Farkas-Ráduly Melánia: Rendőr-e a fekvőrendőr?
Étvágygerjesztő. Fogyasztható a humora. Megdolgoztatja a nevetőizmokat. Nem okoz frusztrációt. Igényességre ösztönöz. A Rendőr-e a fekvőrendőr? című könyvben száznegyven szópár sorakozik fel ábécérendben (például fekvőrendőr és fekvő rendőr, mosogatószivacs és mosogató szivacs); közülük huszonnyolc szópárt négy illusztrátor, Boros Zsolt, Havasi-Salamon Katalin, Fülöp Tünde és Léphaft Pál személyesített meg. A rendhagyó szótári rész után a kételkedő olvasó különös párbeszédet kezdeményez a szerzővel, aki megpróbálja meggyőzni őt, hogy miért éri meg helyesen írni a mai világban.
Ha szívesen olvasnád, ide kattintva tudod megrendelni a könyvet!
A közös munka
Farkas-Ráduly Melánia újságíró és korrektor, az első könyve óta együtt dolgozunk, Novel School regényíró tanfolyamon is részt vett. Az új ötlete nagyon tetszett, hogy egybeírandó szavakról készít egy olyan humoros kiadványt, ami megmutatja, miért nincsen rendben, ha különírjuk őket. A kézirat ötlete és szerkezete rendben volt, a szöveget szerkesztettem csupán.
Egy kolléga fogalmazásával mindig öröm dolgozni, mert a finomhangolásra lehet koncentrálni. Még szavakat is javasoltam a kiadványba, az időközben olvasott ügyfeles kéziratokból. Például teljesen más a jelentése a szántó földnek, mint a szántóföldnek, vagy ott van a szökő kút és a szökőkút. Ugye?
A szerző így élte meg a közös munkát
„2016 óta követem Krisz munkáját: előbb megvásároltam a Hogyan írjunk könyvet? című kiadványát, majd felkerestem az első könyvemmel kapcsolatban, amely Szóbuborékok címmel jelent meg 2018-ban. Átfogalmazott egy-két mondatot, átrendezett fejezeteket, sokat tanultam a visszajelzéseiből, majd megkértem, hogy a másik két kiadványom – Anyanyelvi villámtanácsok és Rendőr-e a fekvőrendőr? – megjelenése előtt is dolgozzunk együtt.
A szerzőknek azt javaslom, hogy a művük nyomdába küldése előtt mindenképp keressenek fel egy szerkesztőt, mivel ő az egész könyvet átlátja, és nem kötődik hozzá érzelmileg. Emellett egy korrektort is érdemes felkeresni, ugyanis a „helyesírás magas presztízsértékkel bíró ajánlás”. „
Ha te is elküldenéd a kéziratodat véleményezésre, erről itt olvashatsz többet!
Olvass bele!
Előszó
Arra kérem az olvasót, hogy hunyja be a szemét, és képzeljen maga elé egy halom mosatlant. Miután leküzdi a semmiből rátörő viszolygást, hívja fel telefonon a szivacsot, és könyörögjön neki, hogy vállalja el a mosogatást. Ugye hatalmas segítség lenne, főleg akkor, ha még nincs mosogatógép a lakásban?
Én 2016-ban, vásárlás közben álmodoztam először erről a háztartási csodaportékáról, amikor az egyik mosogatószivacs csomagolásán felfedeztem, hogy a gyártók különírták a megnevezést: mosogató szivacs. Azonnal beindult a fantáziám, és úgy döntöttem, hogy megvásárolom a terméket… persze nem azért, mert még hittem a csodákban. Szerettem volna lefényképezni a csomagoláson lévő helyesírási hibát, és természetesen azt is tudtam, hogy előbb-utóbb szükségem lesz rá. A mosatlan evőeszközöket, edényeket, poharakat magától megtisztító szivacsot ugyanis egyelőre nem találták fel.
Innen már csak egy lépés vezetett az újabb ötletig: megkértem az Újvidéken élő karikaturista barátomat, a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének volt alelnökét, Léphaft Pált, hogy engedje szabadjára a fantáziáját, és rajzolja le a mosogatószivacsot, illetve a mosogató szivacsot. Ő végül mindkettőt megszemélyesítette, így lett feje és mosolygós arca az eredeti spongyának is. Pali ugyanis ízig-vérig karikaturista (és nem mellékesen jó tollú újságíró), ami ezúttal is átitatta a munkáját.
Ezután nem volt megállás, egyenesen vadásztam az ehhez hasonló helytelen feliratokat, néha viszont keresnem sem kellett, maguktól találtak rám. 2016 decemberében, nem sokkal szilveszter előtt egy fogorvosi rendelő várótermében, gombóccal a torkomban hallgattam a bentről kiszűrődő fogászati fúró zaját, amikor rápillantottam a közelemben lévő televízióra. Az egyik hirdetés szövegében világító testekre lettem figyelmes, és a fogfájás ellenére jót szórakoztam magamban. Hisz a cég csupán fényforrásokat, azaz világítótesteket reklámozott, szó sem volt különféle színekben világító testekről… a különírt változat mégis ezt sugallta.
Azóta a Szövegkovács tarsolyába több hasonló példa került, amelyekhez leleményes rajzokat társítottak a kollégáim. Azért használom a többes számot, mert közben még hárman – Fülöp Tünde, Havasi-Salamon Katalin és Boros Zsolt (volt általános iskolai rajztanárom) – csatlakoztak a kezdeményezéshez. Összesen száznegyven szópárt gyűjtöttem össze, amelyek közül huszonnyolcról rajz is készült.
