Lala, a kis ló az emberek miatt elveszíti családját, így egyedül kénytelen boldogulni a nagyvilágban. Számos nehézség után találkozik Pinkával, a bolondos és jószívű pónival.
Lala és Pinka barátsága a szeretet erejéről mesél nekünk, amely képes áttörni a félelemből és előítéletekből épült falakat, és meggyógyítani az összetört szíveket – ha elég bátrak vagyunk elfogadni azt.
Ha szívesen olvasnád, ide kattintva rendelheted meg a könyvet!
A kötetet a szerző illusztrálta
A közös munka
Pócsik Judit 2023 nyarán küldte el lovas meséjét lektorálásra. A történetet aranyosnak tartottam, a problémával a kis olvasó képes azonosulni – a magányos ló családra lel. Olyan jellemzők finomhangolásást javasoltam Juditnak, mint például a helyszín pontosítása: volt a mesében rencs meg prérifarkas, de a gazda Feri bácsi. Ha a gazdanév marad, a magyar pusztára lehet tenni a szereplőket, enyhén történelmi környezetbe, délibábbal meg gémeskúttal. Javasoltam még, hogy Judit egyeztesse össze, hogy a környezetvédelem hangsúlyt kap a történetben, de a ló vadló az amerikai vadnyugaton, amikor ez még nem volt központi kérdés.
A nyelvezet kedves volt és gyermeknek való, néhány szó lógott csak ki, ezekre felhívtam Judit figyelmét, mint ahogy arra is, hogy időben ne ugorjon, a visszaemlékezést az óvodás korosztály nem vagy nehezen érti meg a mesében.
Judit finomhangolta a mesét, és nekilátott a rajzolásnak. Az eredmény ma már kézzel fogható!
A szerző így élte meg a közös munkát
A történetet a kislányomnak kezdtem el mesélni a hosszú-hosszú babakocsis séták alkalmával. Ekkor még egyáltalán nem gondoltam, hogy ebből valaha könyv fog születni. Érdekes módon rímekbe szedve fonódott mind tovább és tovább a história. Így viszont nehéz volt sokáig észben tartani, hát elkezdtem leírni. Van már egy-két vers, történet, ami bekerült az idők folyamán a családi archívumba; gondoltam, ez is jó lesz egynek. Aztán mivel gyerekkorom óta nagyon szeretek rajzolni, jó kis kreatív kihívásnak gondoltam, hogy megalkossam Lala és Pinka karakterét. A sztori szinte magát írta, az illusztrációk vázlatai is hamar elkészültek, mert a fejemben ezek is varázsütésszerűen születtek meg. Viszont az illusztrációk kidolgozása már igen hosszadalmas munka volt. Főállás, másodállás, család mellett úgy, hogy a férjemet is tudjam támogatni a vállalkozóvá válás időigényes és olykor (értsd: többnyire) nehéz útján, igen kevés időm maradt a rajzolásra. Többnyire éjszakánként, hajnalokba nyúlóan dolgoztam. Volt, hogy azt gondoltam, soha nem leszek kész, feladom, hiú ábránd, hogy ezzel valaha is végzek! És igen, 2 év telt el, de elkészült.
A nővérem magyartanár és az irodalomtudományok doktora, no meg a legjobb barátom, így ő volt az első, aki elolvasta, megnézte a kész alkotást. Mivel neki nagyon tetszett, elkezdett az agyam egy hátsó, eldugott részében motoszkálni a gondolat, hogy ebből akár több is lehetne, mint egy újabb családi szerzemény. De féltem, hogy csak az elfogultság mondatja a testvéremmel a pozitív kritikát, hát kerestem egy profit. Így jutott el lektorálásra a sztori Nádasi Kriszhez. Ezután még sokat kellett rajta dolgoznom, hogy elnyerje a végső formáját. Sokat segített a rímek és a ritmus, valamint a tartalom tekintetében is. Igazán átfogó lektori véleményt kaptam tőle. A kommunikáció írásban történt és nagyon gördülékenyen, gyorsan ment minden. A Könyvkiadás-könyvmarketing workshopon is részt vettem 2024-ben, ez is nagyon hasznos volt. Ennek hatására döntöttem végleg a magánkiadás mellett. Illetve itt ajánlotta Krisz Szabó Katit kispéldányszámú könyvgyártás esetére, és milyen jól tette! Kati nagy türelemmel és profizmussal gyomlálta ki a hibákat a könyvből a nyomdai előkészítés során. Szóval Krisznek a hasznos kontaktért is hálás vagyok!
A kislányom rendszeresen kéri, hogy „szájról mesét” mondjak, azaz én találjak ki valamit, ne könyvből olvassak neki. Így már rengeteg történet van a tarsolyomban, amiket remélem, lesz időm, lehetőségem megosztani veletek és ismét a jól bevált szakemberekkel szeretnék majd együtt dolgozni, remélem kevesebb, mint 2 évente 😊
Ha te is elküldenéd a kéziratodat véleményezésre, erről itt olvashatsz többet!
Olvass bele!
Volt egyszer egy meseország,
Mi ott történt, tán valóság.
Meseország rónaságán,
Ménes nyargalt hollószárnyán.
A vadlovak közt élt Lala,
Nem volt soha semmi baja.
Patkó lábát még nem érte,
Szabad volt a kis ló lépte.
Vígan táncolt erdőn-mezőn,
Nem látott még lovat gyeplőn.
De aztán jöttek emberek,
Emlékétől ma is remeg.
Éppen elcsatangolt messze,
Távolról csak félve leste,
Hogy elhurcolták családját,
minden szívbéli barátját.
Így esett, hogy árvává vált,
Ezen hosszan elsírdogált.
Majd fájdalmát elengedte,
Magát szépen összeszedte.
Elindult a nagyvilágba,
Mászkált körbe-karikába.
Lelkében még élt a remény,
Hogy az élet nem ily kemény.
Tetszett a részlet? Ha szívesen folytatnád az olvasást, ide kattintva rendelheted meg a könyvet!
