Krisz Nadasi writes – Az írás a szenvedélyem. És az, hogy Te is legyél író!
Krisz Nadasi writes – Az írás a szenvedélyem. És az, hogy Te is legyél író!

Űrkalandok? – autós regényt szerkesztettünk

Kucsora Zsolt: Eclipse – Kilövés

Kucsora Zsolt: Eclipse – Kilövés

Az Eclipse-sorozat harmadik részében különlegesebb veszély fenyegeti az emberiséget, mint valaha. Óriásméhek, földönkívüliek, és egy NASA által átalakított szuperkocsi. A sorozat korábbi darabjainak főhőse, az autóbolond Kucsi visszafogottabb életet él, ám egyszerűbb világa egy szempillantás alatt fordul ki a sarkából. Megint szükség lesz a Mitsubishi Eclipse-re – ezúttal még jobban felspécizve!

Ha szívesen olvasnád, ide kattintva tudod megrendelni a könyvet!

A közös munka

Kucsora Zsolt a sorozat harmadik kötete esetében is lektori véleményt kért először a kéziratára. Talán nem titok, ha elárulom, hogy ebben a földönkívüliek szála sokkal erősebb volt, már fantasy világba hajlott, így azt javasoltam Zsoltinak, maradjon a realitás talaján annyira, mint amennyire a két korábbi könyvében. Fontos ugyanis, hogy egy sorozat olvasói nagyjából ugyanazt a hangulatot és cselekményt kapják minden kötetben, és csak egy kissé húzzuk ki őket a megszokásból.

Az átdolgozott kézirat ezt a feladatot remekül teljesíti. A pályázat miatt kapott szűkös határidőket sikerült tartania Zsoltinak is, valamint Csepeli Veronikának és jómagamnak, kik a szerkesztést végeztük. Rohamléptekben dolgoztunk, párhuzamosítva folyamatokat, hogy a kézirat időben a nyomdába érhessen. Aki ismeri a folyamatokat, tudja, hogy egy hónap alatt végezni a szerkesztéssel, korrektúrával, borítótervezéssel embert próbáló feladat!

A borító gyönyörű lett, a három kötet közül nekem ez a kedvencem, ami mondjuk nem csoda, ha valaki járt már a KNW meglehetősen kék irodájában!

A szerző így élte meg a közös munkát

Kucsora Zsolt, az Eclipse szerzője

“Örülök, hogy Krisz mint ahogy az első kettőt, vállalta a harmadik ECLIPSE regényemet is. Ismerte a szereplőimet, a stílusukat, hogyan reagálnának egy adott helyzetben, szituációban és ez nekem nagyon fontos volt, és hogy minden oké legyen. Emellett rendes volt, hogy előrevett, mert a könyv pályázati kiírást nyert idehaza Felvidéken, ami a sok pozitív hozadék mellett fránya rövidke időhatárt is követelt. De megcsináltuk!”

Ha te is elküldenéd a kéziratodat véleményezésre, erről itt olvashatsz többet!

Olvass bele!

Magamra öltöttem a nem oly rég beszerzett fekete Nike szabadidőruhámat. Jimi nem öltözött át; a sötétbarna rövid ujjú póló és a szürke farmer térdnadrág nem volt hivalkodó. Meg aztán nem is hozott váltóruhát.

  A megbeszélt terv szerint cselekedtünk. A taxival nem két, hanem három saroknyira álltunk meg, az arab sofőrnek az előleg mellé borravalót adtunk. Vagyis adtam, ugyanis Jimi holmi vezér szerepét vette fel, szeme sem rebbent, amikor a fizetésre került sor.

  – Ugyanitt tizenöt perc múlva – adtuk ki a vezetőnek az utasítást.

  A telephez sétáltunk, rajtunk kívül egy lélek sem volt ott.

  A szűk, sötét mellékutcába szaladtunk. A kert hátsó részénél guggolva lopakodtam, majd megálltam, és a cipzáros felsőm alól óvatosan elővettem a stukker darabjait. Összeraktam; a tücsökciripelés elnyomta a halk kattanást. Telihold volt, nem kellett lámpát használnunk. A terv a megbeszéltek alapján zajlott.

  – Te látod? – súgta a fülembe Jimi.

  Sajnos nem így volt, de nem akartam amatőrnek tűnni a barátom előtt. Beszóltam a kerítésen.

  – Buksi!

  Jimi szeme kitágult, mint egy galambnak.

  – Mi van? Mit nézel?

  – Hogy tudott ilyen nevet adni egy ekkora dögnek?

  – Nem tudom, mi a neve. Csak ez jutott az eszembe.

  – Akkor mondhattál volna bármit. Miért pont Buksi?

  – Nem mindegy? Ne idegesíts!

  Jimi füttyentett egyet. Majd még egyet, de a kutya sehol. Azután megpróbálkozott a nyávogással.

A Kilövés szereplői nehéz helyzetben találják magukat. (Kucsora Zsolt: Eclipse – Kilövés)

  – Te, ez most szórakozik velünk? – kérdeztem.

  – Nem várok tovább. Bemegyek.

  – Az a dög darabokra tép, ha észrevesz minket.

  – Soha nem féltem a kutyáktól! – mondta, már a kerítés túloldaláról.

  Jimi összekuporodva tűnt el a sötétben, akárcsak egy macska.

  Még jó, hogy minden a megbeszéltek szerint történik – fortyogtam magamban.

  Utánamentem, de ahogy átmásztam a túloldalra, már a landolásnál érzékeltem, hogy túl hangos vagyok. A drótkerítés úgy csörgött alattam, mint amikor a fiaim eszeveszettül túrják a Lego-tengert. Megfordultam. A kutya vicsorítva állt velem szemben, morogva mért fel.

  Megkövültem, lassan emeltem fel a pisztolyt. A medvealtató-lövedék hegye megcsillant a sötétben. A kutya mellkasára céloztam és meghúztam a ravaszt.

Elmormoltam egy fohászt, csak nehogy a szívét találjam el.

  A kutya vakkantott egyet, majd megfordult a tengelye körül. Jól láthatóan meglepődött, de az is látszott, hogy nincs benne félelem, és hogy a lövedék vihart sem ért, mert a kutya egyenesen felém indult. Sikerült beugranom egy gumiabroncs-barikád mögé. Az óriáskutya ugyanebben a pillanatban támadásba lendült. Nyálban tocsogó állkapcsa az arcomtól néhány centiméterre csattant. Erős leheletén kívül a nyálát is éreztem magamon. Összeszorítottam a szemem, és befogtam a fülem.

Tetszett a részlet? Ha szívesen folytatnád az olvasást, ide kattintva tudod megrendelni a könyvet!

Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről! Ha tanfolyam érdekel, kattints ide, ha pedig a kéziratodra szeretnél véleményt vagy szerkesztést kérni, ezen az oldalon találsz több infót.

Megjegyzés hozzáfűzése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .