Vikinek, a harmincas miskolci lánynak romokban a magánélete és a karrierje, ezért úgy dönt, szobalányként kezd új életet Ausztriában, egy tóparti szállodában. A váratlan fordulatokban bővelkedő romantikus regény bepillantást ad a külföldi élet napos és árnyékos oldalába, a lelki megpróbáltatásokba. Hogyan juthat előre egy egyedülálló nő külföldön, hogyan képes helyt állni a nehéz időkben egyedül, távol a családtól, barátoktól? Milyen ára van a kinti jólétnek?
Ha szívesen olvasnád, ide kattintva tudod megrendelni a könyvet!
Ez az igaz történet bátorítást és motivációt ad a mindennapok lelki nehézségei mellett mindazoknak, akik önmaguk megvalósítására törekszenek.
A közös munka
Tóth Andrea azzal keresett meg, hogy a magyaroknak szeretne írni könyvet arról, milyen is a külföldi munka. Viccesen kezdődött az együttműködésünk, ugyanis első hallásra félreértettem: azt hittem, szakmai könyvet szeretne írni. Útmutatót azoknak, akik külföldön dolgoznának, mit tegyenek és hogyan. Épp belelendültem a tartalomjegyzék összeállításának leírásába, amikor kiderült: Andi úgy szeretne tippeket adni és árnyoldalt mutatni, hogy közben történetet mesél. Nos, így indult ennek a regénynek a története. Konzultációk során beszéltük meg a történet ívét, és Andi fejezetenként küldte nekem a Diplomás szobalány kéziratát, mentori rendszerben írta meg. Visszajelzést adtam a fejezetek cselekményvezetésére, a szereplők viselkedésére, a megfogalmazásra. A szerkesztés és korrektúra után a könyv magánkiadásban jelent meg. Andi úgy döntött, a Diplomás szobalány nem kerül a boltokba, hogy az érdeklődő olvasók jó áron hozzájuthassanak!
A szerző így élte meg a közös munkát
Hihetetlen felemelő belső utazás volt! Még gyakran bele- belekukkantok az első néhány konzultációs videóba nosztalgiázni, ahol mindig támogató szavakat és lelkesítő inspirációkat kaptam Krisztől, hogy ez a könyv úgy valósuljon meg, és olyan legyen, mint ahogy három évvel ezelőtt megálmodtam.
Emlékszem, amikor a legelső fejezetet elküldtem Krisznek javításra, profiként, diplomatikusan megfogalmazta, hogy teljesen rossz, olvashatatlan, amit átküldtem. Újra kellett írnom az egész fejezetet. Összetörtem, hogy ez mégsem nekem való kihívás lesz. Aztán jött a második konzultáció, ahol olyan instrukciókat kaptam, ami mindent megváltoztatott, és még aznap, elindult: az Újratervezés. Megírtam a könyv vázlatát, megértettem, hogy a leíró részeknek és párbeszédeknek, hogyan kell szerepelniük a könyvben, hogy szórakoztató legyen. Egyszerűen, minden kivilágosodott.
Még egyszer hálás vagyok, és köszönöm a segítő, támogató beszélgetéseket, az építő jellegű kommentárokat, hogy megvalósíthattam az álmomat, mert nélkületek még mindig a lelkemben pihenne minden, de így a gondolataim más embereknek is inspirációt adhatnak a nehéz napokra, így ez a csoda végre életre kelt! Hamarosan pedig folytatódik a közös munka, jön a második könyv!
Ha te is elküldenéd a kéziratodat véleményezésre, erről itt olvashatsz többet!
Olvass bele!
Másnap Vikinek nem volt kedve kimozdulni a szomorkás, esős időben. Megörült, mikor megszólalt a telefonja és a kijelzőn egy barátnőjének a neve jelent meg.
– Képzeld, nagy újságom van! – lelkendezett Tina. – Tegnap este Péter elvitt vacsorázni, aztán kimentünk a várhoz. Most kivételesen fel lehetett menni a toronyba. Jól leizzadtam, de megérte! – A lány a levegőt kapkodta az izgalomtól. – Amikor felértünk, és én a környező hegyeket csodáltam, Péter letérdelt mögöttem, és amikor visszafordultam, megkérte a kezemet! Mit szólsz?
Viki úgy érezte, megint a körforgalomban kering, csak épp kapott még egy defektet is. Mindenki elhalad mellette és távozik valamelyik kijáraton, csak ő ácsorog ott egyhelyben, kétségbeesetten.
– Szóhoz se jutok – mondta közömbösen.
Tina egy pillanatig hallgatott, majd aggódón kérdezte:
– Mi van veled? Mi történt?
– Nem hiszem, hogy akarod most tudni.
– Te vagy a legjobb barátnőm. Nemrégen testvérré fogadtuk egymást, úgyhogy még szép, hogy szeretném tudni, mi történt a nővéremmel – válaszolta rémülten Tina.
– Te a csúcson voltál tegnap, én meg a pokolban – vetette oda Viki lemondóan.
– Úristen. Meséld el, attól megkönnyebbülsz! Vagy átmenjek hozzád?
Vikit nem kellett sokáig győzködni: kiöntötte a lelkét.
– Eső után mindig jön a napsütés – biztatta Tina a barátnőjét.
– Nálam éppen havazik – vágta oda cinikusan.
– Csak járj nyitott szemmel, biztos kapsz egy jelet, ami megmutatja neked is a helyes irányt.
Viki sóhajtott egy nagyot.
– Rendben, igazad van. Elég a nyavalygásból. Nem adom fel! Tina, és gratulálok nektek! Tényleg örülök, hogy végre boldog vagy – mondta Viki búcsúzóul.
