Előfordult már veled, hogy olvastál valamit, és ez olyan inspirálóan hatott rád, hogy írtál is valamit te magad?
Bizonyára.
És elgondolkodtál rajta, hogy jogilag ez mennyire van rendben?
Beszéljünk róla!
1) A megjelent történetek adta ihlet
Ha elolvasol egy könyvet vagy egy folyóiratban egy novellát, és eszedbe jut róla valami: egy érzés, egy szereplő, egy konfliktus stb., és ezt megírod novellában, beleveszed a regényedbe, az jogilag helyes, megteheted, semmi nem tiltja. Az fontos, hogy ha egész mondatot idézel az írótól, az legyen valamiképp megjelölve.
Ha az író már legalább hetven éve halott, akkor a szavai közkincset képeznek, azaz idézheted őt a neve megadása nélkül is. Ha ez egy külföldi író, akkor arra is figyelj, hogy a fordító él-e, mikor halt meg, ugyanis őrá is vonatkozik az elévülési idő (közkinccsé válik minden mű a szerző halála után 70 évvel). (A szerzői jogról itt írtam egy hosszú cikket.)
2) Fan fiction
Ha a történetet, amit írsz, nem csupán inspirálta az olvasmányod, hanem nagyrészt megtartottad a sztorit vagy a világot, amit az író kitalált, akkor a te írásod feldolgozásnak számít.
Jogod van bárminek a feldolgozásához, ám ha nem telt le a bűvös 70 év, akkor az írásodból nem szedhetsz bevételt. Legalábbis a szerző (vagy jogutódjai) beleegyezése nélkül. Tehát a blogodra kiteheted, Wattpadra stb. feltöltheted, kinyomtathatod a barátaidnak ajándékba, de pénzért nem árulhatod. Ha szeretnél te is keresni vele, akkor fel kell venned a kapcsolatot a szerzővel vagy képviselőjével (kiadó, örökös stb.), és ha megállapodtok, használhatod a világát, karaktereit, sztoriját.
3) Meg nem jelent írások
Ha olyan történetet olvasol, ami nem jelent meg sehol – mert mondjuk próbaolvasol, bétázol egy regényt, novellát –, akkor egy publikálatlan műről van ugyan szó, mégis megilleti a szerzőjét a szerzői jog. Sőt, az ide vonatkozó jog még szigorúbb, mint a megjelent művek esetében!
Idézni meg nem jelent írásból nem lehet.
Emiatt felhasználni belőle mondatot, motívumot szintén nem lehet.
Emiatt átdolgozni sem lehet. Mivel még nem jelent meg, ha te megírod a feldolgozását (azaz inspirálódsz a szereplőiből, a cselekményből, a világból), akkor az lopásnak számít. Az egyetlen kivétel, ha megbeszéled a szerzővel, hogy te ebből, illetve általa inspirálva szeretnél írni valami mást, és ehhez a hozzájárulását kéred.
A hozzájárulás történjen írásban, aláírt papíron, kék tintával. Megfelel szóban is, ha több tanú is bizonyítani tudja, hogy a szerző beleegyezett, hogy a kérés a megfelelő formában elhangzott. A bíróság esetleg az e-mailt is elfogadja, de ebben már nem lehetsz biztos!
Megijeszt a bíróság szó?
Bizony, ez ennyire komoly dolog. Előfordulnak kisebb szerzői jogi perek, amikről nem is hallasz, mert nem bestsellerírókról van szó, vagy pedig üzleti környezetben történt a mondatlopás, ötletlopás, nem irodalmi berkekben. Jó tudnod, hogy ilyenkor a bíróság azt vizsgálja, melyik fél bizonyítja, hogy az övé a korábbi verzió. A korábbi novella, a hamarabb megírt regényrészlet vagy szakkönyvfejezet. Tehát ha neked e-mailen küldenek próbaolvasásra egy sztorit, akkor egyértelmű, hogy aznap ezt az adott író elküldte neked, bizonyítani fogja, hogy aznap a te birtokodba jutott. Ha utána két órával vagy három nappal publikálsz valamit, és abban fellelhető egy idézett mondat vagy sztoriötlet, és nyilvánvaló, hogy ez abból a dokumentumból származott, akkor a bíróság téged elmarasztal. Igazat fog adni annak, akitől ezt a fájlt kaptad.
Ne másolj meg nem jelent kéziratból semmit!
Se mondatot, se kisebb-nagyobb ötletet! Kéziratból ne írj ki tetszetős költői képet vagy szókapcsolatot se. Semmit! Gondolj bele, ha te látnád viszont a különös műgonddal csiszolt szavaidat egy folyóiratban, egy olyan személytől, akinek te elküldted az anyagodat! Pocsék lenne, igaz?
A kézirat nem közkincs. Ne másolj belőle, akkor sem, ha nem láttad a szöveget, hanem csak hallottad, például mert egy facebookos írós csoport tagja vagy, és összefutottatok egyik este egy kocsmában, és felolvastatok részleteket.
