Avagy jogos-e a magánkiadás? Van-e értelme kiadni valami olyat, amire többen nemet mondtak, akik értenek hozzá?
Sajnos, vagy nem sajnos, tény: a magánkiadás szitokszó Magyarországon.
– Megjelent a könyvem!
– De jó, gratulálok! Melyik kiadónál?
– Hát, egyiknél sem, illetve hát… magánkiadásban.
– Ja, értem.
Ismerős a helyzet? Vagy elképzelted már?
Benned is kétségek vannak, mi legyen? Hogy ott a kéziratod, és mi lesz, ha a kiadó visszaadobja?Ha több kiadó visszadobja? Érdemes nekivágni az egyre divatosabb magánkiadásnak, vagy…?
Gondoljuk végig együtt!
Induljunk ki onnan, hogy készen vagy a kézirattal, szerinted jó, több ismerős, barát, esetleg neten megismert próbaolvasó véleményezte. Elküldted egy kiadónak, visszadobták. Jött a következő, neki se kellett, és így tovább. Már a lista végére értél, amit annak idején összeállítottál, eltelt egy vagy akár két év is. Időközben írtál, gyakoroltál, és még mindig úgy érzed, jót írtál.
Az első tanácsom:
Ne add fel a kiadókeresést!
Ha neked kell az a visszajelzés, hogy amit írtál, az megállja a helyét a piacon, van rá kereslet, akkor egy igen egy kiadótól igazán jó megerősítés. Ha az az álmod, hogy a könyved kiadói logóval jelenjen meg (ráadásul azt is tudod, mely kiadók jöhetnek szóba), akkor ezt ne add fel csak azért, mert a magánkiadás gyorsabb!
A kiadó tényleg tudja?
Nem. Természetesen ők sem tudják. Ha jóstehetségük lenne, akkor sokkal jobb üzlet lenne, és a kiadók nem szerelemből alakulnának, hanem kemény pénzügyi okból. Aki régebb óta van a szakmában, az persze sokkal több könyv kiadását kísérte szemmel, így az ő megérzései pontosabbak, mint egy tegnap alakult kiadó műkedvelő vezetőjéé. De még ő sem tudja. Egyrészt akkor az olyan sikeres írók, mint Agatha Christie vagy Kertész Imre nem kilincseltek volna ilyen sokat, másrészt nem fordulhatna elő, hogy egy univerzális témában írt USA bestseller magyarra fordítva nem igazán fogy. Azt mondják, minden igazán sikeres könyvre jut 10-12 bukó. Lutri az egész, csak egyesek szerencsésebbek, mint mások.
Az is megesik, hogy a kiadó válaszra sem méltat, magánkiadásban mégis befut a könyved. Meg az is lehet, hogy a kiadó imádja, de csak 3 példányt vesznek belőle. Mindkét esetre láttam már példát. A kiadó véleménye tehát szerintem fontos, de ne támaszkodj egyedül erre.
Mi lehet az oka a kiadó visszautasításának?
A könyvkiadó munkatársai rettentően leterheltek. Egy döntéshozó akár több száz levelet is kaphat egy nap – ha te a kiadóvezetőnek vagy a főszerkesztőnek küldöd e-mailben a kéziratot,
és nem ismered, vagy előtte nem beszéltetek, akkor nagyobb az esélye, hogy elsikkad a leveled, minthogy elolvassák. Könnyen lehet, hogy azért nem kaptál választ, mert soha nem nyitotta meg senki a leveledet!
Gond lehet magával a levéllel. Ha a kísérőleveled nem elég kedves, udvarias és rövid, no meg informatív, a szerkesztőnek nem lesz kedve megnyitni a csatolmányt.
Ha nem írod bele a telefonszámod, pedig ő felhívna azonnal, mert tetszik neki a kézirat, akkor e-mailt talán nem is ír, és itt úszik el a lehetőséged. Ehhez hasonló probléma, ha a kéziratra nem írod rá a neved, telefonszámod, e-mailcímed: ha a szerkesztő kinyomtatott belőle pár oldalt, de aztán elkallódik az asztalon és csak napok múlva néz rá, nem fog magától emlékezni a nevedre, és nem tud írni neked, tetszett a kézirat.
Sokszor előfordul, hogy a kiadó nem foglalkozik az adott zsánerrel. Helytörténeti kiadó munkatársa is mesélte nekem, mennyi erotikus regényt kapnak – tényleg nem értem, kinek jut eszébe ez az ötlet? Bárki komolyan gondolja, hogy egy helytörténeti kiadó megjelentet egy szexkönyvet? Nem fog. Soha ne küldd a kéziratod olyan kiadónak, aki nem pontosan azzal a szeletével foglalkozik a könyvpiacnak, amelynek te magad írtál.
