenjen meg. A cikk éppen arról szól, hogy van választás, és ne érezze magát senki rosszul amiatt, hogy hogyan döntött. De ha van még kérdésed, mondd nyugodtan!
Érdekes cikk, de néhány fontos dolog kimaradt belőle. A kulcskérdés szerintem az, hogy az ember szeretne-e eljutni egy szélesebb olvasótáborhoz, vagy csak annyi a célja, hogy a kezében tarthassa a könyvét és a családjának odaadja karácsonyra (ahogy te is megfogalmaztad egy hozzászólásban). Az első esetben érdemes várni egy valódi kiadóra (ill. addig fejlődni, amíg az ember megüti a mércét), míg a második esetben elég lehet a magánkiadás. Én úgy látom, ez a valódi vízválasztó a két modell között, és pont ezért ennek szerintem a cikkben lenne a helye, nem alatta egy hozzászólásban. (És azzal azért ne ijesztgessük az embereket, hogy hagyományos kiadás esetén semmi beleszólásuk nem lesz a borítógrafikába és a fülszövegbe. Változó, hogy melyik kiadónál mennyire erős a marketing-vonal, de a szerző véleménye igenis számít.)
A kép itt is árnyalt. A magánkiadás nemcsak a néhány példányban megjelenő családi ajándékkönyvekre vonatkozik, mint ahogy a hagyományos kiadás sem garantál harmincezres példányszámot. Sőt. Ennek a fordítottja is igaz.
Nagyon jó könyv kell ahhoz, hogy mondjuk ezer példányban fogyjon. Amennyi pénzt ekkora példányszám mellett az elsőkönyves szerző keres, az annyi, mint amennyi profitot egy magánkiadásban megjelenő könyv száz-kétszáz példányban hoz. (100 példány, ha mindent maga intézett és csak a nyomdára költött, 200, ha megfizetett egy grafikust és szerkesztőt is.) Tehát igazad van, potenciálisan több emberhez jut el a hagyományos úton megjelenő könyv, viszont több pénzt lehet keresni a magánkiadással. Ezekkel az infókkal frissítettem a cikket is.
A borítótervezés szabadságának mértéke nem feltétlenül előny, ez is inkább jellemző. A borítótervező és a szerző közül néha az egyiknek van jobb érzéke ehhez a bonyolult szakmához, máskor a másiknak, és aki éppen olyasmit szeretne, amit nem kellene, nem fogja belátni, hogy nincs igaza. Őszintén szólva én nem értem azokat a könyveket, ahol mondjuk a főszereplő vörös hajú, a borítón meg egy barna hölgyet látunk, vagy amikor az Egyiptomban játszódó regény elejére hagyományos indiai öltözéket viselő nőt tesznek. És akkor még egy sor furcsa borítóról nem is beszéltünk.
A kiadói szerződésben mindenképp jó, ha benne van, hogy a szerző végső jóváhagyása szükséges legyen a szövegekhez, borítóhoz, ez ad némi biztonságot – de még nem garancia, hogy a borító tényleg jó lesz vagy a szerzőnek valóban tetszik.
Oké, ez így már közelebb áll a valósághoz, de abban még mindig nem vagyok biztos, hogy többet lehetne keresni a magánkiadással. A Publishers Weekly adatai szerint egy Amerikában megjelenő könyv hagyományos kiadás esetén kb. 3000 példányban fogy el (átlagosan, ha minden műfajt és zsánert egy kalap alá veszünk), míg egy magánkiadás átlagosan 250 példányban. Nálunk ezek a számok nyilván alacsonyabbak (talán 3-4-gyel kell osztani), de a 12-szeres különbség nagyjából ugyanígy megvan nálunk is. Ez alapján, ha összehasonlítunk két szerzőt, akik közül az egyiknek hagyományos kiadó adta ki a könyvét, míg a másik magánkiadásba ment, akkor ha az első pl. eladott kötetenként 250 forintot keres a hagyományos kiadásban, a magánkiadott szerzőnek átlagos esetben 3000 Ft/kötet kéne legyen a tiszta profitja ahhoz, hogy egálban legyen a kettő. Mindez az átlagos esetekre vonatkozik, de tudjuk, hogy a legtöbb könyv (főleg elsőkönyves szerzőnél) bukás, ami nem hozza vissza az előállítási költséget sem. Bukás esetén a szerző hagyományos kiadásban nem bukik, sőt még keres is valamennyit (hiszen a kiadó viseli a kockázatot), magánkiadás esetén viszont akár komoly anyagi gödörbe kerülhet, ha rosszul mérte fel a helyzetet, és túl sok pénzt fektetett a dologba.
