Krisz Nadasi writes – Az írás a szenvedélyem. És az, hogy Te is legyél író!
walk-man-woman-couple-street-night

Feláldoznád a barátaid a szerelemért? – romantikus regény megjelenését menedzseltük

Esme Bell boldogan éli szingliként a barátai körében, amikor egyik napról a másikra feje tetejére áll az élete. Sorra kerülnek elő a megoldásra váró problémák, és fogalma sincs, hogyan kezelje őket. A megpróbáltatások hatására gyakran elfelejti, kik azok, akik szeretik és támogatják, így hibát hibára halmoz. Vajon az idő múlásával megtanulja kezelni a nehéz helyzeteket, vagy örökre elveszíti a barátait?

Ha szívesen olvasnád, ide kattintva tudod megrendelni a könyvet!

Amara Moon: Titkos percek Londonban
(a borító és grafika Somogyvári Szonja munkája)

A közös munka

Alex lelkesen dolgozott Esme történetén, akit a Lopott percek Londonban című kötetből ismerhetnek az olvasók. Külön öröm volt újra találkozni Aly és Luca párosával, az első kötet főszereplőivel. Fontos szempont volt, hogy bár a két történet összefügg, a könyvek külön is olvashatók legyenek, úgy hiszem, ezt a célt sikerült elérni.

Először lektori véleményt adtam a történetre, amiben leginkább dramaturgiát érintő javaslataim voltak, például a romantikus szál építésével kapcsolatban kértem, hogy lássék, Esme kit miért kedvel, és azzal a fiúval jöjjön össze, akivel jobban megvan a kémia. A traumafeldolgozás mélyebb, hitelesebb kibontását javasoltam, hiszen fontos, hogy Esmét a rossz döntései ellenére is kedveljék az olvasók.

Alex kifejezetten azt szerette volna megmutatni ebben a történetben, milyen, amikor mentálisan a padlóra kerül valaki, ezért arra összpontosítottunk a munka során, hogyan legyen hitelesen bemutatva egy olyan lány, aki a döntéseivel egyre messzebbre löki magától a barátait, mégis megérdemli, hogy szeressék. Szerzőként rengeteget dolgozott azon, hogy ezt az egyensúlyt megtalálja, és a végeredmény önmagáért beszél.

A szerkesztésre ennek megfelelően átdolgozott szöveget kaptunk. Először Becz Dóri dolgozott rajta, és rávilágított rengeteg olyan pontra, amit meg kell magyarázni a szövegben, és londoni tapasztalataival segítette a világépítés hitelességét is. Ezután én szerkesztettem. Sokszor jókat nevettem a poénokon, vagy elérzékenyültem a fordulatok nehézségén, ezért rengeteg bátorító jelölést tettem a szövegbe, hol adjon még többet ezekből az érzésekből, párbeszédekből. És persze volt, amit elengedtünk, mert egyszerűbb megoldást kívánt a történetív. Alex minden pontot megfontolt, és szorgalmasan dolgozott a javításon. Ezután Nádasi Krisz és Csepeli Veronika korrektúrázták a szöveget, és még további javaslatokat tettek bizonyos részekkel kapcsolatban. Somogyi Klári gondos, precíz tördelése és Somogyvári Szonja borítóterve teszik teljessé a kiadványt.

Az egész csapat várja a következő közös könyvet!

A szerző így élte meg a közös munkát

Örülök, hogy ismét a KNW csapatával dolgozhattam. Úgy érzem, könyvről könyvre jobban összecsiszolódunk és egyszerűbbé válik a közös munka.