Sok kiadó évekkel előre tervez. Akinek három évre előre le vannak kötve a kapacitásai, nem foglal be egy kéziratot negyedik évre előre – az addig eltelő időben könnyen lehet, hogy beérkezik hozzájuk jobb kézirat, mint a tiéd, akármennyire is tetszik most nekik.
Ott van persze az a magyarázat is, hogy belenézett a szerkesztő az írásodba, és nem tartja elég jónak. Ha ezt a szerkesztő meg is írja, mondja neked, akkor valószínűleg indokot is ad. De ha rossz napja van – vagy nagyon rossznak tartja a szöveget – akkor nem is fog válaszolni, csak törli vagy a pocsék kéziratok mappájába húzza a leveledet, és te sosem tudod meg.
Egy a lényeg: most ott vagyunk, hogy nincs kiadói igened, te pedig szeretnéd, ha a kéziratodból könyv válna. Igazi könyv. Ami ott van a boltok polcán.
Ciki a magánkiadás?
A boltok polcain lévő magánkiadásban megjelent könyvek kétfélék: jók és rosszak. És ez az üzleti könyvekre is igaz, nemcsak a regényekre!
A magánkiadás ciki.
Mert a magánkiadásban megjelenő könyvek közt van olyan, aminek:
- pocsék a borítója, vagy
- rettenetes a címe, vagy
- borzasztó a fülszövege, vagy
- ha kinyitod, nem is úgy néz ki, mint egy könyv, hanem mint egy kinyomtatott Word
doksi, vagy - ha beleolvasol, értelmetlenek a mondatok, tele van helyesírási hibával, vagy
- mindezek egyszerre.
Az olvasók pedig általánosítanak. Ha megjárták már egy (vagy több) magánkiadású könyvvel, akkor utána messze elkerülik az ilyet. Mondjuk… azért azt tegyük hozzá, vannak olyan perverz olvasók, akik a szörnyűségekre buknak. Ennek azért megvan a maga bája, valljuk be. Érdemes ránézned a Molyon a legrosszabb értékelésű könyvekre, meg a belőlük kiírt idézetekre – sírni fogsz a nevetéstől.
Ha magánkiadás mellett döntesz, egyrészt csak úgy tedd, hogy rendes borítótervezőt, tördelőt és szerkesztőt fogadsz. (Szerkesztést ugye én is vállalok, keress nyugodtan.)
Másrészt tudatosan menj bele.
Tudatosan válaszd a magánkiadást.
Volt már cikkem a hagyományos kontra magánkiadásról, meg a magánkiadás veszélyeiről is, de most nem erről beszélek.
Most a lelki háttérről beszélek. Jogos-e a magánkiadás? Van-e értelme kiadni valami
olyat, amire többen nemet mondtak, akik értenek hozzá?
A válaszom egyértelmű igen.
Ha tudod, hogy jó a könyv: mert hozzáértők látták, megfuttattad egy írókörben, utána szerkesztővel megbeszélted a dramaturgiát, a szerkezetet, a szerkesztő meg is szerkesztette és rendbetette a mondattant, gördülékennyé varázsolta a mondataidat, akkor igenis mehet a magánkiadás.
Tudd, hogy kinek írtad a könyvet, ki fogja megvenni és mekkora lesz az eladás volumene. Tervezz, számolj, menedzselj. A könyvírás művészet – a könyvkiadás biznisz. Igenis kiadhatod te magad a könyvedet, ha biztos vagy benne, hogy jó, mindent meg is tettél érte, hogy profi legyen, és kiszámoltad, hogy ez neked megéri.
Ha a kiadó nem mondott rá igent, vagy akár nemet is mondott rá, annak száz oka lehet. Ők nem kötődnek érzelmileg a szövegedhez. Te viszont igen. Ha szeretnéd a kezedben látni, ha szeretnéd a polcokon látni és ezt ki tudod gazdálkodni, vagy egyenesen nyereségesnek látod, akkor add ki a könyvet magad. Igen, magánkiadás lesz. Igen, sok magánkiadásban megjelenő könyv rossz. De egyrészt neked megvannak a pontos okaid arra, hogy miért döntöttél így, másrészt pedig profikkal dolgoztál, és a te könyved jó.
Ismered a piacot? Ismered a könyvkiadás folyamatát?
Ne menj bele információ nélkül a magánkiadásba, de még a hagyományosba sem! Gyere el a következő könyvkiadás-könyvmarketing workshopra, ahol bemutatom azt az alap marketingrendszert is, ami nélkül ne vágj bele a kiadásba!
Hogy egy cikkemről se maradj le, iratkozz fel a hírlevelemre!