Az érem másik oldala az, hogy szerintem eleve nincs sok értelme azt számolgatni, hogy melyikkel mennyit lehet keresni, mert többnyire nem sokat. Aki pénzt akar keresni a munkájával, annak szinte bármilyen más területen jobbak az esélyei. Abba érdemes belegondolni, hogy melyik úton hány olvasóhoz jut el az írásunk, hiszen alapvetően ez lenne a célja, és ebből a szempontból egyértelműen a hagyományos kiadás a nyerő.
„A borítótervező és a szerző közül néha az egyiknek van jobb érzéke ehhez a bonyolult szakmához, máskor a másiknak…” Ez azért egy picit csúsztatásnak tűnik, hiszen a borítótervezőnek ez a szakmája. Olyan, mintha azt mondanád: van, amikor az ügyvéd ért jobban a joghoz, és van, amikor az ügyfél. Oké, elvileg lehetséges, de nem valószínű. A hagyományos kiadók azért nem örülnek annyira, ha a szerző túlságosan beleszól ebbe a folyamatba, mert az ő céljuk az, hogy eladják a könyvet, és olyan emberre bízzák (vagy bíznák) a munkát, aki tényleg ért hozzá. A magánkiadó ezzel szemben pontosan tudja, hogy se így, se úgy nem fog fogyni a könyv, és lényegében neki mindegy is, mert már beszedte a profitját a szerzőtől. Tehát náluk kényelmesen belefér az a jófejség, hogy a szerző válasszon borítót vagy írjon fülszöveget, nem kockáztatnak vele semmit. A saját példámból kiindulva: az Oni-trilógia ugye hagyományos kiadásban jelent meg, és az első részénél szinte egyáltalán nem szóltam bele a borítóba, míg a másodiknál és a harmadiknál kész koncepcióm volt, lényegében én mondtam meg, mit rajzoljon a grafikus. És a visszajelzések alapján mit gondolsz, melyiket szerették a legjobban az olvasók? Naná, hogy az elsőt. 🙂 Ezt is érdemes megfontolni.
Mert az elsőn gyönyörűen kiegészítik egymást a komplementer színek. Gondolom a 2. volt a 2. kedvenc és a szürke tetszett az olvasóknak a legkevésbé, nem? Én mondjuk nem tettem volna ennyi grafikát a felirat alá, hogy mindkettő jobban érvényesülhessék.
Ui. A pénzkeresést magyar viszonyokra számoltam. Bár, ha elég tökösek lennénk, akkor az angol nyelvű piacra feküdnénk rá mi is.
Lehetséges. Ennyire pontosan nem tudom a sorrendet, de sokaktól azt hallom, az első a kedvenc. Én is a magyar piacra gondoltam egyébként, azért írtam, hogy nálunk nyilván alacsonyabbak a példányszámok, mint Amerikában, de az arány hasonló lehet.
Hello!
Nekem nagyon bejön ez az útmutatás. Letisztult, átfogó. Sikerült tisztábban látnom saját célomat. Sikerült kihámoznom belőle azt az utat, amit én szeretnék járni. Nézegettem már a lehetőségeket eddig is, próbáltam menni valamerre, de ezek az információk még hiányoztak. Nagyon köszönöm!
Végig olvastam a hozzászólásokat én még csak az első könyvem írom nem vagyok jártas benne és igazán segítséget sem találok hogy meg tudjam hogy működik én is kaptam már e-mailt hogy menjek találkozókra és szívesen mennék is de arról nem tudok hogy lenne ilyen békéscsabán vagy gyulán vagy a környékén mert annál messzebbre nem tudok elmenni mert még csak kezdő vagyok de én mindenhez úgy állok hozzá hogy semmi nem nehéz csak akarni kell mindenkinek van álma az enyém az írás és annak akinek van annyi segítsége hogy útba igazítja segít neki tanácsot adni nekik már ez eleve segítség mert a könyvkiadás körében mozog nekem egyáltalán nincs ilyesféle segítségem már fordultam sok fele de nem kaptam sem segítséget sem támpontokat eléggé levagyok ragadva de még ez sem tart vissza hogy elérjem amit szeretnék
Békéscsabai például a Bárka folyóirat:
1) Küldj nekik rövid szövegeket (verset vagy novellát stb.)
2) Kövesd őket Facebookon, és amikor beszélgetést, felolvasást stb. rendeznek, menj el!
Hajrá!