Amara Moon első könyvével, a Lopott percek Londonban c. kötettel

A második könyvem, a Titkos percek Londonban első állomásain ezúttal Petra vezetett végig, és megvolt a kémia. Rengeteg jó ötletet adott, nem beszélve azokról a mondatokról, amiket egy az egyben bent hagytam a még készülő kéziratban, mert önazonosnak véltem. De mellé kellett egy szigorúbb bíra is Dóri személyében, aki mindenbe belekérdezett, mindent megkérdőjelezett, így nagyobb figyelmet fordítottam ezekre a dolgokra, és talán így hitelesebbé vált a történet. És persze köszönöm a munkát Krisznek, aki végig jelen volt és könyörtelenül kihúzta a felesleges részeket, emellett pedig megnyugtatott, hogy nem kell mindenkinek megfelelnem. És ne feledkezzünk meg Kláriról sem, akivel a finisben dolgoztunk együtt a tördelés során, de nagyon várom már az e-könyves munkát is.

Hálás vagyok nektek, hogy egy újabb fantasztikus regényt tudhatok magam mögött és máris várom a következő közös munkát, ami remélhetőleg a közeljövőben bekövetkezik.

Ha te is elküldenéd a kéziratodat véleményezésre, erről itt olvashatsz többet!

Olvass bele!

Eljött az ideje egy olyan túrának, amire nem mondhattam nemet és nem is tehettem úgy, mintha elfelejtettem volna. Aly halloweeni kollekciója, csakúgy, mint minden, amit ez a nő kienged a kezei közül, hatalmas siker volt, így miután a kollégáival csaptak egy bulit, úgy gondolta, hogy stílusosan ünnepel a pasijával és a legjobb barátnőjével is. Milyen program lehetne jobb, mint egy Hasfelmetsző Jack-túra a halottak estéjén? Normális körülmények közt tűkön ülve vártam volna, de most eléggé paráztam, hogy egyáltalán tudjam tartani a lépést, ne jöjjön rám rosszullét, és ne reagáljak túl hevesen semmire.

A Gunthorpe streeten már gyülekezett egy csoport a vezetett túrára – egy szűk, sötét sikátorban. Hurrá! Csodálatos emlékeim vannak az ilyen helyekről.

– Annyira izgatott vagyok – lelkendezett Aly. – Remélem, ti is várjátok már.

– Hát persze, kicsim, te mindig remek programokat szervezel. – Luca átkarolta és adott egy puszit a halántékára.

Annyira utáltam őket… Na jó, nem, inkább kicsit féltékeny voltam.

– Igen, én is roppantul várom a gyomorforgató részleteket a kedvenc sorozatgyilkosunkról – jegyeztem meg szarkasztikusan. Nem tudtam, meddig bírom még Aly előtt titokban tartani a terhességet, mindig észreveszi, ha valamit elrejtek előle.

Fél órával később kicsit lemaradtam a többiektől, hogy sereghajtóként több levegőhöz jussak. De nem élvezhettem sokáig a magányt, egy férfi lépett mellém; a sötétben nem tudtam rendesen kivenni a vonásait. Ilyen helyzetekben azt mantrázom magamnak, hogy csak egyetlen férfi bántott, nem mindegyik akar rosszat nekem.

De sötét volt, és nem figyelt ránk senki. A sötétben rossz dolgok történhetnek. Nagyot nyeltem, de nem bírtam megszaporázni a lépteim.

– Úgy tűnik, nem élvezed különösen a túrát – mondta a férfi.

Kicsit sem volt hátborzongató… Ha néznék horrorfilmeket, tuti így képzelném el a halál előtti pillanatokat. Mély levegőt vettem, és olyan összeszedetten fogalmaztam, mintha ez teljesen szokásos helyzet lenne.

– Nem erről van szó, piszkosul tetszik az előadás, csak szerettem volna kikeveredni a tömegből – nem mintha magyarázkodnom kellene, kedves idegen.

– Én is mutathatok neked néhány érdekességet, csak így kettesben.

– Most, hogy mondod, elképzelni sem tudok vonzóbb ajánlatot, mint hogy egy ismeretlen leválaszt a csoporttól egy sorozatgyilkos-túrán, a sötétben… csakugyan jól hangzik.

A férfi elnevette magát.

– Gondolod, hogy ennyi szemtanú előtt képes lennék ártani neked?

