Szeretnél hitelesen írni női és férfi karakterről is? Hát persze.
A saját nemünkkel egyszerű dolgunk van, mert kiindulhatunk önmagunkból még akkor is, ha tudjuk, hogy nem vagyunk tipikusak – hiszen minden ember más, nem is létezik átlagos nő vagy férfi. Mégis, a férfiak és nők valóban nagyon különböznek. Máshogy mozognak, beszélnek, gondolkodnak – és ezt egy jó író képes megmutatni.
Hogyan mutassuk be hitelesen a másik nem képviselőit a könyvünkben?
Erre három módszert javaslok.
1) Megfigyelés
Vannak körülötted más nemű emberek, ugye? Nos, mindössze annyi a dolgod, hogy figyeld meg őket különböző szituációkban: az utcán, a buszra várva, az étteremben ülve, a munkahelyeden, otthon – ismeretleneket, családtagokat, barátokat. Az alábbi dolgokat jegyezd le:
- Milyen a testbeszéde? Hogyan mozdul? Hogyan jár? Mely testrészét hogyan mozdítja meg? Mi a jellemző mozdulata?
- Hogyan beszél? Vannak kedvenc szavai? Hogyan hangsúlyoz? Milyen a hanglejtése? Milyen a hangja?
2) Interjú
Ellenkező nemű közeli barátaidat, családtagjaidat, akik nyitottak erre, kérd meg, válaszoljanak néhány kérdésre. Azokat a jeleneteket tárd eléjük, ahol férfi és nő van interakcióban, vagy a másik nem képviselői vannak jelen. Meséld el, nagyvonalakban miről van szó, például hogy két jó barát bemegy a klubba és az egyik meglát egy nőt, akiről tudja, hogy a másiknak nagyon bejönne.
Kérdezd meg az interjúalanyodat:
- Hogyan érezne, viselkedne ebben a helyzetben (tehát ha például az előbbi jelenetben ő lenne az egyik vagy másik férfi vagy a nő)?
- Mit mondana és hogyan, mi lenne a gondolatmenete?
- Milyen szavakat használna, pl. a férfi hogyan mutatna rá a nőre? Nézd azt a ….?
Olvass fel neki mondatokat, és kérdezd meg, mondaná-e ezt?
3) Szerepjáték
Válassz egy olyan jelenetet, ahol egy férfi és egy nő szerepel. Kérd meg a párodat vagy barátodat, játssza a veled ellenkező nemű szereplőt. Add meg neki az instrukciókat minél pontosabban, milyen helyzetben is vagytok, milyen emberek vagytok, mire megy ki ez az egész. Például hogy:
- ő a szomszéd, aki utál téged, mert zenész vagy és folyton gyakorolsz;
- ő egyedül lakik a lakásában, egy 40 éves irodalomprofesszor, nincs párja, barátja se sok,
- a helyzet pedig az, hogy szerinted a kutyáját direkt pisiltette a lábtörlődre (azt is mondd meg neki, ez valójában igaz vagy nem).
Indítsd el a hangfelvevőt (pl. a telefonodon), és játsszátok el a jelenetet: kopp-kopp, kopogsz az ajtón, ő kinyitja, te pedig azt mondod, hogy…
A játéknak nem az a lényege, hogy megalkossátok azt a párbeszédet, ami belekerül a könyvedbe. Az fontos, hogy te mondd azokat a dolgokat, amelyeket szerinted a hősöd mondana, de ne ess kétségbe, ha nagyon más irányba megy a beszélgetés, pl. te egy nagy veszekedést vizionáltál, de a párod szeret téged és egyszer csak azt mondja: „eddig észre sem vettem, hogy maga milyen jól néz ki”.
Ha befejezitek a párbeszédet (akár úgy is, hogy elviccelitek), állítsd meg a felvevőt és jegyezd le, miket mondtatok, szó szerint. A könyvben lévő párbeszéd persze nem ilyen lesz: érdemes megfigyelni, milyen sokszor rontottátok el a ragozást meg a mondatszerkezetet, amit könyvben nyilván nem fogsz leírni, és sok érdektelen vagy redundáns részlet is lesz, amit unalmas lenne olvasni. Amire igazán figyelj, az a szóválasztás és a mondatok hossza. Papíron érződik-e, melyik mondatot ki mondta? Miből? Van-e olyan szó, amire a papíron rácsodálkozol: nahát, ezt tényleg mondtuk? Észreveszel-e a szövegben nőies és férfias jegyeket?
Több jelenetet is eljátszhatsz így valakivel, sőt, különböző ismerősöket is megkérhetsz, segítsenek. Ha van videókamerád, filmre is felveheted a jeleneteket és a mozdulatokat is figyelheted (lásd első pont).
Könyv Guru oldalán írtam cikket a női és a férfi olvasóknak szóló könyvekről, olvasd el ezeket is!
Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről!
Egy kis gondolat “Ellenkező nemű karakterről írsz?”
Írói szempontból, a karakterek bemutatása mindig is egy izgalmas kihívás. Mennyire terheljük, vagy ne, vele az olvasót? – kényes egyensúly. A mi fejünkben a karakter „él”, evidensnek tartjuk, hogy az olvasó fejében is élni fog, így lehet kevés lesz a karakter jellemének a bemutatása, vagy: pont az ilyen okok miatt, a túlságosan részletes, szinte már pszichoanalízis szerű elemzés, ami viszont kizökkenti az olvasót a történetből. Véleményem szerint a legjobb, ha a szereplőket a tetteik, és a megnyilvánulásuk alapján ismertetjük meg az olvasóval. Pont úgy, ahogyan az életben. (Egyébként sem tudom ki, milyen, amíg nem találkoztam vele.) Minden élethelyzetre másképpen reagálunk, másképpen fejezzük ki örömünket, bánatunkat, de az ember igazi jelleme mindig stressz helyzetben mutatkozik meg, mivel szélsőséges körülmények között már nem vagyunk arra képesek, hogy színészkedjünk. Az ilyen szélsőséges helyzetek megteremtésével – ami lehet akció, kényelmetlen párbeszéd vagy veszteség –, a szereplők – több, kevesebb sikerrel – megpróbálják megoldani a helyzetet, az olvasó számára pedig egyértelmű lesz, ki, milyen karakter. Ezzel szerintem két legyet ütünk egy csapásra. Bemutattuk a karakterünket, és a történetünk lendülete sem fog megtorpanni.