Az ábécérendbe szedett, szöveges-képes lajstrom folytatásaként egy különös párbeszéd kezdődik az olvasóval, akit szeretnék meggyőzni arról, hogy igenis érdemes még egyszer átolvasni a szöveget, mielőtt bárkivel is megosztaná azt, sőt akár korrektorhoz is fordulhat, ha szükségesnek érzi. Kíváncsi vagyok, hatásosak lesznek-e az érveim.
Abban bízom, hogy a kiadvány végiglapozása után senkinek sem jut majd eszébe beszálló kártyát írni beszállókártya, belépő jegyet belépőjegy, illetve hűtő szekrényt hűtőszekrény helyett (hacsak nincs különös oka rá).
Részlet a rendhagyó szótári részből:
Váróterem: Várakozás céljára berendezett nagyobb helyiség.
Váró terem: Az osztályterem levelet vár legkedvesebb ismerősétől.
Varródoboz: Varráshoz szükséges eszközök tartására szolgáló doboz.
Varró doboz: A ládika éjt nappallá téve foltozza a szakadt ruhaneműket. Bár próbálja leplezni, úgy látom, hogy kezd kimerülni.
Vásárlóutca: Sok (nagy forgalmú) üzlet alkotta utca.
Vásárló utca: Ez az utca mindennap zöldséget és gyümölcsöt vesz a piacról.
Védőnő: Különösen az anya- és a gyermekvédelemben, tüdőbeteg-gondozásban működő, szakképzett női egészségügyi dolgozó.
Védő nő: Egy asszony, aki foggal-körömmel védelmezi a gyerekeit.
Verőfény: Ragyogó napfény, erős napsütés, de átvitt értelemben kedvező, előnyös állapotot, vidám, derűs hangulatot, életörömöt is jelenthet.
Verő fény: A világosság a térdét veri, csapkodja örömében.
Vetítővászon: Vetített képek felfogására alkalmas (vászonból való) függőleges felület.
Vetítő vászon: A textilanyag előveszi a vetítőgépet, és levetíti a Vuk című rajzfilmet.
Vetőburgonya: Vetésre szánt burgonya.
Vető burgonya: Az újburgonya minden napfelkeltekor bukfencet, majd cigánykereket vet. Így próbál bekerülni a tornászválogatottba.
Vezetőedző: Az edzésekért teljes felelősséggel tartozó, a többi edzőt is irányító edző.
Vezető edző: A futballcsapat edzője a születésnapi ünnepségen a nappaliba vezeti a vendégeit.
Világítótest: Beltéri, valamint kültéri lámpa, izzó, reflektor, csillár, éjjeli lámpa stb., egyszóval fényforrás.
Világító test: Olyan emberi test, amely fényt bocsát ki, világít. A nyomozói pálya nem neki való, mert hamar lebukna.
Vontatókötél: Vontatásra használt kötél.
Vontató kötél: A növényi rostokból, szálas anyagból csavart kötél mindennap maga után vonszolja a teletömött iskolatáskát.
Záróünnepség: Rendezvények, (nagyszabású) sportversenyek sorozatát lezáró ünnepség.
Záró ünnepség: A sokat várt rendezvény kulcsra zárja az ajtót… ennyi volt.
Részlet: Miért fontos a helyesírás? Vagy nem is az?
„Rendben, végiglapoztam a könyvet, elidőztem egy-egy karikatúránál, néha nevettem is. De mégis… Mit nyerek ebből az egészből a mai világban? Egyáltalán hol veszem hasznát a felsorolt példáknak vagy úgy általában a helyesírásnak?” – teheti fel a kérdést a kétkedő olvasó.
Válaszként hadd meséljem el, hogy 2016-ban, egy évvel A magyar helyesírás szabályai 12. kiadásának megjelenése után interjút készítettem dr. Ludányi Zsófiával, aki jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Kutatóközpont Nyelvtechnológiai és Élőnyelvi Osztályának munkatársa. Egyebek között rákérdeztem arra, hogy miért érdemes helyesen írni a mai világban. Ő ezt válaszolta: „A helyesírás magas presztízsértékkel bíró ajánlás. Ez azt jelenti, hogy nem kötelező betartani, de érdemes. Ha nem tartjuk be, az negatív következménnyel járhat: a helyesírási hibáktól hemzsegő írás óhatatlanul is a műveletlenség bélyegét nyomja a szerzőre az olvasók szemében, legyen az illető egyébként bármilyen intelligens, művelt ember. A helyesírás magas presztízsértékét mutatja az egyébként elég negatív gyakorlat, amikor a különféle internetes fórumokon, közösségi oldalakon zajló vita résztvevői érdemi érvek helyett egymás helyesírási hibáit olvassák a másik fejére, jelezvén ezáltal azt, hogy nem tekintik vitapartnernek a másikat, hiszen az még helyesen írni sem tud. Természetesen ez egyáltalán nem követendő példa, csupán azért hoztam fel, hogy jelezzem, milyen magas a társadalmi elismertsége a helyesírásnak.”
Az olvasót talán meggyőzte az érvelés, de szeretné tudni, mit tehet azért, hogy a lehető legjobb szöveget adja ki a kezéből. Mert ugye senki sem szeretne műveletlennek tűnni az embertársai szemében. A választ a következő oldalon rejtettem el…
Tetszett a részlet? Ha szívesen folytatnád az olvasást, ide kattintva tudod megrendelni a könyvet!
Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről! Ha tanfolyam érdekel, kattints ide, ha pedig a kéziratodra szeretnél véleményt vagy szerkesztést kérni, ezen az oldalon találsz több infót.