Késő este, amikor lement a konyhába teáért, apukája kikiabált neki a nappaliból:
– Viki, gyere gyorsan, ezt neked is látnod kell!
– Mi történt? – A lány ijedten berohant.
József a tévé előtt, a nagy fotelben ült, ölében tálca, éppen vacsoráját fogyasztotta. Bár sokat dolgozott, mindig rohanásban volt, az esti híreket sosem mulasztotta el. Az őszülő férfi mosolygós barna szeme a tévéképernyőre tapadt.
– Most mutatják, hogy amióta EU-s ország lettünk, százával mennek évente a magyarok külföldre, főleg Anglia és Ausztria az úti cél.
Viki leült a József melletti fotelba.
– Már amikor én ott voltam, rengeteg magyar dolgozott Ausztriában – mondta.
– Te is jól érezted magad, nem?
– Tudod, apu, a hotelek világában rövid idő alatt sok pénzt lehet megtakarítani, de csak akkor, ha a szálloda biztosít szállást meg étkezést. Nem is beszélve a borravalóról. De hogy ez összességében jó-e… hát, nem tudom, nagyon fárasztó meló volt.
– Ne buzdítsd már, kérlek, nem mész te sehova! – szólalt meg mögöttük Valcsi.
József hátra sem fordult, úgy folytatta.
– Az életéért ő a felelős. Még fiatal, megteheti.
– Szó sem lehet róla – tiltakozott Valcsi.
– Ha beszélnék németül vagy angolul, én biztos mennék.
– Mit szólnának az ismerősök, ha egyedül nekivágna a nagyvilágnak? – kérdezte megbotránkozva Valcsi.
– Anya! Nem ők fizetik a számláimat. Ha valaha is úgy döntök, hogy megint kimegyek, magasról teszek majd a szomszédok véleményére, abban biztos lehetsz.
A lány ezzel visszaszaladt a konyhába, felkapta a teáját és felrobogott vele a lépcsőn. Valcsi szomorúan sóhajtott, és a férjéhez fordult.
– Ez is a te hibád. Mindig csak mennétek. Apja lánya! – dohogott, de férje fel sem vette, mosolyogva nézte tovább a tévét.
***
A következő héten Viki ismét belevetette magát a munkába. Elhatározta, hogy odateszi magát és fizetésemelést fog kérni. Feri, a főnöke éppen vidéken tartózkodott, a lány egyedül volt az irodában és e-mail-t írt egy ügyfélnek, amikor csöngettek.
Bútorszállítók érkeztek: meghozták Feri irodájába az új, fekete, bőr ülőgarnitúrát.
Miután kipakoltak, az egyik férfi mosolyogva átnyújtotta Vikinek a számlát, majd sietve távoztak.
A lány rápillantott a papírra.
Belészakadt a levegő: a végösszeg közel tízszerese volt az ő egyhavi fizetésének.
– Méghogy nincs pénze a cégnek – kiáltott fel önkéntelenül. – Meg legyek türelmes és megértő… Egy frászt. Elegem van, itt és most végleg betelt a pohár! – Idegesen összegyűrte a számlát és belevágta a kukába. Átállította a telefont üzenetrögzítőre, felvette a kabátját, és feldúltan elviharzott az irodából.
Friss levegőre volt szüksége.
– Mindent megpróbáltam – motyogta. – De nem jutottam előrébb sem a magánéletben, sem a munkában.
Kedvtelenül, fásultan bandukolt a belváros sétálóutcáján, a szembejövő emberek arcát figyelve, vajon ők elégedettek-e az életükkel.
A kedvenc kávézójából kiszűrődő illat becsalogatta a lányt. Kért egy karamellás cappuccinót és egy szelet marcipántortát. Amíg az asztalnál ült, belelapozott a helyi újságba. Kikerekedett a szeme, amikor meglátta, hogy egy osztrák bútorgyártó cég nyitott bemutatótermet a városban, és exkluzív, elegáns bútorokat kínál vállalatvezetőknek, menedzsereknek. Az osztrák vezető jó és szorgalmas szakembernek tartotta a magyarokat.
És ekkor bevillant, amit előző este apukája mondott.
Viki kristálytisztán látta.
Libabőrös lett.
Az ő útjelzője: Ausztria.
Visszasietett az irodába, arca derűssé, reménytelivé vált. Újból mosolygott.
– A Mercedes-program beindult – kiáltotta el magát örömében a cseresznyefás udvaron.
Ausztriát már gyermekkorában is imádta, elvarázsolta az alpesi táj szépsége. Egyetemistaként többször dolgozott téli szezonokban szobalányként, hogy visszafizesse diákhitelét.
Úgy döntött, újból megpróbálja.
A hazai fizetésének a háromszorosát is megkeresheti. Új életet kezdhet. Az irodában kihalászta a kukából a kidobott számlát. Annak a bútorgyártó cégnek a neve állt rajta, amiről a kávézóban olvasott.
– Nemsokára én is ott leszek! – lelkendezett. Az interneten kikereste Salzburg tartományt, ahol korábban is dolgozott; jól ismerte ezt a kis ékszerdobozt, ide szívesen visszament volna. Elsősorban négycsillagos hoteleket választott. Szerkesztett a számítógépen egy táblázatot, ahová beírta a szállodák adatait, az önéletrajz kiküldésének dátumát, valamint a visszajelzéseket. Közel ötven helyre pályázott; a nap végére teljesen megnyugodott. Az utolsó levél kiküldése után elégedetten dőlt hátra székében.
Tetszett a részlet? Ha szívesen folytatnád az olvasást, ide kattintva tudod megrendelni a könyvet!