A saját anyagodra is nagyon vigyázz
Valós veszély, hogy akinek elküldöd a szövegedet, az mazsoláz belőle. Lehet, hogy az anyagod, a regényed kifejezetten kezdő szinten van, és senki nem lopná el egy az egyben. De biztos vagyok benne, hogy akadnak benne remek ötletek, zseniális fordulatok, különleges szóképek, és pont ezeket nem szeretnéd, ha valaki ellopná. Igaz?
Tehát ismeretlennek ne küldd el az anyagot. A Facebookon sok írói csoport van, valószínűleg lenne vállalkozó, aki ígéri, hogy elolvassa a regényedet, bétázza, véleményt mond róla. De ne csapj le ezekre a lehetőségekre, mert az ördög nem alszik. Keress olyan csoportot, ahol vannak személyes találkozók, ezekre menj el, barátkozz, szerezz írótársat. Menj el személyes írótanfolyamra, és keresd a többiekben a lélektársat. Aki szimpatikus, annak küldj csak bármit, és előtte tisztázzátok, hogy tiszteletben tartjátok egymás szerzői jogát.
A kiadóknak való küldés tekintetében is légy óvatos, jobb csak az első néhány fejezetet csatolnod a regényedből, szakkönyvedből (a szinopszis mellé), amiből látják, jól írsz-e. A kiadók ugyan nem lopnak, de jobb félni, mint megijedni.
Konklúzió?
Idézz tehát forrásmegjelöléssel, idézőjellel. (Itt írtam erről.) Ha valamit átírsz, amit olvastál, csak ingyen tedd közzé. Publikálatlan kéziratból, ötletből ne szemezgess se kifejezéseket, se cselekmény-, világ-, vagy szereplőötletet! Ne vedd át egy szakkönyv szerkezetét, logikáját se!
Ha kétségeid vannak, mindig kérdezd meg a szerzőt vagy a kiadót!
Gyere regényíró tanfolyamra! Három nap alatt rengeteg írástechnikai és dramaturgiai ötletet, ihletet és motivációt kapsz, kattints ide!
Ha a kéziratodra szeretnél véleményt vagy szerkesztést kérni, ezen az oldalon találsz több infót.
Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről!
3 hozzászólás “Lopás, vagy inspiráció? – azaz plágium-e, ha felhasználod valaki más sorait?”
Ezt írod: „Az fontos, hogy ha egész mondatot idézel az írótól, az legyen valamiképp megjelölve…, Kéziratból ne írj ki tetszetős költői képet vagy szókapcsolatot se.” Na most itt van egy probléma: ugyanis manapság már annyi mindenféle írásmű van jelen, hogy ezekben már szinte minden létező szókapcsolatot felhasználtak (nagy számok törvénye), így gyakorlatilag esélyem sincs egy olyan írásművet összehozni, aminek az egyes mondatai ne fordulnának elő más írásművekben. Azt meg nem tehetem, hogy minden mondatára külön-külön ráguglizok, nehogy szerzői jogot sértsek, vagy megbízzam a mesterséges intelligenciát, hogy ellenőrizze le a felhasznált mondataimat és jelölje meg a máshol előfordulókat. Olyan ez, mintha egy normális arcképet szeretnénk úgy lefesteni, hogy az senkit se ábrázoljon. Szinte száz százalék, hogy valakire „pontosan” rá fog illeni, hiába lesz kitalált arc. Velem megtörtént az, hogy írtam egy történetet egy kiskutya szemszögéből. Majd hónapokkal később rátaláltam szintén egy kutya szemszögéből írt történetre (ebben egy nagyobb kutya szerepelt). A hasonlóság akkora volt, hogy nem tudtam szóhoz jutni (mintha csak az enyém lett volna itt-ott átpofozva). Tisztában voltam vele, hogy az írója nem meríthetett az enyémből, hiszen nem volt sehol se publikálva. Érdekes volt az is, hogy az írója nagyjából ugyanabban az időben írta, mint én az enyémet. Most akkor ezek szerint, ha ketten ugyanarra a dologra összpontosítanak ugyanabban az időben, akkor akaratlanul is átvehetik egymás gondolatait? Mi lett volna, ha az írásomat publikálom és az a másik belebotlik az enyémbe, ahogy én belebotlottam az övébe? Szerencsére én botlottam az övébe, így csak a tanulságot vontam le.
Nem arról van szó, hogy két ember nem találhatja ki ugyanazt. Ez valóban előfordul. Az a lényeg, hogy ha te tudod, hogy valaki más írásából veszel át komplett részt vagy ötletet, vagy átdolgozol egy sztorit, akkor azt idézd megfelelően, ill. ha szükséges, kérj engedélyt!
Az előző hozzászólásomat még kiegészíteném azzal, hogy ha nem vagyok biztos abban, hogy egy szókapcsolat megfelelő-e, amit alkalmazni szeretnék, akkor egyszerűen ráguglizok és ha egy másik „komoly” írásműben megtalálható, akkor ez rendben van, ha egy elismert író is alkalmazta. Itt sem arról van szó, hogy attól a másiktól venném át a szókapcsolatot, hiszen én találom ki.