– Honnan tudhatnám, mire vagy képes, nem ismerlek. Csak megjelentél a semmiből.

– Valójában néhány sorral előtted voltam, már az indulásnál észrevettelek. A vörös hajad megbabonázott.

– Hát ez igazán eredeti – horkantam fel. – Most, ha megbocsátasz, felzárkóznék a barátaimhoz.

– Oké, értem, ha ez fura neked. Találkozzunk inkább valahol máshol, valamikor máskor?

walk-night-couple-coffee-man-woman-sunset-sunrise-street

Beérve egy lámpa alá végre megpillantottam gyanús követőm arcvonásait, és leesett az állam. Az a sötétben is azonnal feltűnt, hogy vagy húsz centivel magasabb nálam. Egy elegáns lépéssel távolabb kerültem tőle, hogy jól megnézzem. Sötét, klasszikusan hátrafésült haj, világos szem – a megjelenése kimondottan elegáns volt a világosszürke ballonkabáttal és sötétbarna bőrcsizmával. Annak a típusnak tűnt, akinek elhiszel mindent. Azt is, hogy nem akar meggyilkolni egy sikátorban. Összezavarodtam.

A régi Esme már ujjongva megadta volna minden elérhetőségét, még így ismeretlenül is. A jelenlegi Esmét tönkretette egy rocksztár, és sokkal óvatosabb lett. Viszont eltelt egy hónap… Chrisen kívül nem került új ember az életembe. Ő néha részt vett egy-egy utazáson, próbált közeledni, de én nem nyitottam felé. Aranyos és számíthatok rá, de nem léptem ki a komfortzónámból – a videójátékozásból – vele.

Mi baj lehet abból, ha megadom ennek az idegennek az adataimat? Véres, szétcsonkolt holttestem felett csak annyit mond majd a rendőrség, hogy hát ez is megérdemelte a sorsát… Igen, lehetséges, hogy egy kicsit elkanyarodtam a jelentől.

Már egy ideje rágódhattam a válaszon, mert újra ő szólalt meg.

– Talán nem volt a legjobb gondolat ilyenkor kezdeményezni, de hogyan másként biztosítottam volna be, hogy újra
találkozzunk?

– Mondjuk, odajöhettél volna a túra előtt, vagy megvárhattad volna a végét.

– Jogos. Akkor ezt elszúrtam.

Egy pillanatra megsajnáltam, és ez biztosan a hormonok miatt volt. Csak a keresztnevemen regisztráltam a Messengeren, és több infót az ismeretlenek nem tudhattak meg rólam, de ennek a pasasnak hajlandó voltam megadni; úgy döntöttem, egy esélyt megér.

– Én sosem keresek senkit és ritkán mondok igent első alkalommal – világosítottam fel. – Neked kell keresned engem, de én mondom meg, mikor és hova megyünk. Ha ez így rendben van, akkor felvehetsz Messengeren.

– Rendben.

– Akkor kérem a telefonodat, beírom a nevem.

A kabátja zsebéből a kezembe csúsztatta a legújabb iPhone-t. Rákerestem magamra és becenevet is állítottam be, majd visszaadtam a készüléket, és vártam a reakciót.

– „Esme, a legdögösebb hullajelölt”, érdekes név egy érdekes és gyönyörű nőnek.

– Te pedig…

– John Smith.

– Te most szívatsz engem?

– Igen – felelte, és elnevettem magam.

Elfogadtam a felém nyújtott kezét, és én is rendesen bemutatkoztam. Ezután eltűnt a tömegben. Szó nélkül. Csak pislogtam utána. Hát ez meg mi a franc volt? Elbizonytalanodtam, hogy jó embernek adtam-e meg az elérhetőségemet… Mégis mit művelek?

Tetszett a részlet? Ha szívesen folytatnád az olvasást, ide kattintva tudod megrendelni a könyvet!

Megjegyzés hozzáfűzése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .