Buótyik Dorinától már olvashattál a blogon, ugyanis a III. Amenemhat rejtélye című könyvén is együtt dolgoztunk, mentori rendszerben. Most pedig itt a folytatás: Az egyiptomi királynő rejtélye. Nagyon büszke vagyok Dorinára, hiszen majdhogynem egy év alatt összehozta a második részt teljes egészében!
Buótyik Dorina – Az egyiptomi királynő rejtélye
Egy ókori fáraónő szerelme. Egy nemzetközi műkincsrablás napjainkban.
Mi köti össze őket?
Gracie Simpson már megint olyasmibe keveredik, amibe nem kellett volna. A British Museum fiatal egyiptológusa nászútra utazik Kairóba, de egy CIA ügynökbe botlik.
Bradley Larkin egy titokzatos, nemzetközi műkincstolvajt keres, akiről csak annyit tudnak, hogy a fedőneve Habibi. Amikor ellopnak öt melldíszt az Egyiptomi Múzeum vitrinjéből, Bradley biztos benne, hogy Habibi keze van a dologban. De a biztonsági felvételek alapján Gracie-t azonosítják bűnösként.
Gracie apja, Adam Simpson, a neves régész éppen ásatást vezet Dahsúrban, és egy izgalmas sztélétöredékre bukkan a sivatag mélyén. Megkéri Gracie-t, segítsen neki. Talán össze lehet rakni a sztélét, és megtudnak valami újdonságot arról az időszakról, amikor az ugariti nép békés módon ugyan, de megszállta az Egyiptomi Királyságot.
Gracie örömmel vesz részt a keresésben. Azonban amikor megérinti a sztélédarabot, látomása támad. Az ókori Egyiptomban találja magát, ahol Szobeknoferuré fáraónő életének egyes napjait kíséri figyelemmel.
Vajon ez képzelet vagy valóság?
Miért tört szét a sztélé?
Gracie és férje, a higgadt Louis a rejtély nyomába ered. Ám nemcsak a fáraónő életébe bonyolódnak bele, hanem a Habibi ellen folyó nyomozásba is. Vajon kinek áll érdekében, hogy a lányt börtönbe juttassa?
Netán valóban a lány van a múzeumi felvételeken?
Gracie Simpson újabb kalandjaiban részt vesznek a sorozat korábbi kötetének kedvelt hősei: az újságíró David, az Egyiptomi Múzeum igazgatója, Ahmed, valamint Wallid nyomozó, és persze a stáb nem lehet teljes Oscar, a kék macska nélkül!
Ha felkeltette az érdeklődésed, itt tudod megrendelni!
A mentori rendszerről
Dorina újabb regénye is mentori rendszerben készült, azaz megbeszéltük a cselekmény teljes ívét, mielőtt Dorina megírta volna a fejezeteket. Részenként küldte az anyagot, és én hol szerkesztve, hol megjegyzésekkel, javaslatokkal ellátva küldtem vissza neki. Az utolsó fejezetek megizzasztottak mindkettőnket, nagy odafigyelést igényel, hogy a bonyolult szálak minden részlete illeszkedjen, egyértelmű legyen a befejezés.
Külön odafigyeltünk az olvasók kedvencére, Oscar macskára, és nagyon remélem, elnyeri a kedvüket a cica szerepe ebben a kötetben, és így még jobban várják majd a sorozat harmadik darabját!
A szerző így élte meg a közös munkát:
“Nagyon jó a munka Krisszel! Már előre kitaláltam a két szálon futó történetet, csak azt nem tudtam, hogyan kössem össze őket. Erre adott egy remek tippet, és e szerint a tanács szerint gondoltam ki. Fejezetenként haladtunk előre, egyszerre többet is tudtam küldeni, jól ment minden. A háromnegyedénél belefutottunk egy logikai nehézségbe, de közös ötleteléssel és fájlok ide-oda küldözgetésével megoldottuk. Így átírtam, és sokkal jobb lett a végkifejlet. Örülök neki, hogy így alakult. Sokkal izgalmasabb lett. A szerkesztő olyat lát, amit egy író nem, így biztosan mondhatom, hogy Krisz nagyszerűen végzi a munkáját. Alapos, kedves és végtelenül türelmes – addig nézzük át a jelenetet, míg az jó nem lesz. Élvezem a munka minden egyes percét! Örülök, hogy együtt dolgozunk, és várom, hogy a következő regényemnél is Krisz legyen a mentorom. “
Ha téged is érdekel a lektori véleményezés, szerkesztés, itt olvashatsz róla többet! A mentori rendszerről ez a cikk beszél, illetve itt találsz interjút egy másik mentoráltammal!
Olvass bele!
– Üdvözlöm önöket a Múmiák éjszakáján az Egyiptomi Múzeumban! – Rania El-Masri egyiptomi egyiptológusnő intett a kiállítóteremben ácsorgó gyerekeknek és felnőtteknek. – Jöjjenek közelebb!
Kellemes este volt az érdeklődők számára a múzeumlátogatásra. A látogatók sorban álltak, hogy megtekintsék a halvány fénnyel megvilágított múmiákat és szarkofágokat, hamar megteltek a székek a kivetítő és a projektor alatt. Rania nevét a legtöbben ismerték; a nő a Középbirodalom elismert szakértője volt, színvonalas tárlatairól Európában és Amerikában is beszéltek. Ezen az estén is lenyűgözte hallgatóságát a múmiakutatás csodálatos világáról szóló előadásával. Örömmel beszélt erről az önálló tudományról, elsősorban a mumifikálásról. Színes képeken mutatta, mire gondol.
– Több apró részletből rakjuk össze a teljes képet, költséges vizsgálati módszereket, modern technikai eszközöket használunk – magyarázta Rania.
Odament az egyik asztalhoz, levette a tárgylemezt a mikroszkópról, és odanyújtotta a legszélső széken ülőnek, hogy nézze meg, majd adja tovább. Eközben mesélt a szövetmintákról, miképp nyerhetünk bepillantást általuk például a régen élt ember táplálkozási szokásaiba vagy betegségeibe. Áttért egy új módszer ismertetésére.
– A CT, azaz számítógépes tomográfia során tökéletes képet kapunk a vizsgált testről, arcról – mondta a nő, és a kivetítőre mutatott.
A fotón egy arc látszott, amit pólya fedett be. A következő képek azt mutatták, amint virtuálisan, pontról pontra lefejtik a darabokat, így rekonstruálva, hogyan nézhetett ki az akkor élt ember arca. Aztán a bőrt és izmot is lefejtették, így egy koponya tűnt elő, melyre a következő képen egy művész festményszerűen arcot retusált.
Rania épp belekezdett volna a DNS-, és szénizotópos vizsgálatok ismertetésébe, amikor az első sorban felállt egy gyerek és a kivetítőre mutatott.
– Miért van a múmiában nyaklánc?
Ha a történet felkeltette az érdeklődésed, itt tudod megrendelni!
Hogy egy cikkemről se maradj le, iratkozz fel a hírlevelemre!
